Viszatért a Szökés az amerikai tévére, elkezdődött a negyedik évad, rögvest egy olyan duplarésszel, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni. A nálunk látható harmadik etap csalódást okozott, amiről egyrészt tehet a sztrájk, másrészt meg az, hogy ebből a sorozatból istenigazából az a csoda, hogy egy évadnál többet is engedtek a készítőknek, akik így bizonyos szereplőkkel és történetszálakkal istenigazából nem is nagyon tudtak mit kezdeni. Az ugrás után spoileresen elemezzük a negyedik évadot nyitó másfél órát, óvatosan a klikkolással! A képen az egyik új szereplő látható, egyik kedvencünk, Michael Rapaport alakításában.

A negyedik évadra komplett rebootot ígértek a készítők, újrakezdést, megújulást, hasonlókat, és valahol ezt be is tartották (legalábbis eddig), de ennek ára van (lesz). Míg az első évad eredetileg berendelt 13 része egy feszes, tempós, izgalmas történettel nyűgözött le mindenkit, amiben szépen fokozatosan adagolták a feszültséget és hozták be az újabb arcokat, az évad második felére az írók fantáziája láthatóan elment a szerelmi szál erőltetése irányába, és sajnos túl nagy terhet tettek Wentworth Miller szanaszétvarrt vállaira, amivel a Steven Segal legjobb napjaira emlékeztető mimikával megvert fiatalember nem nagyon tudott mit kezdeni.

A második etapban ugye a menekülésen volt a hangsúly, a szépen összehozott csoport több darabra szakadt, olyan történetszálakkal, amikkel nem nagyon akart igazából az íróstáb sem foglalkozni (Sucre csaja Mexikóban, Bellick kalandjai, Tweener vagy Haywire halála), de a Céges-összeesküvős rejtély és id. Scofield/Burrows előkerülése kicsit lendített a dolgon, ráadásul nagyon jó ötletnek bizonyult Alex Mahone karaktere - Will Fichtner többet tud a színészetről, mint az összes többi szereplő együttvéve.

A bajok akkor kezdődtek, amikor a második évad végén Sarah Wayne Callies (Sara Tancredi szerepében) megunta a banánt, és kiszállt gyereket szülni és az írók jobb híján fogták az első évad forgatókönyveit, kicsit leporolták őket, és egy panamai börtönbe bevágták az egész bagázst, majd lesz valami velük, az elsőben is működött a koncepció. Nem így történt, a Whistlert kimenekítő kínlódást nézve néha úgy voltam a sorozattal, hogy azonnal letörlöm a gépről az összes epizódot, és elfelejtem örökre, de Robert Knepper (T-bag) és a már említett Fichtner miatt, no meg a Sona egyetlen jó húzása, a Lecherót alakító Robert Wisdom miatt maradtam.

A negyedik évad kezdetére már kitudódott, hogy Callies aláírt ismét a sorozathoz (biztos nem szeret GYES-en lenni), ami a fejlevágós haccacárét követően kissé megütközést kelltett sok rajongóban (bár a dekoratív színésznőt mindenki szívesen látta viszont), tipikus "jumping the shark"-húzásnak tartották, és valahol igazuk van. Ilyen összecsapott, elbaszott évadkezdetet még életemben nem láttam, és winnie véleményével ellentétben engem igenis idegesítenek az olyan dolgok, hogy a börtönből frissen szökött és körözás alatt álló Michael miként került vissza Los Angelesbe, és nem megyek el az olyan baromságok mellett sem, mint az egész testes tetoválás-eltávolítás egy délután alatt, amitől össze-vissza szarta volna magát hősünk, ha tényleg fájdalomcsillapító nélkül csinálja végig a lézeres kezelést.

Amit a negyedik évadra ez a duplarész felvezetett az kábé annyi, hogy kényszerűségből (mindenkit fenyeget a sitt, csak Sarát nem) a Link-Michael-Mahone-Sucre-Bellick ötösfogat, kiegészülve egy nagyonfasza hackerrel és Sara dokinővel, nekilát, hogy a Céget a földbe döngölje, azáltal, hogy ellopják tőlük a nagyon titkos adataikat, amiket hat részre széjjeldobva hat nagyon titkos kártyán, hat nagyon titkos emberke őriz, MAJD betörnek a Cég főhadiszállására, és onnan ellopják a kód feltöréséhez szükséges mittudoménmit. Kapunk új gonoszembert, aki hallgatag, de kegyetlen, és csak egy kanál mézzel etetei a foglyait, egy rendes FBI-ügynököt, és egyelőre ennyi, de biztos lesz még új arc később is.

A legnagyobb baj viszont az, hogy, az írók már annyira kiszámítható fordulatokkal élnek, hogy senki be nem veszi őket, a minicliffhangerek hatása elmúlt, azonnal lehetett tudni, hogy Gretchent nem írják ki a 4x01-ben (jó, a második rész stáblistájéban is ott vigyorgott a neve), a Homérosz-idézetnek igenis kulcsszerepe lesz, ha már hatszor elmondjék/megmutatják, és nem, a kártya nem lesz meg egyből, hiába is akarnák elhitetni velünk ebben a Bourne-rejtélybe öltött Piszkos tizenkettőben. A legnagyobb szemétséget mégis T-baggel követték el, aki már a harmadik évad második felére is csak önmaga karikatúrájaként téblábolt fel s alá, most meg kannibált csináltak belőle csak azért, hogy egy kilométerekről üvöltő gyenge poént elsüthessenek. "You ate some bad Mexican?", te jó Isten, ezt ki engedte adásba, de most komolyan?

További problémát jelent még (nekem), hogy a Michael-Sara jelenetekben egyszerűen nem érzem azt, hogy ezek ketten most tényleg kajakra szerelmesek lennének egymásba, Callies és Miller csak kerülgetik egymást, és a csókok is olyan esetlen, vidéki színjátszókörös kínlódásnak tűnnek, amikor ez ember kényszerűségből lesmárolja Piroskát, de csak óvatosan, mert az életben unokatestvérek. A 6.5 milliós nyitány akár figyelmeztetés is lehet a készítőknek, ez, így NEM jó, és ha nem történik valami nagyon gyorsan, a sorozat szépen lassan, de biztosan haladhat a cancel felé. Ne legyen igazam.