A Viasat3 az ország leglazább cégét kereste hét héten át, és kiderült, hogy ők azok. A cég hangja a legkedvesebb, a legemberibb és legaranyosabb tévés produkció az első Megasztár óta.

Már az első adás után elájultam, de ami azután következett, arra egyáltalán nem számítottam. Hajós nem nagyon túlzott, amikor a vasárnapi döntőben azt mondta, hogy elkapta a ’68-as fíling, "fussunk meztelenül a réten" – mert ez tényleg egy ilyen felszabadító show volt, szereplőknek és nézőknek egyaránt.

Sírtam, nevettem, meghatódtam és feldobódtam minden adás után. Mert, ha tényleg van minden munkahelyen legalább öt ember, aki le tudja vetkőzni kisebbségi komplexusát, az önbizalomhiányt, és meg tudja mutatni, hogy tulajdonképpen egy kedvelni való ember lakik odabent, akkor van kiút, akkor lehet ez még egyszer egy vidám ország. Szinte azt kívánom, hogy Magyarország minden cégének kötelező legyen részt vennie a Viasat3 műsorában.

Az a fura, hogy van a csatornának egy igazi átalakító realityje, viszont a Szeretem a testem nem érte el azt, amit A cég hangjának sikerült. Úgy látszik, hogy kevés valakinek jól belőni a haját, ha alatta, a fejében megmaradnak azok a fájó emlékek, hogy annyira jelentéktelen, hogy még a legzsarnokibb matektanár sem hívta ki soha a táblához. A cég hangjában viszont látszólag majdnem mindenkinek sikerült átugornia ezt a nagyon is mély lélektani árkot.

Pedig néhányan meglehetősen alulról kezdték, a próbák alatt elhangzó "azok mik azok az oktávok?", és "a testem nem képes felvenni ezt a rítmust" mondatokhoz képest a végére a legtöbb kiválasztottnak sikerült színpadképessé válnia. Akiknek meg nem, azok sem lettek földbe tiporva, sőt Hajós szájából még az is elhangzott, hogy "a tempóproblémák nem érdekelnek, a közönség legyen kedves, várja meg a művészeket".

Az ilyen és ehhez hasonló szimpatikus húzásokkal valóban sikerült megfelelni annak a kitűzött célnak, hogy ez nem tehetségkutató verseny, hanem zenés, táncos mulatság, amiben mindenki nyer. A Viasat3 ebben a tekintetben is abszolút korrekt volt, a 12 induló cégből 6 került be a döntőbe, és hármat díjaztak (a nyertes a kedvencem, a BKV földalatti csapata lett).

A cég hangja azonban nemcsak a cégek produkciói miatt volt felemelő élmény, hanem azért is, mert úgy tűnt, mindenki odarakta magát, hogy nemcsak a zsűrit, hanem a koreográfustól az énektanáron át a stylistig mindenkit elkapott a lelkesedés, ez a "változtassuk jókedvűé Magyarországot"-fíling.

Az egyetlen kakukktojás a mirigyes Sipos Péter volt, akinek a hetedik adásra sem sikerült beilleszkednie a csapatba, megtalálnia a saját karakterét, és akár csak egy tényleg vicces poént bedobnia, a quimbys Varga Lívius viszont brilliáns, laza poéngyáros volt, akit feltétlenül meg kéne tartania a csatornának, ha - mint remélem - jövőre folytatják A cég hangját.