Brenda Vaccaro neve nem sok mai tévénézőnek mond sokat, pedig az idén 72. évét betöltő színésznő játszott az Éjféli cowboyban is, meg kismillió sorozatban a Szökevénytől a Columbón át a Kés/alattig, és a Broadway-en sem ismeretlen a neve. A Dr. Halálban Jack Kevorkian testvérét alakította kiválóan, egy Emmy-díjat igazán megérdemelt volna a mellékszerep. A Monte-Carlóban rendezett tévéfesztiválon beszélgettünk vele.

Úgy tudom, a filmben elhangzik egy olyan mondat, amit ön írt. Hogy megy ez ilyenkor? Odamegy a forgatókönyvíróhoz, vagy a rendezőhöz, és bekönyörgi?

Az a legrosszabb, azonnal nemet mondanak rá. Féltik a kis területüket, mint a kutyák, tudja, szépen kijelölgették maguknak, én, a színész meg ne szóljak bele, mert az milyen már. Amikor vettük fel az egyik jelenetet, szimplán rögtönöztem egyet, és a forgatókönyvben szereplő mondat helyett azt mondtam, hogy "végignéztem anyánk szenvedését". Ha a rendező egy picit is ért a szakmájához, ilyenkor odafigyel, és hagyja, hogy menjen tovább a jelenet. Barry Levinson nagyon jó rendező, és benne is hagyta a végleges verzióban. Alnek is tetszett.

A kettősük tökéletesen működött a képernyőn.

Ne is mondja, Al a legtündéribb fazon, akit ismerek. Eszméletlenül sármos, de ízig-vérig profi. Nem sok ilyen tehetség dolgozik a szakmában. Hatással van mindenkire, akivel együtt dolgozik, kihozza az emberből a legjobbat. A forgatás után három héttel felhívtam, röhögve vette fel a telefont: "Mondtam, hogy elvonási tüneteid lesznek." Imádom a pasast.

Közel 50 éve van a szakmában, szinte egyszerre kezdte karrierjét Pacinóval, mégis most forgattak együtt először. Miért?

Felfoghatatlan, nem? Mesélek egy történetet. New Yorkban lakom, ahol Al is, az utcán rengetegszer összefutottunk már, beültünk valahova egy kávéra, szakmáztunk egy kicsit, a szokásos. Az egyik ilyen alkalommal említettem neki, hogy egy Neil Simon darabban játszom éppen, Alan Aldával, jöjjön el, hagyok neki jegyet a portán. A bemutató napján bejön az ügyelő az öltözőbe, hogy itt van Al Pacino, és üdvözöl. Lemegy a darab, Al bejött utána az öltözőbe, gratulált, és mondta, hogy forgatni kéne valamit közösem. Mondom jó, majd csörögj rám. Na, ez 16 éve volt.

Ilyen a színészélet, hiába találkozunk egymással nap, mint nap, lehet, csak a véletlen folytán kerülünk be egy filmbe mindketten. Nem baj, érdemes volt kivárni. Annyira jóban voltunk, hogy a csaja, aki az unokém lehetne, rendesen féltékeny volt rám. Csináltattam egy gyűrűt Alnek, egy fekete kő van benne, és abban egy fehér csődör, az olasz gyökereire utalva, érti. Na, a barátnője teljesen kiakadt, és duzzogott egy sort. Ennél nagyobb bókot nőtől nem kaptam még.

Van egy jelenet a filmben, ami annyira természetese volt, hogy rendesen elfelejtettem, hogy nem egy dokumentumfilmet nézek, hanem fikciót.

Az éttermi veszekedés?

Pontosan. Az lenyűgöző volt.

Tudja, ennek, már elnézést, de kurvára örülök. Ez a jelenet ugyanis nem így volt benne a forgatókönyvben, hanem csak annyi volt, hogy kívülről mutatják őket, ahogy veszekednek valamin, utána snitt, és a következő jelenetben Margo már halott is. Így akartak elbúcsúzni tőlem. Na, persze. felhívtam a húgomat, aki egy könyvkiadónál dolgozik, hogy minden könyvet szedjen össze, ami Kaevorkianékról szól. Az egyikben találtam egy fejezetet, amiben Jack elmeséli, min vesztek össze. Fogtam magam, és írtam belőle egy jelenetet, amit elvittem magammal az egyik olvasópróbára, és megmutattam Alnek. Bejött neki, szólt Barrynek, elpróbáltuk, és belekerült a végeleges verzióba. Szerintem fontos jelenet, sok mindent elárul a testvérek viszonyáról, és hozzátesz Jack karakteréhez is.

Teljesebb képet kapnak a nézők az eutanáziáról, ha megnézik a Dr. Halált?

Igen. Én a magam részéről támogatom a dolgot, számomra az az élet, ami a szenvedésről szól, ágyhoz kötve, iszonyú kínok között, az nem élet. Nekem az nem kell, és szerintem ehhez, mármint ahhoz, hogy méltósággal haljak meg, jogom van. Elfogadom a másik oldal véleményét is, ott van például a fodrásznőm, aki nem értette, hogyan vállalhattam el a szerepet, mert az ő eszmerendszerében a végső, szenvedésekkel teli út, a halál völgyében tett séta az kell a megboldoguláshoz. Jó, ő ebben hisz, lelke rajta, nem akarom meggyőzni az ellenkezőjéről, de nekem nem fogja megmagyarázni senki, hogy a mennyek kapuján csak morfiummal telenyomva lehet átlépni.

Megnézte a Jack betegeivel készült interjúkat a forgatás előtt?

Mindet. Iszonyú megrázóak voltak, akadt közöttük olyan is, amit nem mertünk bevállalni, mert nem bírtuk lelkileg. A filmbe végül került be olyan is, amiben színészek játszottak, például az összeégett srác. Annyira jó volt a színész, hogy amikor megnéztem a musztereket, egy percig nem kételkedtem abban, hogy az egy valós interjú, pedig speciel az pont nem olyan volt.

A filmben Margo volt az a személy, aki befolyásolni tudta Jacket, már amennyire ez lehetséges. A halála okozta Jack vesztét?

Szerintem akkor, amikor Margo elment, valami végérvényesen eltört Jackben. Veszekedtek ugyan rengeteget, de Margo mindig tudta, mi az a határ, amit Jack nem léphet át, és nagyon vigyázott rá. Az utolsó esetet, amikor ő maga adta be az injekciót, biztos nem hagyta volna, hogy megtörténjen.

Lehet egy ilyen film objektív?

Én úgy érzem, hogy Barry nagyon ügyelt arra, hogy minden oldal megszólalhasson a filmben, és elmondhassa a véleményét. Megismerjük az ügyész motivációját és tudjuk, miért akarta leállítani Jacket. Megmutatta a fanatikus ellenzőket, akik a ház előtt tüntettek, és nem idiótáknak, hanem érző, egy eszmerendszer mellett kiálló hiteles alakoknak láttatta őket. Ebben a kérdésben mindenkinek igaza van. 

A filmről itt írtunk.