Az all-star évadokkal szemben táplált ellenszenvem egy kicsit alábbhagyott a TAR legutóbbi kiadását látva, de a termékelhelyezésekért felelős marketingvezetők ámokfutása mégis megkeserítette a szám ízét, és Snapple-t akkor sem fogok fogyasztani a büdös életbe', ha ingyen adják. A duplarészes fináléban hálistennek csak egy Travelocity-törpét kellett elviselni valahogy, a másfélórás epizód pedig tökéletes korona volt az évadon. Spoileresek leszünk.

A döntő első etapjára maradt négy páros közül nekem legkevésbé a csajok voltak szimpatikusak, pedig nem voltak kirívóan gyökerek, vagy hisztisek, csak nem bírtam őket. A Globetrotterek és az apa-lánya páros soha nem lankadó vidámságát és kitartását viszont rohadtul irigylem, én, ha a Miami reptéren egy ilyen fasz taxist fognék ki, szétverném a fejét egy vascsővel, még szerencse, hogy nálunk nem castingolnak a TAR-ra.

Ami a haverokat illeti, elég nagy böszmeséget csináltak a riói etap során kétszer is, hiszen a nagy nehezen lekínlódott szambás feladat után még a kosarasok előtt voltak, de eltökölték az időt, és mire a szőrtelenítésre odaértek (és az meg milyen volt már, a tévé előtt fájt az, amit csináltak velük) a Globetrotterek már úton voltak, ráadásul nekik volt annyi eszük, hogy nem a bikiniárusítást, hanem a koktélkevergetést választották. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy a verseny során legtöbbször élen végző páros hogy követhet el ekkora baklövést: soha ne válasszunk olyan feladatot, aminek kimenetele nem tőlünk függ.

A második 45 perc a szokásos taxisproblémával kezdődött, iszonyú frusztráló lehet végigrohanni a világon, és csak azért lemaradni a többiektől, mert a sofőrnek gőze nincs, hová kell menni, és még csak segítséget sem hajlandó kérni telefonon. Mallory majdnem ki is borult a kocsiban, de int annyiszor az évad során, erőt vett magán, és nem hisztizett. A fater aztán a targoncás feladatnál hozott egy kicsit a lemaradásból, és more az utolsó feladathoz odaértek, már nem voltak akkora hátrányban, mint az elején.

A lakókocsit és környékét igazi white-trash jellegűre berendezni nagyon vicces volt, a vágásnak köszönhetően pedig igazán izgalmas lett a verseny, de ez a TAR egyik lényege: a stáb olyan kiváló munkát végez, hogy észre sem vesszük, amikor manipulálják a feladatokat. A tesók fejezték be elsőként a lakókocsi feldíszítését (az árnyékokból sejthető volt azért, hogy volt némi előnyük a másik két párossal szemben), de a hídon biciklizés és az ellenszél majdnem kifogott rajtuk. Nem mondom, hogy a TAR történetének második női győzteseiként nem érdemelték meg a fődíjat, csak jobban örültem volna annak, ha Mallory és az apja nyer. Szeptembertől ismét lesz TAR, lehet izgulni.