Még mielőtt: tudom, hogy a James/Jim az Jakab és nem Jancsi, de a cím így jobban jött ki.

Kérem szépen, a Lost hivatalosan is az év sorozata nálam, nincs mese. Az a széria, ami 8 epizódból (számomra) csak egy gyengébbet produkál, - és az a gyengébb is relatíve jobb, mint egy átlagos sorozat legjobb pillanatai szoktak lenni - bőven megérdemli a dicséretet, még akkor is, ha ezen a héten nem az akcióra és a rejtélyekre, hanem a karakterekre fókuszált, és ismét teret adott két színésznek, hogy kedvükre fickándozhassanak a szerepükben. A kép után spoileresen, videóval.

Az előző heti, eseménydúsabb utazás után megálltunk egy kicsit, és foglalkozhattunk a szigeten ragadt népséggel, akik Locke kerékforgatása után bizon a hetvenes években ragadtak meg, a Dharma Initiative fénykorában, abban, amiben a hippifrizurás Horace Godspeed irányította az eseményeket és nem Benjamin Linus. Egy kis kitérő: Lindelofék megígérték, hogy a szobrot megmutatják még ebben az évadban, és tessék. Anubisz lenne vajon?

Szóval hetvenes évek, ahol a Dharma még a sziget ellenséges őslakosaival folytatja küzdelmét, ezért van ugye a szónikus kerítés Otherville körül, amiről persze egy percig sem gondoltam, hogy a 24-ből átugró Reiko Aylesworth tényleg kikapcsolta volna. Király volt mellesleg, hogy az egész rész úgy játszódott a szigeten, hogy a flashbackek is hozzátettek a történethez és a karakterfejlődéshez, és a "jelen" is, ahol Sawyer, Juliet, Jin, Miles és Dan (feltételezhetően, mivel nem mutatták, csak a múltban) a Dharma tagjaiként  funkcionálnak, Sawyer egyenesen a biztonsági főnök szerepében, míg Juliet sima autószerelőnek tűnik.

Igazi sztorija nem is volt ennek a résznek hacsak az nem, hogyan lett szerelmes Juliet Sawyerbe és hogyan nem tudta elfelejteni Sawyer Kate-et (pedig három év telt el Locke távozása óta), amiről az utolsó jelenet kiválóan árulkodott. Gyerek is született a szigeten, Juliet segített a szülésben, nem szívesen, mert még emlékezett arra, hogy Ben vezetése alatt ez mennyire nem jött össze nekik. De most még azelőtt vagyunk, hogy Linus megszületett volna, a Dharmások szabadon jártak-keltek a szigetről egy tengeralattjáróval, és simán szülhettek a nők is - a gyerek nevét még nem tudtuk meg, de szerintem fontos lesz később.

Az utolsó jelenetben aztán megérkeznek Jackék is, akik majd szerintem kurva idegesek lesznek, ha rádöbbennek, hogy több, mint 30 évet ugrottak vissza az időben, és istenigazából azt követően, hogy Locke a helyére tette a Ben által szétbarmolt kereket, nincs is nagy szükség rájuk, de ne legyen igazam. Ami a színészeket illeti, Josh Holloway nekem elég egydimenziós színsznek tűnt, de ebben a 42 percben - nem kis mértékben Elizabeth Mitchell kiváló alakításának köszönhetően - egy másik oldaláról is megismerhettem, finom eszközökkel tud ám ő is dolgozni, egy-egy félmosolya vagy pillantása is elég volt ahhoz, amihez másnak (igen, Matt Fox, rád gondolok) egy monológ is kevés.

Apróságok még: jó volt hallani Jint normális angolsággal beszélni, tetszett a "szemceruzás" beszólás Richard Alpert felé Sawyertől, és az is, ahogy a padon beszélgettek, tök őszintén, nem értettem, mire kell a holttest Alpert bandájának (éhesek???), és szívszorító volt Faraday arca, amikor megpillantotta a kis Charlotte-ot Otherville-ben. Két hét múlva Sawyer, oppardon, Jim LaFleur biztonsági főnök megpróbálja "dharmásítani" Jackéket, de ez nem megy olyan könnyen, mint hangzik.

Ez pedig az 5x09 promója, ami nem jövő héten, hanem két hét múlva kerül adásba: