Hülyék segítségével ismeretterjeszteni akkora kihívás, hogy Frei Tamásnak bele is tört a bicskája. És persze a kutya nem kérne számon egy szórakoztató műsoron ismeretterjesztést, ha a promókban nem hangsúlyozták volna túl, hogy a Sztárok a fejükre estekből a nézők megismerhetik a világot és más kultúrákat, és hogy olyan celebeket visznek ki, "akik intelligensek". A TV2 kalandshow-jának egyik tanulsága: ha csak hülyéket tudunk mutogatni, akkor bőven elég őket berakni egy műdzsungelbe, és időnként a fejükre önteni egy zsák kukacot, fölösleges őket végigutaztatni Afrikán, és beköltöztetni a busmanok közé.

És az ismeretterjesztésnél le is cövekelhetünk egy időre. Hiszen már a kalandshow-t bevezető Frei Dossziéban is olyan vicces hibák voltak, amelyek miatt rögtön hiteltelenné vált ez az egész népnevelősdi.

Csak emlékezetetőül, Frei a műsorban azt állította, hogy a Zimbabwe megdöntötte Magyarország 1946-ban beállított inflációs csúcsát, miközben a valóság az, hogy az Zimbabweban csak 231 millió százalék körül van az éves infláció, a második világháború utáni magyar viszont elérte a 419 milliószor milliárd százalékot. És hát jelentéktelennek tűnő, de a legidiótább baki, bölénynek nevezni a kafferbivalyt, amelynek nevét minden második NatGeo-s műsorban hússzor elmondják, Kittenberger Kálmánt is mindenki olvasott már, ez nem fordítási hiba, hanem színtiszta hülyeség. Ezzel az erővel a zsiráf szót is le lehetne fordítani újra.

A "Soha nem látott tájakat, embereket, kultúrákat ismerhetünk meg a műsorból"-TV2-s szlogen pedig úgy realizálódott, hogy a kultúrákat Bódi Guszti segítségével fedeztük fel, akinek ilyesmik potyogtak ki a száján a busmanok között: "Az öreg pisál egyet. Ezek ötpercenként hugyoznak? De ez is tud! Egy kilométerben pisál egyet." És mivel az afrikaiak nem tudnak magyarul (mondjuk Bódi se), nyugodtan beszélhetett velük úgy, hogy "hapsikám, vagy kikapsz, vagy kiverem a szádat", "még egy ilyen, és lecsaplak, mint a taxiórát, hapsikám". Az önmagában még nem probléma, ha egy valóságshow jó pár szereplője tahó, sőt ez követelmény, anélkül nincs is show, tizenegy erősen kopaszodó egyetemi docenst mégsem vihetnek a sivatagba. A probléma az, hogy ez a produkció, ez a termék azzal szerette volna megkülönböztetni magát az összes többi tucatrealitytől, hogy egy másik kontinens, egy másik kultúra megismerését segíti. Arról nem is beszélve, amit Kirsten van Nieuwenhuijzen, a Sztárok a fejükre estek formátumának egyik fejlesztője mondott egy interjúban: "Olyanokat kerestünk, akik vállalják ezt a kihívást és érdekes nézni őket, intelligensek, gondolkodnak (...)." Úgy tűnik, nem találtak ilyeneket, de azért megcsinálták a műsort, mintha.

Később persze kiszivárog az is, hogy Frei Tamás kicsit csalódott a szereplőkben, vidámabb csapatra számított. Ha ezt összerakjuk, akkor egyértelmű, hogy a casting is teljesen el lett szúrva, és erre akkor jött rá a néző, amikor a széria közepe táján hirtelen kiderült, hogy nem nagyon maradt olyan ember a csapatban, aki alkalmas lenne a nagy arccal belengetett Fair Trade konzuli cím (és emlegetik még a műsorban jótékonysági nagykövetként, jószolgálati nagykövetként is) megnyerésére. A tizenegy celeb közé nem sikerült beválogatni olyan figurákat, akik rokonszenvesek is, és egyben érdemesek a konzulságra. Az egész műsorra jellemző, hogy a győztes Kucsera nem is igazán tudja, hogy mivel jár ez az egész konzuli szerep, váratlanul fejen találta egy korona, mint egy elszabadult díszletelem.

A bátorságpróbák, párbajok, "egyéni kihívások" szintén furán lettek kitalálva, bár a 'kitalálni' szó talán kicsit erős. Az a feladat, hogy 15 másodpercig kell nézni egy tányérban ülő skorpiót valószínűleg minden idők legbrutálisabb próbája a valóságshow-k történetében. Féltünk is, hogy Voksán Virág tizenöt másodperc alatt megőszül a stressztől, vagy a szervezete a végső tartalékokhoz fordul és fölemészti az 550 köbcentis implantátumot. De azért ezt sikerült tovább fokozni. Elég gyorsan kibukott, hogy 'a veszélyes vad gepárdok megérintése' című bátorságpróbát nagy valószínűséggel a Mokolodi rezervátumban forgatták, ahol a honlapon is meghirdetett program a szelíd gepárdok simogatása. Ennél már csak az volt keményebb, amikor két puskás őr és egy raj operatőr kíséretében 20 méterről kellett Gusztinak "egyedül" nézni két hiénát. Persze mi sem gondoljuk azt, hogy egy produkció vásárra viheti a szereplők bőrét. A baki ebben az, hogy beöltöztetik a rezervátum logójával ellátott pólóba a szereplőket, így minden visszakereshető lesz a neten, meg lehet nézni a Mokolodi honlapját, lehet olvasni a szelíd gepárdtestvérekről. Mint amikor Woody Allen szappanból faragott pisztollyal ment ki az esőbe. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nem látványos az, ahogy Horváth Ágnes egy skorpiót néz, vagy hogy Bódi Guszti kalapban toporog.

Lehetne még olyan apróságokat sorolni, mint a műsorvezetők amatőrsége, a követhetetlen szabályok, a tök fölösleges amulettgyűjtés, hogy Kovács Áron a szereplőket hibáztatta, hogy kiesett Csősz Bogi, miközben, ha a produkció Bogit szánta nyertesnek (ő volt az egyetlen celeb, aki tudatosan készült jószolgálati nagykövet címre), akkor miért Bódi Gusztiékon múlt a sorsa, ha meg nem őt szánta, akkor meg nem tökmindegy, hogy ki ejtette ki? Aztán nem felejtjük el, hogy Kucsera kezében kólásdoboz termett a Kalahári közepén, Bódigusztinak meg hirtelen kinőtt a szakálla, de inkább nézzünk meg egy képet, hogyan vágták be véletlenül a döntőben, ahogy Kozsót élő adásban sminkelik.