Ez lesz a magyar televíziózás legdrágább műsora. Kurva sok pénzt elköltünk. Ezt suttogta informátorunk a fülünkbe a Celeb vagyok, ments ki innen! című reality premierje előtt két hónappal. Kivisszük őket az őserdőbe, argentín stábbal melózunk. Aztán a nézők sms-ben szívatják őket. Tök jó lesz. Persze, bólogattunk, nincs is annál jobb, mint egy Európában mérsékelten sikeres, az USA-ban ótvaros nagyot bukott formátumot megvenni, és azután szarrá promózni vele a saját adásunkat. Megnéztük persze, mint minden ilyen, leginkább kínos mosolyra fakasztó hazai próbálkozást (Megatánc, Survivor, A kísértés), és próbáltunk előítéletektől mentes képet vágni hozzá.

A magyar reality-történelemnek voltak jó pillanatai (pl. a Bár, amit most sikeresen tönkretettek a cigányozásra, pornós ribancokra és buta szereplőkre építkező castinggal, vagy a Lúzer FC, amit mi a valaha készített legjobb magyar valóságshow-nak tartunk és igenis a Győzike, ami pedig a legprofibb ilyen hazai próbálkozás ever) de főleg az olyan műsorok voltak rá jellemzők, amiktől a köldöknézegető esztéták tébolyult tekintettel üvöltöttek az elefáncsonttoronyból, hogy aszongya "itt a kultúra vége" meg "megmérgezik az ifjúság agyát itten". BB Évi és a nyulas baszópapucs, a bugyiárus Pongó tirádája Orbán Viktor kisebbségi származását illetően, Pandora kényszerített orális aktusai - ezek azok a momentumok, amik ellehetetlenítették a műfajt itthon, emiatt fogadta a legújabb próbálkozást egyöntetű behányás még azt megelőzően, hogy egyáltalán megtudta volna az egyszeri néző, hogy mi a túró is ez a celebszívatás.

A mesterségesen generált hype pedig éppúgy része egy ilyen műsornak, mint a bogárevés, könyörgöm, ne kelljen már hatvannyolcadjára elmagyarázni, hogy egy ilyen produkciót el kell adni, ez nem egy De Niro-Pacino film, amihez elég a két név meg egy ütős plakát. Az RTL az erőszakos, az ember arcába látványosan beledörgölt elemekkel operáló reklámkampány során pontosan azt tette, amit tennie kellett: elérte, hogy mindenki csak erről a műsorról beszéljen, és hétfő este hétkor ott üljön a tévé előtt, ha más nem azért, hogy másfél órán át káromkodjon és szidja Győzikét, de a lényeg, a nézettség meglegyen. A baj csak az, hogy az erős médiajelenlét és látványos felvezetés nem elég ahhoz, hogy sikerre vigyen egy ilyen műsort (lásd Bár 2.0), ehhez ennél jóval több kell.

Az első adást nézve az ember először csak értetlenkedett, például minek kell élőben kapcsolni a szokásosan megbízható teljesítmény hozó Balázst és a néha egészen vicces Vadon Jánost Argentínából? Ezeket a szegmenseket fel lehet venni előre is, és kész, nem az a lényeg, hogy ők mit hülyéskednek össze a méregdrága műholdidőben, hanem a játékosok, az ún, celebek, vagy hírességek (ezt a két kifejezést az első 15 percben legalább hatvanszor hallottuk). Itt jegyezném meg, hogy a játékosok bevonulásakor rájuk erőltetett vigyorért, kamerába belengetett kezekért és a "de jó, hogy te is itt vagy, nem is hittem volna" típusú köszöntésekért a produkcióból valakinek nagyon kijár a egy kiadós bogárevés. A hitelesség morzsáját sem lehetett felfedezni Győzike vécébe rohanós, "tuskó vagyok, nem beszélek nyelvet" motívummal megtámogatott bevonulásában, vagy a 24 órás repülőút (Soma mondta, talán Sydney-n keresztül mentek Argentínába?) után egymásra rácsodálkozó résztvevők műmosolyában, miszerint "jé, te is itt vagy"?

Persze, minden kezdet nehéz, a technikai malőrök biztos csökkennek majd, és megoldják, hogy amikor egyszerre beszél az összes jelenlévő, akkor csak néhány mikroportot hangosítsanak ki, és az ostoba fecsegést lehalkítsák. Maga a produkció kivitelezése, tehát a szereplőktől elvonatkoztatott termék egyébként nem rosszabb, és nem is jobb, mint mondjuk a brit eredeti: van egy profi stáb, akiknek az a dolga, hogy az évente öt-hat alkalommal ideérkező, főleg európai tévéseknek ugyanazt a műsort profi módon levezényeljék, a kötelek nem fognak elszakadni a vízesésben leereszkedő magyar/albán/koreai híresség kövér segge alatt, az erdőben "magányosan" bóklászó bélistás hírességek a tábort meg fogják találni, és pont annyi kígyót fognak látni fagyűjtés közben, mint amennyi elő van írva.

Ahol ez a műsor nagyot bukhat, az a casting, az, amibe a nézők vagy inkább a műsort előre fikázók nagy többsége belekötött. Minden személyes preferencia és előítélet nélkül meg kell jegyeznünk, hogy ez a rész egyelőre elég felemásnak tűnik: az máris látszik, hogy Győzike lesz a húzónév, hiszen ebben a műfajban, a kamerák előtti bohóckodásban ő a legtapasztatabb a csapatban, és azt is leszűrhettük, hogy Szabó Patrícia, a Cosmopolitan főszerkesztője nem is olyan fapicsa, mint amilyennek a Topmodell leszek című Viasat-buktában látottak alapján gondoltuk. Vagy még nagyobb, csak arcon csapta kicsit a jetlag.

Az élő adás ellen egyébként többek között Benkő Dániel jelenléte is szólhat, hiszen aki már nem egyszer lantozott pucéran a tévében, az simán legórja a göncöt magáról a dzsungelben is, de gondolom erre vonatkozó kitételekkel alaposan körbebástyázta magát az RTL. A többiek a szokásos kliséknek megfelelő szerepet töltik be, a csajok minél többet lesznek fürdőruhában, Soma meg azért kell, hogy a rizsfőzés alatt is be tudja csempészni a dialógusba a vérpénisz szót.

A "minek ezeket tévében mutogatni?" kérdésekkel előjövő kommentelőknek egy megjegyzés: a műsor arról szól, hogy bélistás hírességeket kitesznek a dzsungelbe, hogy szívjanak. Ha valakinek az alapkoncepcióval van baja, azaz azzal, hogy "már megint mér' Győzike?", annak javaslom, hogy képzeljen el egy ilyen műsort Tóth János BKV-ellenőrrel és Dr. Széphegyi Júlia szociológussal.

A tegnapi első adás után a nézőben egyelőre csak kínzó kérdések maradhattak, közöttük például az, hogy egészen pontosan most mi is ez az egész? A koncepciót, a kiszavazást, a nyertes kiválasztását, a nyereményt és hasonlókat ugyanis valahogy elfelejtették közölni a nagyérdeművel, én például még mindig nem tudom, hogy a három hetes kaland alatt kit, mikor és minek alapján lehet hazaküldeni, mit nyer, aki legtovább bírja a szopást, azaz akit a nézők végig kint tartanak a dzsungelben (tippünk Győző, már csak azért is, hogy "hadd szenvedjen egy kicsit"), és egyébként mi is ez a bátorság-próba? Tényleg csak annyi, hogy be kell állni egy bazi nagy tartályba, és sárga csillagokat (sic!) összeszedni a ránk borított siklók között?

Mint minden realitynél, ebben a műsorban is az a szerkesztők legnagyobb gondja, hogy mégis hogyan vágjon össze egy órányi izgalmas/vicces/érdekes/tragikus/botrányos anyagot a naphosszat semmit nem csináló versenyzőkről. Felkelnek, fát gyűjtenek, tüzet raknak, zabálnak, néha veszekednek - ebből nagyon nehéz lesz naponta egyórányi tévére való anyagot öszeszedni. A nagy valóságshow-k, a szakma rutinos öregjei (Survivor, The Amazing Race) nem véletlenül jelentkeznek heti adással: egyszerűen nem elég érdekes az, hogy egy rakás ember ül egy tábortűz mellett és panaszkodik, hogy mennyire kurva éhes. Ebből még nem lehet érdekes műsort rittyenteni.