Magyarázza már el nekünk valaki, hogy miért gondolja minden filmes azt, hogy egy valamire való falusi komédiába feltétlenül kell egy vasútállomás, meg egy kigombolt zubbonyú, borostás állomásfőnök, aki pálinkaszagot tol maga előtt 20 méterrel. Meg egy Csuja Imre. A Duna tévé saját gyártású sorozata, Az állomás a kilencvenes évek legsötétebb sorozatait csempészi vissza a képernyőre, Frici, a vállalkozó szellem újra kísért, az Öregberény, a Patika, a Kisváros újból támad. Egyébként az, hogy a fő helyszín egy vasútállomás, már előre jelezte, hogy túl sok ötletelés nem volt a sorozat körül. És tényleg: sikerült az Indul a bakterház, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Hasutasok, meg a Megy a gőzös összes sablonját átlopni. Szinte már nekünk ciki a magyar sorozatok tipikus betegségeit sorolni, az értelmetlen, rosszul megírt párbeszédeket, az elnagyolt, blőd történetszövést, az irritáló, kidolgozatlan karaktereket.

Tehát megint föltehetjük az unalomig ismételt kérdést: miért van az, hogy a magyarok a legritkább esetben képesek egy épkézláb forgatókönyvet összehozni, legyen szó akár televíziós sorozatról, akár mozifilmről. Az egyik válasz nyilvánvalóan az, hogy olyanok próbálkoznak forgatókönyvírással, akiknek nagyon nem kéne.

Az állomás egyetlen pozitívuma, hogy a Besh O Drom muzsikája szól folyamatosan a képek alatt, de még ebbe is vegyül egy kis üröm, mert az ember egyből gyanakodni kezd, hogy biztos a kusturicás hangulatot is le akarták nyúlni, akarom mondani, be akarták csempészni az alkotók. Egyébként egy szitkomról van szó, vagyis elvileg kellene lennie poénoknak, de ugye nem kell külön mondani, hogy a vicces jelenetek valahogy kifelejtődtek ebből a sorozatból is. Biztos gondolta a stáb, hogy ha már vasút, meg MÁV, akkor nyugodtan lehet a jelenetek nagy része üresjárat, ami egy ilyen feszes műfajban persze még feltűnőbb.

Az epizódok cselekménye egy egymondatos villámtréfába belesűríthető, annak idején ezt Antal Imre a Szeszélyes évszakokban fél percben lerendezte. Az első rész például arról szólt, hogy polgármestert választ a falu és a helyi prosti (Izaura) nyer. Azt egyébként tudtuk, hogy a magyar polgármesterek úgy köszönnek le, hogy felszállnak egy vonatra és egy szál öltönyben elhúznak a faluból örökre? A következő részben egyébként a csajszi mintha már nem lenne polgármester, szóval az epizódok nem feltétlenül épülnek egymásra, ami egy szitkomban ugye nem is kötelező, de az ilyen szintű következetlenség már idegesítő.

Illetve nem is ez az idegesítő, hanem az, hogy ezen már meg sem lepődünk. Az ember belenéz az első tíz percbe, egyből látja, hogy aha, van egy pocakos állomásfőnök, egy pénztárosnő, akit mindenki folyamatosan taperol ("fülledt erotika"), és aki a nyálával mossa az ablakot, aztán egy lúzer és szűz forgalmista srác, aki megbotlik a szemetesben, és nem hajlandó dugni Izaurával. Meg a kocsmárosné, aki rendszerető. Ja és egy kínai. Az első tíz percből lehet látni, hogy ez a szitkom halva született, és nem is igazán csodálkozunk, végül is Magyarországon nem túl sok saját gyártású sorozat készült az elmúlt 18 évben, de azoknak a nagy része legalább nézhetetlen. Nálunk ez hagyomány, a Duna meg folytatja, hiszen értékőrző, hagyománytisztelő csatornáról van szó.