Nagyjából egy hete került sor a Dallas Film Society nevű gálára, ahol Frank Darabont volt a díszvendég, aki életmű díjat kapott. Nem csupán forgatókönyvírói, de rendezői teljesítményét is elismerték, a FEARnet gárdája pedig olyan szerencsés volt, hogy interjút készíthetett vele.

Többek közt szó esett a a díj magán,- és professzionális életére való hatásáról, valamint készülő sorozatáról. Ez nagyszerű hír a rajongók számára, hiszen rég nincs jó zombis produkció a tévéképernyőkön, a The Walking Dead pedig épp kapóra jön. Aki nem hallott volna még róla, Robert Kirkman képregényének feldolgozásáról van szó, ami bizony egy élőholtak által lakott posztapokaliptikus világban játszódik. Megemlítendő, hogy az AMC nagy reményeket táplál a műsor iránt, hat részre már be is rendelte, így nem csak a pilot szivárog majd ki.

Mit mondtak Önnek, amikor meghívták erre a díjátadóra?

Csak annyit, hogy jöjjek, mert kapok egy elismerést, amit a munkám és az eddigi életművem miatt kapok. Én pedig természetesen igent mondtam, miért ne? Nincs panaszra okom, de elég komolyan meglepődtem, hogy pont engem választottak. Ajándék lónak persze ne nézd a fogát. Csak a lovat.

Kötődik Ön valamiképp a borzongatás műfajához? Ugyanis az elmúlt időszakban számos Stephen King adaptációt készített.

Íróként és filmkészítőként néha ugyanazokba a témákba is visszatérünk. Amikor visszanéz az ember az eddig általa elkészített művekre, számos kapcsot fedezhetünk fel köztük, így a The Majesticet és a The Mistet említeném először. A maguk nemében mindkettő börtönfilm, azonban utóbbiban hőseink egy szupermarketben ragadva küzdenek furcsa lényekkel, a The Majestic pedig magasabb szintre emeli a témát. A saját életének börtönébe zárt figura esélyt kap a bizonyításra. Remek történetekről beszélünk, azonban szeretnék manapság valami egészen mással foglalkozni.

Annak idején az Indiana Jones megírásának frusztráló körülményeiről beszélt. Nem lehet, hogy a The Mist ennek a betetőzése volt?

Ez a film az, amelyik leginkább kifejezte a teljes 21. századdal kapcsolatos érzéseimet, illetve azt, ahogy az emberiség szétvált, és egymással nem törődve csak saját túlélésükkel foglalkoznak. Kissé politikai hatást váltott ki a The Mist egésze, valamint érezhető módon a vallás is előtérbe került. Az Indiana Jones egészen más történet. Leginkább a Reservoir Dogs című klasszikus néhány sorával jellemezhetjük hátterét. "Vannak szerencsés emberek, és akadnak olyanok, akik kevésbé azok." - Sosem tudhatjuk, hogy egy-egy film milyen hatást vált majd ki, illetve pozitív lesz-e a fogadtatása.

A Zombieland című film szerkezete sorozatnak is beillett volna. A Walking Dead is hasonló vonalat követ majd?

Imádtam azt a filmet, és jókat is nevettem rajta, hiszen ezt az apokaliptikus környezetet olyan humoros hangvétellel fűszerezték meg, amit legutoljára a Shaun of the Dead ragadott meg, és nagyon ütős darab lett az is. Azonban Robert Kirkman művének feldolgozása egészen más lesz, ugyanis már a képregény is komoly stílusban íródott. A sorozat ennek megfelelő vonalat fog követni, hosszú és részletes karakter kibontással. Ez pedig leginkább a tévés platformon működik jól. Nagyjából követjük majd a képregény útját, azonban természetesen kitérőket is tenni fogunk.

Tart a zombifilmek által hagyott örökség súlyától?

Nem kell tőle félni, hiszen ez csak egy medence teli lehetőségekkel. Sok hasznos dolgot mutattak eddig nekünk, amikből válogathatunk, mi pedig csupán fel akarunk nőni a feladathoz, hogy később a stílus méltó képviselőjeként emlegessék a Walking Deadet is. Robert remek alapot adott ehhez, a többi rajtunk múlik.

Még szerencse, hogy a kábelcsatornák nem emelnek korlátokat.

Barátságos környezetbe kerültünk az AMC csatorna berkein belül, ha pedig vetünk egy pillantást a Breaking Badre, láthatjuk a megcélzott stílust. Biztos vagyok benne, hogy nem nélkülözi majd a Walking Dead a 18+ jeleneteket sem, a stúdió részéről pedig minden támogatást megkapunk. Nem akarják akadályozni a munkánkat, hiszen az ő érdekük is a műsor sikere. Azt pedig régóta tudjuk, hogy az országos csatornák jobban korlátozzák a készítők opcióit, így nyugodtak lehetünk. A forgatás júniusban kezdődik meg.

Mennyire állt már össze a stáb?

Éppen két női főszereplőt keresünk, illetve velünk van már Jeff DeMunn is, akit mindig a szerencsehozó malacomnak tartottam. Nélküle pedig képtelen vagyok jó munkát végezni. Szerencsére bármihez kezd is az ember, esély van arra, hogy a korábban megismert tehetséges embereket ismét maga köré gyűjtse. Ha igazán jó munkát akarunk végezni, olyan kollégákat kell keresni, akiknek van keresnivalójuk és élvezet velük lenni. Ennyin múlik az, hogy jó műsort adjon ki az ember a kezei közül. Olyan szakemberekkel lehetek majd ismét együtt, mint Greg Melton vagy David Tattersall, akivel tíz évvel ezelőtt találkoztam utoljára a szakma berkein belül. Érdekes lesz.

David részvétele egyben a digitális fényképezés használatát jelenti?

Nem, egyáltalán nem! Az igazság az, hogy próbálkoztunk vele, de inkább a megszokott technikát használjuk majd. Sokféle lehetőséget néztem végig, a környezetet figyelembe véve pedig ez lesz a legjobb megoldás. A HD használata helyett pedig úgy döntöttük, inkább filmre vesszük a történéseket. Ebben a műsorban a szereplők bújkálni fognak, fedezékbe vonulnak, így muszáj alkalmazkodnunk ehhez. A nézők fákat és falakat akarnak majd látni, még ha azok túlexponáltak is. A valóságérzetük pedig teljesen ki lesz elégítve, így inkább megszokott módszereket fogunk használni.