A nálunk először Kriminális, majd Gyilkos elmék címen futó CBS-sorozat első ránézésre elintézhető egy legyintéssel, ez is csak egy procedural, azaz a nyomozásra fókuszáló redőrös izé, csak nem helyszínelők vagy mentalisták a főszereplők, hanem viselkedéskutatók. Férfiasan bevallom, én is beleestem ebbe a csapdába, a pilot felénél hagytam az egészet a fracba, és csak a csajom nyüstölésére vágtam bele ismét - de nem bántam meg, hogy az első három évadot egy hét alatt ledaráltam.

A CM lényege, az, ami kiemeli a többi nyomozós sorozat közül, hogy az egyes epizódokban nem a hogyan a lényeg, hanem a miért és a ki. Nem az az érdekes, hogy az úton átszaladó sánta farkas miatt a lúzer félrerántotta a kormányt, leszaladt a dombról és úgy ütötte el a kurvát, hanem az, hogy miért ült autóba. A másik nagy különbség a CSI, WT és társai illetve a CM között az, hogy a sorozatban bemutatott BAU (Viselkedéskutató csoport) csak olyan ügyekkel foglalkozik, ahol az elkövetők iszonyú elvetemült barmok.

A negyedik évad iszonyú hosszúra siekeredett (a CM 4 évad alatt elért a 91. epizódhoz), a záró dupla a 25. és 26. volt a 2008/09-es évadban, és megmondom őszintén, bármennyire is rajongója lettem a szériának, a kevesebb igenis több lenne, voltak töltelékrészek idén bőven, ezeket én nem erőltetném. Ami magát az évad befejezését illeti, kicsit keserű a szám íze, mert ezt a történetet, illetve elemeit már elsütötték korábban, most meg nem mondom már melyik epizódban, de majd' minden sokkolónak szánt elem visszaköszönt, ami nem jó. Négy évad után nem kellene reciklálni a forgatókönyveket/ötleteket, mert az előbb-utóbb kifulladáshoz vezet, ennél pedig azért több van a történetben.

A fő motívumokat persze megkaptuk, a vendégszereplők most is kitettek magukért, különösen Garreth Dillahunt, a világ egyik legjobb beugró színésze, aki a deadwoodban két karaktert is eljétszott, azóta meg talán könnyebb felsorolni, hol nem szerepel, mint az, hol igen. A másik vendégsztár a Vészhelyzetből ismert Sharif Atkins volt, benne kellemesen csalódtam, a kórházas sorozat egydimenziós karakteréhez képest itt zseni volt.

A sztori, amit feldolgoztak, legalábbis egy része, megtörtént a valóságban is, sőt, nem ez volt az első ilyen húzása az íróknak, ami talán a szokásosnál is félelmetesebbé teszi a Criminal Minds-ot: az, hogy ezek a bűncselekmények a valóságban is megtörténhettek. A végére kaptunk egy baszott nagy cliffhangert is, akkor, amikor már nem várt rá senki, hiszen lecsengett a nyomozás, megyünk hazafelé és BUMM, nekem ütött akkorát, mint a harmadik évadot lezáró jelent a terepjárókkal. Egy dolgot ne tessék elfelejteni: a cliffhangerben érintett színész (nem írom le a nevét szándékosan) azt nyilatkozta, hogy a szezonnyitóban "valamilyen formában" még biztos szerepelni fog, de többet nem tud a karakter jövőjéről.