Amikor nyolc nappal ezelőtt, közvetlenül a Fehérvár–Jesenice jégkorongmeccs után azt írtam, engedjék szárnyalni Léderer Ákost, a legkevésbé sem arra szerettem volna utalni, hogy hadd repüljön. Ehhez képest főnökei majdnem kirúgták szegényt. Történetesen az év legnagyobb kommentátori teljesítménye miatt. Végül szerencsére meggondolták magukat, a riporter megúszta három hónap eltiltással. Már ha megúszta.

Az az össznépi felhároborodás ugyanis, amely az utóbbi egy-két napban, a szankciók nyilvánosságra kerülése óta kibontakozott, vagy visszarángatja őt a képernyőre, vagy pláne tönkrevágja kilátásait. A jégkorong ugyan csak szubkultúra, de ez a történet minden jel szerint országos üggyé vált. Szerda reggel a Class FM-en, csütörtökön a Neo FM-en is téma volt már, ez pedig nyilván jelent valamit. Ahogy az is, hogy a jégkorongblogon félezer kommmentelő minimum kilencven százaléka Léderer mellett áll, a drukkkerek akciókat terveznek, a Nemzeti Sport szavazásában meg a kattintók 75 százaléka nyomott oda, ahova kellett. Ezekhez képest törpe böszmeségek az efféle bárgyú újságcikkek.

Amikor egyfelől Léderer Ákos, másfelől főnökei mutatványát elemezzük, egyvalamiről nem helyes megfeledkeznünk. A kommentátor érti a hokit, az RTL Klub vezetői nem értik. Léderer nem utcai vérengzést közvetített elhivatottan, hanem hokibunyót. A pofozkodás a jégkorongban nemcsak a show része, hanem a feszültség levezetésének legitim eszköze  is. Ebben a sportban nincs fetrengés, színészkedés, és alattomosság sincs. A játékosok kezében fegyver a bot, veszélyes eszköz lábukon a korcsolya. Ezekkel soha nem élnek, aki mégis, azt kiveti magából a közösség. A bunyó ellenben szemtől szembe megy, és soha nem addig, amíg a másik már nem mozog.

Egy átlagos hokiverekedést láttunk múlt héten, egyébként Fehérváron az elsőt ebben a szezonban, több mint ötven meccs után. Azon lehet vitatkozni, hogy Léderer egy árnyalattal lelkesebb volt-e a kelleténél, vagy sem. De a szakmaiságot kérni rajta számon – ordas nagy szakmaiatlanság.