A Lost készítői a hatodik évad előtt biztos tettek valami közös fogadalmat, és eldöntötték, hogy márpedig ők nem fogják alább adni a színvonalat a tökéletesnél, és ezzel a lendülettel vágtak bele a záróetapnak. A harmadik rész pont olyan jó volt, mint a nyitó dupla, és még az is kiderült belőle - ha eddig nem lett volna világos - hogy Josh Holloway nemcsak jóképű, de egész tisztességes színész is. SPOILEREK jönnek.

Szóval megint három szálunk van, mint az ötödik évadban volt, és ez azzal jár, hogy az egyes epizódokban, a főszereplőtől és a történet struktúrájától függően ebből csak kettőt kapunk - ezen a héten Ál-Locke szabadcsapata maradt ki az ájultra vert Richarddal egyetemben, amit sajnálok, mert ugyan a templomlakó hippibrigád is érdekes, John Hawkes-t meg elnézném reggelig (ő a tolmács aki Sol volt a Deadwoodban), de a nagyobb titkok a másik oldalon vannak szerintem.

A hippikről kiderült, hogy a fejete füst ellen védik a templomot, és hőseinket, akikre nagyon kell vigyázni - ez azt jelent, hogy ütni-verni lehet őket, de lelőni, azt nem. Az epizód beszólása Miles-tól jött az elején (As you can see, Hurley here has assumed the leadership position, so that's pretty great), de volt még egy később is (We'll be in the food court), amin szakadtam, bár a templomban annyira nem habostorta az élet. Sayid ugyanis feltámadt (You're like a zombie, dude?) és az előző részben tett elhamarkodott kijelentésem ellenére nem Jákób,  hanem a gonosz bújt bele, mint annak idején Armandékba, akik megbetegedtek, és emiatt lelőtte őket a francia tyúk, ugye.

Namármost Sayidban egyelőre a gonosz még nem annyira erős, ez azért jó, mert így ki lehetne nyírni időben valami méreggel, amit a hallgatag, és hagyománytisztelő japán csávó kotyvaszt össze, miután valami nagyon fontosat lepötyög az Erika tip. írógépén. A mérget Jacknek kellene beadnia, de ő erre nem hajlandó, inkább önfejűsködik és beveszi maga (nem tudván, csak sejtvén, hogy méreg), és így bújik elő a szög a proverbiális zsákból ugye. A füst emberbe költözése nem jó, mondja a japán, mert fertőz (erről volt szó korábban) például Claire-t már elkapta.

És ha már Claire, ő is előkerül persze, mert Sawyer lelép a templomból, Kati meg Jin meg utánamegy - mindketten más és más okból - és a végén Jin fut vele össze. Claire pont úgy él most, mint Rousseau az első évadban, csapdákat állít, és emberekre fog méretes lőfegyvereket. Sawyer Otherfalván szomorkodik egy sort Juliska miatt, mert megkérte volna a kezét, és sír is hozzá - itt jön elő az, hogy Josh tényleg nem rossz színész. Kati azért lépett le, mert Claire-t keresi, hiszen Áron az ő fia, és a gyereknek az anyja mellett a helye, lásd még magyar bíróságok gyermekelhelyezési döntéseinek kilencven százaléka.

Az alternatív idősíkon, melynek érkezését nem a szokásos zaj, hanem egy recsegős izé vezeti fel, (mintha a téridő szövete foszlana a varrás mentén) a gép leszállása után játszódik, Kati elrabol egy taxit, leszedeti magáról a bilincset, és kórházba viszi Claire-t, aki majdnem szül egyet Ethan Rom doktornál, de mégsem. És tudja, hogy a gyerekét Áronnak kell majd hívni, kezd beszivárogni a másik szál az újba, a kvantumfizika befeszített. 

Válaszokat is kaptunk ugyan, de kérdéseket is, hozzá rengeteg jó felvételt a koszos Katiról meg a kikupálódottról, és Claire is jól nézett ki. Fogalmam sincs, mi fog történni a továbbiakban, már meg sem merem tippelni, sőt, nem is érdekel, csak hagyom, hadd sodorjon magával a történet. Szabadság miatt a következő két héten nem lesz ilyen kis beszámoló, majd valamikor márciusban jelentkezem újra.