A Sons of Anarchy, ahhoz képest, ahonnan indult (egyenetlen pilot, döcögős első évad) a második évad végére olyan szépen kinőtte magát a tévé egyik legjobb drámájává, hogy ihaj. Az elvárások éppen ezért meglehetősen magasak voltak a harmadik évaddal szemben, különösen a második etap tökéletes zárórésze miatt - vajon képes lesz-e a színvonalat ezen a magas szinten tartani Sutter egy teljes évadon át, vagy óhatatlan a visszaesés? Az ugrás után spoileresen folytatjuk.

A sorozatkészítés nem olyan, mint az esztergálás, ahol a megfelelő mozdulatok elsajátítása és kis figyelem elég ahhoz, hogy az ember tökéletesen egyforma munkadarabokat szállítson le futószalagon. A kreatív munka mindig tartogat veszélyeket, egy sorozatnál meg különösen, hiszen egy elsőre jónak tűnő ötletről (megy a klub Belfastba Ábelért) menet közben derül ki, hogy nem igazán működik, akkor nem lehet mit tenni, a szálat végig kell vinni, le kell zárni, nem lehet csak úgy kihajítani.

A mindössze két hetet felölelő harmadik évad közepe leült egy kicsit, a depressziós, nyomorult hangulatot sugalló ír epizódok a szokásosnál is sötétebbek voltak, és nagyrészt érdektelenek is - az ír tesók árulása már az első percben tudott volt (megmutatták), onnantól tulajdonképpen csak az volt az érdekes, mikor buknak le, és Clay melyiket nyúzza meg elevenen. Jobb lett volna a hazai szálra nagyobb hangsúlyt fektetni, Tig és Kozik ellentéte sokkal jobba érdekelt, mint az egyébként kiváló Paula Malcomson alakította ír nő szenvedése.

A fináléra persze összekapta magát Sutter, már a felvezető epizód is sokkal jobb volt, mint az azt megelőző öt-hat, a bábukat szépen a helyére tolta, majd az utolsó órában fogta a táblát, és izomból felrúgta, csak úgy röpködött mindenki szanaszét. Stahl halála, ha sokkoló is volt, de nem lehetett rajta csodálkozni, szegény Opie-nak kellett már valami elégtétel, ráadásul Sutter maga nyilatkozta, hogy az előző évadzáróból annyit azért megtanult, hogy a közönség nem szereti, ha a geciember csak úgy megússza a dolgokat (Zobelle menekülése).

Azt, hogy Jax megvezeti Stahlt, én valahol sejtettem, illetve titkon reméltem, mert nem tudtam elképzelni úgy a SOA-t a jövőben, hogy Jax űzött vadként, a mellére csatolt Ábellel rója az országutakat, nyomában a besúgókat kíméletlenül levadászó egykori társakkal - szóval ez így valahol adott volt, amikor Stahl meg totál bekattant, és beállt a sötét oldalra (a csaja lelövésekor), akkor egyértelmű volt, hogy nem éri meg a következő évadot.

Amiben Sutter viszont zseni (amellett, hogy milyen jelenetet hozott már össze az egykori Hell's Angel Sonny Bargerrel?) az a következő évadra esedékes konfliktusok kezelése: az oroszok idegesek a hamis pénz miatt, a klubnak új tagok kellenek (ezek a prospectek vizesnyolcasok), Clay köszvénye probléma lehet a jövőben, Unser távozásával Hale szabadon abajgathatja a motoros zsiványokat, Opie csaja abortusza, no meg a legérdekesebb kérdés: megzsarolja-e Tara Gemmát a levelekkel, vagy egyből elmond mindent Jaxnek, aki meg addig veri Clay fejét valami hegyesbe, míg bele nem döglik?

Jó kis évad lesz a negyedik, remélem nem kell majd Szibériába utazniuk kiszabadítani valakit. Ja, és a végére még annyit, hogy a Chuck féle hamispénzes jelenet méltatlan volt a sorozat színvonalához, ezt a The Eventben el lehet lőni, de itt nem.