A magyar médiatörvény január elsejétől engedélyezte a termékelhelyezést, de azért kellett várnunk pár napot, hogy kólát, sőt Coca-Colát igyon Stohl András a Való világ esti összefoglalójában. Angliában ennél is gyorsabban mennek a dolgok, mert a helyi Szalai Annamária, az Ofcom decemberben döntött, hogy február 28-tól szabad a termékelhelyezés, az ITV pedig már aznap reggeli műsorába belecsempészett egy kis reklámot: a Nescafé Dolce Gusto kávégépe az első nap még csak megbújt a szakács és a riporterek mögött az ablakban, de később már a műsorvezetők ezzel készítették a vendégeknek kínált kávét. Mindez három hónapon át százezer fontjába, vagyis körülbelül 32 milliójába kerül a Nescafénak, az ITV pedig már idén több mint 5 millió fontos bevételt vár az ehhez hasonló termékelhelyezésektől.

Az ITV egyébként mindig is élen járt, már ha reklámról, sőt reklámpénzekről volt szó: ők sugározták az első európai reklámot még 1955-ben, ami mi más is lett volna, mint egy fogkrémmárka hirdetése. (Az ITV egyébként egy bonyolult felépítésű hálózat, maradjunk annyiban, hogy a kávégép a londoni hétköznapi adásban volt látható, ami azért fontos, mert hétvégén és hétköznap egyébként más sugározhat műsort London területén a frekvencián, még ha jelenleg ugyanaz a cég rendelkezik is mindkét joggal. Hogy a helyzet még komplikáltabb legyen, a hétvégi reggeli műsor ennek ellenére egy másik cég tulajdona, de nem csak Londonban, hanem országos sugárzási területtel).

A termékelhelyezés Nagy-Britanniában sem engedélyezett gyerekműsorokban, illetve hírműsorokban, és a műsor előtt jelezni kell, hogy hé, amit látsz, az reklám, csak nem hívjuk úgy.