Láttunk már jó néhány születésnapi műsort az MTV-n, egy neves költő, író, színész sem ússza meg, hogy szénné égessék, nem véletlen, hogy Kepes András saját stábjára bízta a köszöntését. A Desszert különkiadása, amit a műsorvezető 60. születésnapjára és új műsora, a Különös történetek beharangozójára készítettek, ezért sok mindenben eltért a megszokottól.

Kepes megereszthette volna a Verebesi poént, hogy két kameraállásból saját magával beszélget, de szerencsére nem önelégült barom úgyhogy a nemrégiben a köztévéhez pártolt Gundel Takács Gábort kérte fel saját szerepére. A Desszert sosem volt az a nagyon belemenős, megkapargatós műsor úgyhogy Gundelnek sem lett volna nehéz dolga, egy kis csevej, egy kis bejátszás, egy kis csevej, csókolom a nejed, stáblista. De valahogy mégsem ez lett belőle, hanem egy szembenézős önvallomás.

Kepes például a saját szülinapján bevallja, hogy komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy alkalmatlan a szakmára, kvázi bocsánatot kér a Tv2-n futott Kepes című műsoráért, és még azt is hozzáteszi, hogy nem a kereskedelmi tévé volt a hibás, hanem ő maga, mert a hiúsága elhitette vele, hogy jó lesz médiasztárnak. Az RTL Klubot sem mószerolja be a Világfalu miatt, magára vállalja a rövid műsoridőt és azt, hogy túl sok mindent kellett belezsúfolnia egy-egy adásba. Pedig milyen könnyű lenne azt mondania, hogy "a kertévék gonosz médiabirodalmak és kicsinálják az olyan kvalitásokat, mint én vagyok".

Szó esik arról is, hogy komoly beteg volt tíz éve, bele is halhatott volna, de ezt sem ragozza túl, nem pityereg a kamerába, hogy "rákos anyajegy volt a nagylábujjamon", de visszajöttem a halálból. Kepes médiasztárnak tehetségtelenebb még Gyurcsánynál is. De szerencsére nem is akar az lenni, ő csak egy ember, ember a tévében.

Persze a Desszert ezektől a vallomásoktól nem lett egy nagymami-féle vasárnapi trakta, ami után mozdulni sem tudunk, megmaradt csipegetős finomságnak, nagyon jól kiválasztott bejátszások korábbi Desszertekből, interjú Woody Allennel, a Stúdió '80 első cannes-i közvetítése, és a többi. Érdemes megnézni már csak a médiatörténeti vonatkozásai miatt is.