Ha igazak azok a híresztelések, hogy tavasszal ezer alkalmazottól válhat meg a Műsorszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelői Alap (MTVA – vagyis a közmédiumok foglalkoztatója), akkor szinte biztos, hogy aki mostanában új műsort kap, annak nem kell félnie. A Duna TV-n múlt héten három új beszélgetős műsor is indult, amiből a legnagyobb dobás kétségkívül a Kívánságkosárból és a Hattól Nyolcigból ismert Banner Géza által vezetett Klubszoba. Banner tehát nyugodt lehet, kiállta az idők próbáját és bizalmat kapott az új vezetéstől. A kérdés már csak az, hogy mire fel?

A vasárnap esti Klubszoba (videó itt, sajnos nem embedelhető) első adása ugyanis nem azt bizonyította, hogy Bannernek lenne tehetsége ismert közéleti személyiségekkel folytatott talkshow levezényléséhez. Az A la Carte - vagy még régebben Desszert – receptjére alapozó (mínusz éttermi helyszín) koncepciónak az lenne a lényege, hogy a műsorvezető értelmes kérdésekkel ostromolja vendégeit, terelgesse a beszélgetés irányát,  ha kell, moderátorként lépjen fel, miközben megőrizze a spontaneitást és a kávéházi hangulatot.

Banner azonban nem egy Szombathy Pál, hogy Kepes Andrásról már ne is beszéljünk, első vendégeivel, Nacsa Olivérrel, Szabó-Sipos Barnabással és Kőrösi Orsolyával egyszerűen és meglehetősen ostobán csak kvaterkázott. Elfelejtette azokat a legalapvetőbb műsorvezetői feladatokat is, hogy a saját véleményét ne hangsúlyozza túl, ne beszéljen bele vendégei mondandójába, és lehetőleg mindenkinek egyformán adjon szót.

Banner Géza, aki valaha kétszer is megkapta a Kazinczy-díjat, ezzel a teljesen értelmetlen kérdéssel indította a beszélgetést: „Számított-e is valaki közülünk arra, hogy Japán – ahol ismerjük, minden megszervezett a legapróbb részletekig – lehet-e egy ilyen katasztrófa, még akkor is, ha ez természeti katasztrófa, és még akkor is, hogy ha már a gyermekeket az iskolában is arra oktatják, hogy amúgy a mindennapi földrengéskor hogy viselkedjenek?”. Ezt persze betudhatnánk a lámpaláznak is, ha a műsoridő fennmaradó részében összeszedte volna magát, de nem így történt. A zavaros körmondatok és a még zavarosabb gondolatok átszőtték a teljes adást.

A japán földrengéssel kapcsolatban például az jutott Banner eszébe, hogy az esőerdők kiirtása miatt történt, majd feltette azt a körkérdést, lehet, hogy „nem becsüljük meg kellőképpen Földünket, és annak gazdag kincseit?”. De ez még csak a bevezető volt egy sokkal felháborítóbb jelenethez.

A műsorvezetői-moderátori irányítás teljes hiányának köszönhetően ugyanis kis híján az önbíráskodás helyességét is megállapították a Klubszoba vendégei (és ezáltal az egész műsor) a Gyöngyöspatán masírozó gárdistákkal kapcsolatban. A kényes téma kapcsán először Banner Gézának hagyta el a száját az a mondat, hogy a gárdistáknál „nem a félelemkeltés az elsődleges cél, sőt”, majd Nacsa Olivér bonyolódott hosszas rendpárti fejtegetésbe, melyben egyetértéséről támogatta a bejátszásban nyilatkozó bácsit, aki ha tehetné, lelőné azt a cigányt, aki betör a portájára.

Miközben Nacsa a szigorúbb és drasztikusabb eszközök bevonása, a fegyverviselés legalizálása mellett agitált, Banner a szemüvegét pörgetve bólogatott, és egyszer sem jutott az eszébe, hogy a beszélgetést át lehetne terelni a romák integrációjára, a munkaerőhelyzetre, a mélyszegénységben élők általános problémájára, vagy bármire, ami kívül áll az erőszak alkalmazásán. A percről percre kínosabb helyzetet végül a társaság egyetlen nő tagja, Kőrösi Orsolya, a Magyar Fotográfusok Házának igazgatója mentette meg.

Persze az ilyen stílusú műsoroknak az egyik nagy előnye az, hogy közkedvelt színészeinkről, humoristáinkról, képzőművészeinkről, stb. kiderülhet, milyen ember is valójában, de nem gondolom, hogy szerencsés volt hagyni Nacsa Olivér ilyen mértékű kibontakozását. Az általa képviselt szemlélet és főleg ennek helyben hagyása még egy kereskedelmi tévében sem menne el, nemhogy egy közszolgálatiban.

A műsor mélypontjáról később sem sikerült nagyon elmozdulni, hiába volt téma az Elvis tér (aminek kapcsán egyszer sem hangzott el, hogy minek is szavaztatta meg Tarlós a népet, ha nem akceptálja annak véleményét), a gyermekek után járó szavazati jog (természetesen a valódi cél kimondása nélkül), és az újabb Michelin-csillagos étterem is. Hiába próbálta Szabó-Sipos keleti (ön)filozófiával oldani Nacsa karakteres és néhol szélsőséges véleményeit, és hiába maradt a műsor végéig Kőrösi Orsolya a visszafogott, nyugodt erő jelképe, Banner Géza, mint talkshow-műsorvezető leszerepelt.