A náluk is bemutatkozó Emmy-díjas 30 Rock az olyan sorozatok közé tartozik, amit vagy imád az ember, vagy nem hajlandó nézni, középút nincs. Akinek nem jönnek be az amerikai popkultúrára utaló vicceskedések, és nem szeretik az afféle bennfentes poéngyárokat, az nem nézi, mert csak idegesíti amit lát, nem tartja igazán humorosnak a leginkább a Saturday Night Live-ra hajazó esti viccesműsor kulisszái mögötti történéseket, de ezzel semmi baj nincs, nem vagyunk egyformák.

A 30 Rock nyelvezete és humora miatt nem tartozik a kommersz sorozatok közé, nem irigylem a fordítót, aki ezt fogja hétről hétre magyarítani, mert vért fog pisilni ötpercenként. Eredetiben nézve, a modern amerikai kultúra, társadalom és politikai élet iránt érdeklődőknek viszont egy kincsesbánya minden egyes epizód, annyi idézhető egysorossal, mint egy másik sorozatban sem. Nem kell elitistának vagy sznobnak lenni a befogadásához, egyszerűen csak nyitottnak, és nem feladni az első epizód után, mint tettem én annak idején, mert később igenis jó lesz a sorozat, nagyon jó.

Miután az első évadot ledaráltam, a 30 Rock feliratkozott a must-see listára menten, a pénteki reggelek egyik kezdődarabja volt a Survivor és az Office mellett. A második évadban nem csalódtam, a színvonal nem esett az első szakasz lendületéhez képest, az Emmy-díjak megérdemelten záporoztak, Tina Fey és Alec Baldwin mellett a sorozat, és Fey mint író is kapott egyet, jogosan. A harmadik évadban azonban valami félrement, nem tudom, talán túl sok volt Tracy-ből, vagy túl kevés Baldwinból, de azon vettem észre maga, hogy már annyira nem vártam az epizódokat, mint korábban, és őszintén szólva, a sok vendégsztár inkább csak idegesített, mint szórakoztatott, Salma Hayek volt az egyetlen az évadban, aki a kissé bugyuta mellékszálával életet vitt a 30 Rockba, a mexikói szappanopera-paródia pedig számomra mindenképpen az évad csúcspontja volt.

A fináléra és a felvezető 2-3 epizódra viszont visszatért a régi lendület, Fey és Baldwin ismét parádézott, Tracy Morgan is elviselhető mennyiségben volt képernyőn, és a vesedaltól is lepadlóztam. Ha ez az irány megmarad akkor minden rendben lesz a negyedik évadra is, a nézettség persze soha nem lesz az egekben, de szerintem mostanra kialakult az a biztos bázis, amire lehet építeni. A jövőt illetően a legbeszédesebb az a Baldwin-beszólás lehet, amiben nekünk, a nézőknek szólt az üzenet: egy ilyen műsor maximum négy-öt évadot élhet meg, utána váltani kell.