Egy kicsit lapos ez a kedd, úgyhogy dobjuk fel egy kis Monkkal (19:00 Viasat3), aki ezúttal Mexikóba megy, vagy üssük még laposabbra a Celeb vagyok, ments ki innen! (19:05 RTL Klub) dzsungel valóságshow második napjával.
Aki a viccesebb utat választotta annak folytatásként Az ördög és a tízparancsolat (20:00 Filmmúzeum) című "egyházi kerettörténetbe helyezett, kedvesen szentségtörő meséket" ajánlom Alain Delonnal és Louis De Funes-val, a lehúzós ágnak pedig ott a Bűnös viszonyok (20:05 HBO2), ami Jude Law és Juliette Binoche ellenére is csak egy középszerű dráma egy építészről, aki belezúg egy boszniai nőbe, de nem tudja levetkőzni előítéleteit.
Tíz után egyértelműen a Filmmúzeum a nyerő, ami egy órán keresztül retró közlekedési oktatófilmeket ad A Közlekedési Múzeum archívumából (22:05), de esetleg bejövős lehet még a Tom és Viv (22:10 Zone Europa) című életrajzi dráma, amiben T. S. Eliot (Willem Dafoe) költő bonyolult kapcsolatát mutatják be buggyant feleségével, Vivienne-nel (Miranda Richardson).
Minden tiszteletem Kim Ki-duké (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz, Bin-jip), de már akkor sem vitt rá a lélek, hogy megnézzem Az íj (23:20 m1) című filmjét, amikor játszották a moziban. Valahogy visszataszítónak találom azt a sztorit, hogy egy vén faszi talál egy kisgyereket, felneveli, beleszeret és elvenné feleségül, de még meg kell küzdjön az udvarlójával. Szerintem ma este is kihagyom, és inkább a XXI. századot (23:25 RTL Klub) választom, ami a Nemzeti Bank aranykészletének világháborús megmentéséről szól.
Hajnalra két jó film is jut. Az egyik a Latcho Drom és a Vengo rendezőjétől a Transylvania (0:45 HBO), ami nem meglepő módon egy újabb romákról szóló játékfilm, benne egy terhes olasz nővel, aki csatlakozik egy cigánykaravánhoz. A másik a Felhő a Gangesz felett (02:30 Zone Europa) Dettre Gábor rendezésében, amiben a magyar színház- és filmművészet egyik legnagyobb tehetsége és vesztesége, napi zsenink, Ternyák Zoltán játssza a főszerepet, önmagát. (Mellesleg a magyar színészekről szánalmasan szegényes a képkínálat az interneten, jelentkezzen, aki tudja, hogy mely államilag finanszírozott intézet a felelős ezért, csak hogy legyen kit szidnom, köszi.)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2008.10.07. 16:39:45
"VAN DAMME ÉS AZ UTOLSÓ KERESZTES LOVAG
I. A mese
Valamikor az új évezred kezdetén, egy hideg és elhagyott sötét szobában, mit csak a szexcsatornából kivillanó fehér zoknik fénye világított be néha, egyedül feküdt ágyában meztelenül Jean-Claude Van Damme. Részeg volt, mint minden éjszaka, mióta először egy filmje megbukott. Lassan már tíz éve volt ez. Újabban már a mozik se játszották, a boltokban por lepte el az eladatlan kazettákat, a nyirkos raktárakban penész rágta őket.
Jobb kezével láncdohányzott, a ballal pedig még meg se borzolhatta rendesen egyre gyérebb szeméremdombját, már ösztönösen nyúlt is a vodkás üvegért. Nagyot kortyolt, majd magához szorította a palackot. Szerette. Négy óra volt, kintről kakaskukorékolás szűrődött be a rolón át, és erre a tévében menten kegyetlenül véget ért a pornó. Zsanklód dühében falhoz vágta a távirányítót, mitől leszakadt az Időzsaru bekeretezett-üvegezett plakátja és ezer darabra tört, akárcsak a tegnap ittasan megfejelt feszület, vagy negyedik házassága előtt a tükör.
A büdös k*rva istenit! – fakadt ki a sztárból. Majd még egyszer. Hát még mindig nem félt tőle. Igaz, nem is volt már vesztenivalója. Egykor a világ királya volt, de Cosmodisk nélkül most már a s*ggét se tudta fájdalom nélkül kitörölni, hát ezért is szedett megannyi tablettát. Szerencséjére már napok óta nem kellett szarnia. A rajongói is elhagyták, hát úgy érezte, a székrekedés maradt az egyetlen barátja. És az ital.
Pisálnia kellett. Kikelt az ágyból, de menten elborult. Majd megint, arccal egy teli tányér keserű cigarettahamuba. Összeszedte erejét, valahogy elvergődött a szoba sarkában árválkodó megfakult banzájig és lehúgyozta. Lassan hajnalodott. Még egy tetves nap – sziszegte, mert múltkor ezt látta egy akciófilmben, és nagyon megtetszett neki. Fel is büfögött egy kis gyomorsavat hozzá.
Nagyon egyedül volt.
Arrébb mászott, és a számlahegyek alól előhalászta a rádiótelefonját. Gondolta, a nagy magányban felhívja a szokásos szextelefont, kéri Erikát, mert attól egy kicsit jobb, de oly gyorsan pörgetett a telefonkönyvben, hogy a ’sex’ hívószó helyett csak a következő, ’Sheldon’ bejegyzésnél állt meg. Hümm. Sheldon Lettich.
Megannyi emlék szakadt rá, rá is gyújtott. Sheldon Lettich volt az 1991-es Dupla dinamit című sikerfilmje rendezője, ahol először kapott igazi sztárgázsit. Ezer éve nem beszéltek. Gondolta, hát inkább felhívja őt. Talán. De egy gépi hang kegyetlenül tudomására adta, hogy az adott irányban pénz híján nem tud hívást kezdeményezni, de amennyiben visszahívós sms-t akar küldeni, akkor nyomja meg a kettős keresztet.
Kettős kereszt! Ez az! – kiáltott fel, majd újból, és menten megnyomta. Egy kalandfilmet kell csinálnia, legyen benne sok keresztes, konkrétan templomos, titkos szekta, Salamon kincse, esetleg Szent Grál, meg kutyafasza. Most úgyis nagy divat, ezzel biztos visszakapaszkodna. Visszatért belé az életkedv, utolsót kortyolt a vodkából, majd kukába hajította, a kokain mellé guargumit kevert, felszippantotta, és menten edzeni kezdett, miközben a sztorin agyalt. Biztos volt benne, hogy Sheldon visszahívja. Így is történt. Épp a tükör előtt pózolt.
Csak így történhetett. Más ötletem nincsen.
II. A Film
Mert a nagybetűs Kétségbeesés szülte f*s ez a Rend őrzője című 2001-es opusz, ahol újra együtt dolgozott a legendás páros. Ez egy olyan film, amelyben a legmenőbb klubot Fantáziának hívják. Hát valóban szárnyalt a képzelet, minden mindegy alapon. Másfél órás kapálózás ez. És a végére csak mélyebbre süllyed, mint balf*sz a mocsárban.
Egy középkori prológgal kezdődik, mely nem sokkal komolyabb, mint a Sacra Corona. Az első keresztes hadjárat idején, egy a gyilkolástól megcsömörlött, kiégett és meghasonlott keresztes lovag napokig kóborol a meghódított Jeruzsálem vérrel borított, hullákkal szegélyezett utcáin, mígnem talál egy barlangot, hová visszavonul bűnbánatot gyakorolni, de annyira megvilágosodik, hogy végül szektát alapít, a titkos tudását pedig pergamen tekercseken örökíti meg. De mielőtt végleg összeállna a Nagy Mű, valamiért Szíriába battyog, ahol mártírhalált hal, a mű utolsó fejezete pedig elveszik. Hát persze, hogy abban írta le, hol is rejtőzik Salamon kincse. Miért is ezzel kezdené az ember, és nem a baklava receptjével.
Nemsokára Ukrajnában találjuk magunkat, Odessában. Itt tűnik fel Jean-Claude Van Damme, aki Rudi Cafmeyer műkincsrablót alakítja. Meglovasít egy patkolt tojást, és a maffia elől egyenesen Amerikába menekül. Mint később kiderül, ennek a szálnak semmi különösebb dramaturgiai szerepe sincs, szóval kezdhették volna menten Amerikában is a jelenkori cselekményt. Bár akkor kimaradtak volna az orosz akcentussal beszélő rossz emberek. Pedig ők aztán elmaradhatatlanok. A hidegháborús ruszofób pszichózis másodvonalbeli filmekben virágzó maradványa ez."
No, a folytatást már olvassátok el itt, meg a többi kritikát is ;) csucsuka.blog.hu/2007/09/08/van_damme_es_az_utolso_keresztes_lovag
stoppard · http://forint.blog.hu 2008.10.07. 17:41:57
hali, a digitális átállásról szóló vezető cikketeket nem akarnátok ide is felrakni? Biztos lennének kérdések.
seci 2008.10.09. 08:12:23