Az előző részben megismerhettük a sorozat keletkezésének történetét, a főszereplőt és az alapvető kiegészítőket, úgysmint jármű, útitársak, főbb ellenségek. A kulturális hatást méltató rész alapján szinte érthetetlen, hogyan tűnhetett el a képernyőkről ez a kultikus sorozat, és miért kellett 16 évet várni arra, hogy feltámadjon, pedig a magyarázat (sajnos) egyszerű - csak meg kell nézni a nyolcvanas évekbeli részeket.

From behind the sofa

A Doctor Who sok tekintetben feszegette a határokat. Egyik erőssége volt például a kis költségvetésből látványos(nak mondható) díszletek és effektek létrehozása, elsősorban a hatvanas években. Ezen túl elég messze elment a délutáni műsoridőben bemutatható erőszak tekintetében is: ez nem a Knight Rider volt, ahol a gonoszakat legtöbbször elviszik a rendőrök a rész végén, és legfeljebb akkor halnak meg, ha saját hibájukból beleszáguldanak egy szakadékba; vagy a Szupercsapat, ahol mindig egyben kiszállnak a rosszfiúk a szaltó után fejreállt dzsipből - itt tolongtak a szadista szörnyetegek, gonosz tudósok, ijesztő mutánsok, és eközben hullottak a szereplők is. Még gyerekkorú útitárs is meghalt néha.

Mocsári szörnyeteg 1963-ból. Az angol kisgyerekek ezután vélhetően egy ideig nem mentek természetes víz közelébe :)

Volt, akit Dalek sugárfegyver intézett el (amit eleinte onnan lehetett tudni, hogy döbbent arcot vágva összeesett, miközben a kép negatívra váltott), mást rovarok vagy növények ettek meg, és volt, aki valami zöld trutymóval való érintkezés után emberméretű léggyé változott. Sőt, néha maga a főszereplő is meghalt: hol mérgezésben, hol a magasból lezuhanva, a kötelező körnek mondható sugárszennyezésről nem is beszélve. Az angol gyerekszokások közt ebben az időszakban állítólag fontos helyet foglalt el a "szófa mögül kukucskálva" típusú tévénézés, amikoris a kisebb gyerek csak akkor ült vissza a tévé elé, ha a nagyobb testvér vagy szülő megnyugtatta, hogy a gonosz szörnyek már eltűntek a képernyőről.

Kaktusz Jack az űrben

A nem nagyon álcázott erőszak és az ijesztő lények mutogatása természetesen sokak ellenszenvét kivívta - a tiltakozások miatt a negyedik Doktor alatt volt is egy észrevehető váltás: a pre-Alien űrhorror és goth elemek helyét a humor vette át, ami Douglas Adams 17. évadbeli dramaturgkodásában csúcsosodott ki (a Doctor Who és a Galaxis útikalauz/Dirk Gently univerzum között igen komoly átjárás van, gyakorlatilag teljes Douglas Adams könyvek kezdték életüket megvalósított/félig megvalósított/elutasított Doctor Who történetként). Ennek ellenére sok ellensége maradt a sorozatnak; egyikük, a BBC One kontrollere egyszer másfél évre lejegelte a sorozatot, új Doktor (a hetedik) kitalálásához kötve a visszatérést.

Produkciós körülmények

1. A Doctor Who gyereksorozat volt a BBC szemében
2. Csipkebokor vessző
3. A "kettő, csipkebokor vessző" gyerekversikének jó, de az Univerzum uralmára törő gonosz szörnyek hatásos ábrázolásához kicsit kevés

Pirx-szindróma: valaki éppen belezuhan egy nagyon magas épület liftaknájába, de szerintem még ő se hiszi el.

Egy gyereksorozatban ritkán kell részről-részre teljesen új bolygót/űrhajót/idegeneket bemutatni, a Doctor Who-ban viszont meglehetősen gyakori az ilyen igény, így a készítők gyakran ütköztek pénzügyi korlátokba. Egy-egy részhez néha sikerült rendes költségvetést kikönyörögni a BBC-től, de legtöbbször olcsó maszkoknak, béna statisztáknak, béna trükköknek és gyatra maketteknek kellett (volna) drámai feszültséget teremteniük. Ráadásul ami a hatvanas-hetvenes években még elment a képernyőn, az a nyolcvanas évekre már kezdett ciki lenni. Eközben nem hogy a produkciós színvonal emelésére, de még szintentartására sem volt lehetőség, így nem csodálkozhatunk azon, hogy például a Caves of Androzani című - amúgy elég jó alaptörténetű - részben a negatív főszereplő a kamera felé fordulva jelzi, hogy most éppen a gondolatait halljuk, és nem a díszletben tartózkodó másik szereplőhöz beszél, vagy hogy a halálbarlang titokzatos szörnye, aki elől még a fegyveres harcosok is sikoltozva menekülnek, egy körülbelül százhetven centis gumi sárkányjelmez, benne egy statisztával.

A "Magma-szörny", aki elől géppisztolyos katonák is sikítva menekülnek. Mondom sikítva, nem röhögve!

A nyolcvanas években ráadásul az ITV-n felbukkanó amerikai sorozat-dömping elszívta a nézőket, az új saját produkciók (például az EastEnders) pedig a pénzt. És ha ez nem lett volna elég, a heti egy adás helyett csak kéthetente jelentkezhetett a sorozat, ráadásul szombat helyett hétköznap. Amikor a korábban említett Doctor Who-ellenes kontroller távozott, a sorozat akkor is megmaradt abban az időpontban, amikor az ITV-n a brit televíziózás Szabó családja, az 1960 óta futó Coronation Street ment. A rossz nézettség alacsonyabb költségvetést, az alacsonyabb költségvetés rosszabb produkciót, a rosszabb produkció még rosszabb nézettséget hozott, míg a sorozat annyira kínossá vált, hogy a producer is csak azért maradt, mert ha nem vállalta volna el a következő évadot, megszűnt volna a munkaviszonya a BBC-nél. 1989-ben végül az akkori kontroller kimondta az ítéletet: a sorozatot "felfüggesztik".

Interregnum

A Doktor persze nem halt meg - már csak azért sem, mert a hetvenes évek közepére kialakult kánon szerint tizenkét alkalommal regenerálódhat - könyvekben és képregényben újabb és újabb kalandokba keveredett. Több olyan író is készített ekkor könyvet a még mindig nagy rajongótábornak, akinek nevével az új sorozat részeinek szerzőjeként még találkozni fogunk.

A "tévé-mozin" az se segített, hogy Eric Roberts játszotta a Doktor ellenfelét. Bár általában semmilyen filmnek sem segít, ha Eric Roberts bármit is játszik benne...

Egy Amerikába szakadt rajongó 1996-ban elérte, hogy a Fox-nál készíthetett egy tévé-mozit a Doktorral, abban a reményben, hogy ha sikeres lesz, sorozatot csinálnak belőle. Nem lett siker, viszont az új Doktor - a nyolcadik - megintcsak teljesen új "off-screen" történetek szereplője lett. Közben a BBC visszavette DW-könyvekre vonatkozó jogainak gyakorlását, és elkezdett nyolcadik és régebbi Doktoros történeteket kiadni. Egy Big Finish Productions nevű cég pedig hangjátékokat készített, melyek némelyikén kisebb szerepeket kapott egy bizonyos David Tennant nevű skót színész és Doktor-rajongó. De ne ugorjunk ennyit előre!

Feltámadás

Ahogy az idő haladt, az egykori rajongók sikeres forgatókönyvírók, producerek és BBC tisztségviselők lettek, akik egyre többször gondoltak arra, hogy gyerekkori kedvencüket vissza kellene hozni a képernyőre. A BBC egy másik részlege azonban csak mozifilmben volt hajlandó gondolkodni, és nem járult hozzá tévésorozat indításához. Szerencsére egy idő után ez a részleg feladta nagyratörő terveit, így a kisebb célok elérésén dolgozó tévések nekiláthattak álmaik megvalósításának. Először is, a BBC One első női kontrollere, Lorraine Heggessey megkereste Russell T Davies-t, a menő tévés producert és írót - akiről többek közt ismert volt, hogy egyszer azt nyilatkozta, csak akkor menne vissza a BBC-hez, ha a Doctor Who-n dolgozhatna -, hogy legyen vezető írója és producere a Doktor feltámadásának.

Kilences éppen azon gondolkodik, hogy komolyan bepöccenjen-e.

Davies sok olyan embert hozott magával, akivel már dolgozott, ez biztosította a jó munkakörnyezetet - ráadásul a csapat tele volt Doctor Who rajongóval. A DVD-k extráit nézve látszik, hogy sok szereplő és stábtag szinte ugrabugrál az izgalomtól, hogy végre nem csak félarasznyi műanyagfigurákkal játszogatva vehet részt egy új Doktor-történet létrehozásában. És ami duplán számít, az írók (Rob Shearman, Mark Gatiss, Paul Cornell, Steven Moffat - és persze maga Davies) egyszere voltak rajongók és profik, lévén az "interregnum" idején mind publikáltak Doktoros történeteket/hangjátékokat/könyveket.

Kilences komolyan bepöccen.

Az új sorozat formátumában eltért a régitől: az amerikai sorozatokhoz hasonlóan egy rész 45 perces, és  - néhány kivételtől eltekintve - csak lazán kapcsolódik a többihez. A legfőbb változás mégis az, hogy a részek viszonylag rendes költségvetéssel készültek, jó sok CGI alkalmazásával. Persze spórolás itt is van: az új DW-t a BBC Wales készíti, így a költséges londoni munka helyett majdnem mindent Cardiff-ban és környékén vesznek fel.

A feltámadás feltámadása

A kilencedik Doktort jól fogadták. Még a korábban említett, az eredeti sorozatot másfél évre felfüggesztő BBC kontroller - aki közben visszatért a céghez -, is írt egy gratuláló levelet a produkciónak. Persze azt senki sem tudta, hogy a siker elég lesz-e további évadokhoz - a főszereplő, Christopher Eccleston szerződése is csak egy évre szólt. Ráadásul mivel ő attól félt, hogy beleragad a figurába, úgy döntött, nem is hosszabbíttatja meg azt. A rajongók egy része rögtön maga alá omlott a rossz hírtől, de Davies hirtelen előhúzott a cilinderből egy olyan színészt, akivel egyrészt már dolgozott korábban, másrészt akiről köztudott volt, hogy maga is hatalmas Doktor-rajongó.

Tizes nem szereti a körtét, szereti viszont a Housemartins együttest.

Nevezett színész, David Tennant rajongóként közelítette meg a szerepet. Ismerte a kontinuitást, az összes Doktort, tudta, mit lehet/szabad kihozni a karakterből - mindezt olyan energiával tette, hogy hamar Nagy-Britannia egyik legismertebb és legsikeresebb színésze lett a sorozat által. Az új évad visszahozott pár régi szereplőt is az eredeti sorozatból, például a Cyberman-eket és Sarah-Jane Smith-t, a harmadik és negyed Doktor egykori útitársát; ezen túl visszatért Graeme Harper rendező, aki különböző pozíciókban 1966 óta vett részt DW produkciókban. Sőt, egy rövid, karitatív célú mini-részben (Time crash) még az ötödik Doktor is feltűnt! Állandósult a karácsonyi különkiadás ("Christmas special") intézménye, a 2007-esben ráadásul Kylie Minoque volt a Doktor segítője. Ezen túl 2006-ban elindult a Torchwood című, kimondottan felnőtteknek szóló spin-off, 2007-ben pedig a gyerekeknek készült Sarah Jane Adventures.

Kis ízelítő a Tizenegyesre váró kalandokból.

A második évadot (a hardcore rajongók értelmezésében huszonnyolcadikat) két teljes követte, majd  2009-ben "rendes" sorozat helyett négy "special", melyek közül az utolsó elbúcsúztatta David Tennant-et, és bemutatta Matt Smith-t, a tizenegyedik Doktort. 2010-ben immár egy rendes évad következik, Russell T Davies helyett Steven Moffat-tel a vezető írói és executive produceri székben. A hírek szerint a hatvanas-hetvenes évek történeteinek rajongójaként Moffat visszahoz pár régi szörnyeteget a Dalekok és a Cybermanek mellé, és a sorozat kicsit sötétebb hangulatú lesz, mint az előzőek. Állunk elébe - és közben reménykedünk, hogy valamelyik magyar csatorna (ismét) felveszi műsorára a sorozatot!

PS: Eredetileg kétrészes bevezetőt kért tőlem Sixx, de úgy érzem, egy harmadik, némileg rövidebbet még tudnék írni arról, ami ebből a kettőből kimaradt. Lenne rá igény?

Fotók: Doctor Who Image Archive, (C) BBC