A Tv2 addig rakosgatta az őszi műsorstruktúra elemeit, amíg egy héttel az X-Faktor előtt sikerült elindítania a Megasztárt. A programming osztály apró diadala ez, biztos bontottak is egy kis üveges BB-pezsgőt, hogy megünnepeljék.

Egy hét előnyön ugyanis akár az egész műsorfolyam sikere múlhat, nem is kell nagyon bizonygatni ezt, elég, ha megnézzük a Big Brother vs Való Világ összecsapást, az egymással versengő szériák akár egy programming munkafüzet példái lehetnének. (Ha a konkurenciához képest egy héttel később indítja saját műsorát, akkor hány egyenes adásban közvetített koitusszal képes lefaragnia a hátrányát? Hogyan változik a képlet, ha néptáncost is beválogat a szereplők közé? Indokoljon, számológépet és függvénytáblát használhat!)

Persze a sikerhez kell egy jó műsor, vagy legalábbis néhány attraktív kurva, de a nézők egy este alatt igenis meg tudnak szeretni egy formátumot, és akkor már nem is nagyon érdekli őket, hogy a konkurens csatornán éppen most kezdődik valami nagyon hasonló és nagyszabású. Ne kapcsolgass már Irén, baszdmeg, majd a reklám alatt megnézzük, mi megy a másikon.

Na, ezért nagy baj, hogy nem indult el szombaton a Megasztár. A Tv2 kihagyta a lehetőséget, hogy megmutassa, milyen is lesz az ötödik évad. Kaptunk egy száz perces válogatást a Megasztár Youtube-képes hülyéiből, akkora dózisban érkeztek az énekelni nem tudó, vicces szerencsétlenek, hogy az egy egész évadnyi Subbára elég lenne. Bónusznak Friderikusz Sándor nagyon mély és fontos kérdéseket tett fel a többi zsűritagnak, és volt még két reklámblokk is, hogy az adás még jobban hasonlítson egy valódi műsorra. Csakhogy ez nem a Megasztár, ezért még senki nem dönt majd úgy a jövő héten, hogy menjen csak az X-Faktor, én akkor is inkább a Tv2-t nézem.

Pedig a műsor készítői mindent megtettek, hogy karaktereket teremtsenek, meg érzelmeket váltsanak ki: a Bikicsunájból nagy kitartással netes mémet építettek, a börtönből éneklő Ágnes történetéből egyperces drámát írtak, és szerezték még egy tarháló punkot is vígjátéki elemnek.

A zsűri ráadásul egyre jobban kezeli a hülyéket: nem röhögnek a szerencsétleneken, inkább kedves bolondnak igyekeznek beállítani azokat, akiknek a helyi Áfész italboltjában két kevert közt senki nem merte megmondani, hogy azért ezzel mégse indulj a Megasztárban.

A kereskedelmi tévézést lelki löncshúsüzemnek tartó médiaprédikátorok is legfeljebb azon akadhattak ki, ahogy a Megasztár a kiskorúakkal bánik: mert hiába nyekereg, hiába idióták a szülei, attól még nem szép dolog megalázni egy gyereket. És ha egy ország előtt csinál magából hülyét, akkor az már nem menti a helyzetet, hogy az adásrendező érzelmes zenét kever a vágóképek alá.

A Megasztárban nagyon sok munka és ötlet van, látszik, hogy a négy széria alatt a műsor tehetségkutatóból profi mesegyárrá vált. Csak az nem látszik még, hogy ez elég lesz-e az X-Faktor ellen.