Na, a hatodik epizód már olyan volt, mint amilyennek egy igazi Lost-résznek lennie kellett, minden szál érdekes volt, és apróságoktól eltekintve mind a 42 perce feszült volt, mint Szili Katalin bőre a reggeli arcpakolás után. A kép után spoileresek leszünk.

Sayid-centrikus epizódot kaptunk, vagy három kiváló WTF-pillanattal, és nagyon érdekes alterLostos történettel - ha ezt folytatnák, lassan jobban érdekelne, mint a végső összecsapásra készülő felek kalandjai a szigeten. Sayid kemény volt, mint a vídia, bár a csaját az aletrLostban a tesó dugja, ő hősiesen szereti tovább is viszonzatlanul (?), mert ő ilyen nemes lélek, és csak akkor intézi el a tesót zsaroló Mr. Keamy-t, (aki mellesleg pont olyan pszichopata állat, mint a hajón volt) amikor nincs más választása.

Sayid ugyanis megjavult, és már nem akar kihegyezett bambuszdarabokat szurkálni senkinek a körme alá, illetve addig semmiképpen nem, míg a setítsíg el nem uralkodik rajta. A japán csóka pedig mondta neki, hogy úgy szúrja mellbe ÁlLocke-ot, higy az egy szót se szólhasson, de a kopaszember aszonta, Helló, Sayid, és ezzel lőttek a dolognak, szurkálhatta ezerrel.

A japán persze egy nyomorult, és nem is olyan régóta van a szigeten, mert autóval szállítgatta a fiát baseballedzésre, míg be nem rúgott, és a gyerek oda nem veszett valami balesetben. Erre Jákób aszonta neki, hogy a gyereket visszahozza, ha a japán elmegy a jelmezkölcsönzőbe, és hippinek álcázva magát a templom őrzője lesz. ÁlLocke Sayidnak is meg azt ígéri, hogy Nadia feltámad, ha visszamegy a templomba hogy átadjon egy üzenetet, és ez az az utolsó lökés, ami a sötét oldalra taszajtja az irakit. Bye-bye japáncsávó és szemüveges társad.

Sayid pálfordulása , annak ellenére, hogy valahol azért lehetett számítani rá, elég hirtelen jött, és meglepően brutálisra sikeredett, hiába no, iraki kínvallatóból nem lesz LMP-s politikus. Smokey dúlása, azt követően, hogy a lúzer hippik kivonultak a templomból, Sayid meg elszabotálta a védelmi rendszert, látványosra sikeredett, Lapidus csapatának érkezése meg jól időzített volt, és ütött egy nagyot, különösen Sun reakciója Jin neve hallatán. Annak örülök, hogy végre összeért két szál, és legalább megvan két jól elkülöníthető oldal és csapat, akik majd bizonyára egymásnak feszülnek - remélhetőleg nem úgy, hogy Ilana feltámasztja Jákóbót hamvaiból, majd az meg jedivillámozza a füstszörnyet, mert akkor kivájom a bal szememet.

A jövő héten Ben-centrikus részt kapunk, és ha a promónak hinni lehet, lehet elköszönünk Linustól. (spoilerérzékenyek kedvéért kifehérítettem)