Az amerikai médiaipar teljesen más szabályok szerint működik, mint a hazai - jó, ezzel nem mondtam túl sok újat, de hátha van, aki nem tud arról, mekkora hatalma van a szakszervezeteknek arrafelé. A szerződéseket, fizetéseket, munkakörülményeket a szakszervezetek (vagy ahogy ő nevezi őket, céhek) és a stúdiók közötti szerződés szabályozza, amiben egészen triviális, mégis kicsit meghökkentő dolgokat is olvashatunk.

A két nagy színész-szakszervezet, a SAG és az AFTRA tulajdonképpen folyamatosan egyezkedik a stúdiókkal, az éveken át folyó kötélhúzás végére egy szerződés szokott pontot tenni, ami nagyjából négy-öt évre viszonylagos nyugalmat garantál a feleknek, és elhárítja a sztrájkveszélyt (tessék csak visszagondolni a 2007-es írósztrájkra és következményeire), de apróbb dolgokban ilyenkor is változhat a helyzet, mint például most.

A színészek ugyanis mostantól nem utazhatnak első osztályon, illetve nem követelhetik / várhatják el ezt szerződésük részeként, nem bizony. Business class vagy turistaosztály jut nekik, attól függően, milyen távolságra utaznak (azért megnéznék egy Charlie Sheent az alabamai esztergályos mellett): 1000 mérföld (1600 km) felett business class jár, az alatt turistaosztály, de vannak olyan frekventált járatok (LA-Vancouver és NY-Toronto), amiken a plebs közé kell leereszkedni, bár 1000 mérföldnél hosszabbak. 

Korábban a szakszervezetek ragaszkodtak az első osztályú jegyekhez, és persze a színészeknek megvan a lehetősége, hogy kizsarolják ezt a stúdiókból, de a kollektív szerződés ezt már nem biztosítja nekik - a színészek nagy többsége pedig ennek alapján kapja a fizetését. Képünkön egy színész, akire innentől érdemes vadászni.