Mint láttuk hazánkban jelenleg kb. 200 fordító ül otthon a gépe előtt és próbál gyakran lehetetlen munkakörülmények közepette lavírozni a sok munka - kevés pénz - kevés idő kordinátarendszerben. Arról, hogy konkrétan hogyan is készül a filmek magyar szövege, milyen elvárásoknak kell, kellene megfelelnie a fordításoknak, milyen a jó fordító, és hogyan élik meg a szakmában dolgozók az őket és a munkájukat érő rengeteg kritikát Moduna Zsuzsa fordítóval beszélgettem.

Zsuzsa eredeti szakmáját tekintve építész, de 15 éve fordítóként dolgozik. 1993-ban az HBO-nál kezdett, manapság a mozicsatornán kívül a Mafilmnek, a Moképnek, az SDI-nek, az AXN-nek, a Disneynek és az Egmont kiadónak készít mozi-, tévé- és dvd-szinkronokat, feliratokat. Többek közt ő írta a Jóbarátok, a Nemzet Aranya 1-2., a Szörnyek keringője, a New York bandái, a L'Ecsó, a Reaper-Démonirtók, a Zűrutazók, az Office, a 4400 és (Hamvas Danival közösen) a Verdák szinkronját is.

- Emlékszel még mi volt az első fordításod?

- A nagyi című bábfilmsorozat. Mivel a bábok szája nem mozog, könnyű volt "szájra írni" a szöveget. Az első élőszereplős film talán a Gyilkosság lólépésben volt Christopher Lamberttel. De ez nem 100%.

- Hogy készül a gyakorlatban a fordítás? Milyen anyagokból dolgozol?

- Bár van olyan stúdió, amelyik interneten küldi a film angol verzióját, általában VHS-kazettán vagy dvd-n kapom meg. Ideális esetben csatolva érkezik a szövegkönyv is. Az esetek 99 %-ban egyébként van forgatókönyv, bár nem mindig stimmel. A legprecízebb a Disney, ahol a szövegkönyvben magyarázatok is vannak a kevésbé érthető kifejezésekre vagy szavakra. És persze vannak olyan forgatókönyvek, amik előzetesben készültek, de a film forgatása során már nem a leírt mondatok hangoztak el. Az elég ritka, hogy egy filmet teljes egészében le kell hallgatni. A stúdió általában nem nézi össze a szövegkönyvet a filmmel, én (vagyis a fordító) vagyok az első, aki összeveti a külföldi forgalmazótól kapott képet és szöveget. A fordítást a legtöbb esetben wordben kérik, de dolgozom olyan cégnek is, amelyiknek külön szoftvere van a feliratozáshoz.

- Hogy zajlik maga a fordítási munka?

- Először mindig megnézem a filmet, mert az egész stílusa függhet a végétől. Aztán leülök, és elkezdem írni a fordítást a gépbe. A szinkronnak és a feliratnak is megvannak a maga szabályai. A szinkronnál minden hangot le kell írni, ami az eredeti színész száját elhagyja, nem csak azt, amit mond. Ha sóhajt, ha nyög, ha böfög, ha sír, nevet, cicceg, cöcög, mindent. Kiállásonként kell a szöveget szétszedni. Ez azt jelenti, hogy ha a színész szünetet tart, kicsit vagy nagyot, azt jelezni kell. Ha háttal beszél, vagy képen kívül halljuk a hangját, azt is. Ha képen kívül kezd el beszélni, de a mondat végére megint látjuk, azt is. A kiállásokat sorszámozni kell. A szinkronrendező aztán a szöveget tekercsekre szedi, mivel a felvétel a stúdióban aszerint készül.

A feliratnál a hosszra kell figyelni, mert maximum 30-35 karakter lehet és legalább 3 másodpercig kell látszania, mivel akkor tudja az ember elolvasni. Egysoros dvd-feliratnál előfordult már, hogy 42 karakter is belefért, de a 35 az általános.

- Milyen a jó fordítás?

- Ne venni észre, hogy fordítás. Gördülékeny, olyan természetes, mintha akkor születő párbeszédek lennének benne. Irodalmi film esetén pedig korhűnek kell lennie a szövegnek is. És a legfontosabb, hogy magyarul legyen. Akkor jó egy fordítás, ha nincsenek benne nyakatekert, mondvacsinált szövegek. Az amerikanizmus például kifejezetten zavar, mint az "egy" névelő túl gyakori használata. Magyarul nem mondjuk, hogy "Géza egy mérnök". Igazából a filmfordítás is műfordítás, nem szó szerint kell fordítani. Szóvicceknél vagy közmondásoknál persze nem is lehet. A fordító, bizonyos keretek között teljesen szabad. Mindenkinek van stílusa, ami egy idő után felismerhető. Az meg természetes, hogy a szinkront szájra kell írni, nem lóghat le a magyar szöveg a színész szájáról.

- Léteznek szakmai fortélyok, amik könnyebbé teszik a munkát?

- Szerintem nem. Persze, a rutin sokat segít, de nem tudom, milyen fortélyra gondolsz. Ehhez a munkához jó ritmusérzék kell. Nem elsősorban angolul, sokkal inkább magyarul kell tudni hozzá. Én egyszerűen haladok előre a filmben, nincsenek leírt paneljeim.  Persze, biztosan van olyan szófordulat, amit mindig ugyanúgy fordítok, de ez nem tudatos.

- Mitől függ, hogy mennyi és milyen munkát kap az ember?

- A munka attól függ, hogy szeret-e veled dolgozni a stúdió. Az meg attól, hogy megbízható vagy-e, elkészülsz-e határidőre, tudnak-e dolgozni a szinkronfordításodból. Ha ismernek és elégedettek veled te kapod a munkát. A jó stúdiók nem szívesen kísérleteznek kezdőkkel. A munkakiosztásnál az egyéni vágyak nem nagyon számítanak, lehet, hogy van olyan, aki bepróbálkozik, hogy én ezt vagy azt szeretném fordítani, de általában nem ezen múlik, hogy ki mit kap.

Én 15 év után már válogathatok, a gyártásvezetők igyekeznek testhezálló filmeket adni. Arra is volt példa, hogy egy bizonyos tv kifejezetten azt kérte, hogy egy karácsony esti nagyfilmjét én fordítsam. Másoknál nem tudom, hogy van, mert nagyon elszigetelt szakma ez. Mindenki egyedül dolgozik otthon.

- Létezik a tévécsatornáknál fordítói kiskáté arról, hogy milyen szavakat használhattok?

- Igen, vannak erre vonatkozó szabályok, amiket a megrendelők tudnak. A moziban és a fizetős tv-csatornáknál más a norma, mint a közpénzekkel is gazdálkodó csatornáknál, az AXN-nél pedig még a blaszfémia is belefér.  Ez egyébként szerintem nevetséges, képmutató dolog. Volt már, hogy kábítószercsempészek egymás szemét nyomkodták ki egy filmben, de nem volt szabad bazmegezniük. Szerintem, ha rondán beszélnek egy filmben, akkor vállaljuk és beszéljenek rondán magyarul is. Nevetséges, ha egy bűnöző a tv-ben teringettézik, miközben a hétköznapokban egy akadémikus szájából is kicsúszhat a bazmeg. Bár az is igaz, hogy annak ellenére, hogy nem szabad, azért a House-ban is hallottam már csúnya szavakat a Tv2-n.

De nem hiszem, hogy ezt szabályozni kell. A gyerekek nem a tévé miatt beszélnek csúnyán, hanem mert már az óvodában hallják egymástól. A buszon mellettem utazó kamasz fiúk nem azért használják egy mondatban ötször a bazmeget, mert előtte való nap egy durva krimiben ezt hallották, hanem mert valószínűleg a szüleik is így beszélnek otthon.  Az én gyerekeim is ismertek minden ilyen kifejezést, de megbeszéltük, hogy itthon nem káromkodunk, mert teljesen fölösleges és közönséges. Az olyan filmekben meg, ahol nőket erőszakolnak meg vagy kiverik egymás fogát, nem kell szépen beszélni. Akinek ez nem tetszik, ne nézzen ilyen jellegű filmet. A tévét bármikor ki lehet kapcsolni, a moziból is ki lehet jönni.

- Csak angolból fordítsz?

- Beszélek valamennyire franciául is, de fordítást nem vállalnék belőle. A filmek 98 %-a egyébként is angolul érkezik, így fordítottam már libanoni, kínai, koreai, iráni filmeket, sőt, franciát is angol szövegkönyvből. Ott azért segített, hogy értettem valamennyire a szöveget is.

- Van különbség abban, hogy angolból vagy más nyelvről fordít az ember?

- Van. Ázsiai filmet angol szövegkönyvből magyar szinkronra megírni istencsapása. Oly mértékben különbözik a beszéd tagolása a két nyelvben, hogy nagy rutinnal lehet csak megcsinálni, de közben vért izzadsz. Árban nincs különbség, nekem ilyen munkáért még nem fizettek többet. Nem is csinálom szívesen. Azt nem tudom, hogy például egy lengyel fordítónak többet fizetnek-e, mint az angolosnak.

- Milyen hataridőkkel dolgoztok és ezek függenek-e a megrendelőktől? 

- Én már csak olyan stúdióknak dolgozom, ahol nem 1-2 naposak a határidők. Tapasztalataim szerint maximum 30 percnyi filmet lehet egy nap alatt tisztességesen lefordítani. A végére elfárad az agyad. Napi 6-8 óra fordítás végén sokszor már a neved sem jut az eszedbe. A cégek között van különbség, de én azoknak már nem dolgozom, akik nem tudnak elegendő időt adni a munkára.

- Mennyire lehet megélni a fordításból?

- Az átlag percdíj 400 Ft körül van, a mozifilmnél akár 1000 forintot is fizethetnek percenként. Megélek, de egyre rosszabbul. Tavaly elvégeztem egy cukrásziskolát, így papírom van arról, hogy cukrász vagyok. Csak azért, hogy ne mindig a gépem előtt üljek, hetente egyszer egy menő étteremben sütök. Nagyon szórakoztató, megszerettem a konyhák világát.

- Mit gondolsz a fordítók munkakörülményeiről, jelenlegi helyzetéről általában?

- Pocsék. Tíz éve ugyanazokon az árakon dolgozunk, senki sem véd meg minket. Ha valaki fellázad, száz kezdő angolszakos vár a helyére és elvállalja ugyanazt a munkát fillérekért. Ezt csak szerelemből lehet csinálni. Kényszervállalkozók vagyunk, otthon dolgozunk, korlátozott mennyiségű munkát tudunk elvégezni, az áraink stagnálnak. Miközben, gondolj bele, hogyan változott mindennek az ára az elmúlt tíz évben. Mi nem tudunk úgy sztrájkolni, mint a BKV dolgozói, mert senkit sem érdekelne a sztrájkunk.

Nem véletlen, hogy iszonyatos fordítások, magyartalan, szinte nevetséges mondatok is dőlnek a tévékből. A gyerekeimnek, ha meghallok egy ilyet, próbálom visszafordítani, hogy miből születtek a röhejes megoldások. Persze igaz az is, hogy a szöveg nem szent. Amint kiadtam a kezemből a szinkronrendező vagy a színész azt csinál vele a stúdióban, amit akar. Néha előfordul, hogy javítanak a szövegen, és sajnos az is, hogy rontanak rajta.

- Változhatnak a munkakörülményeitek hosszútávon?

- Csak akkor, ha a forgalmazók belátják, hogy a minőségi munkáért többet kell fizetni. De erre nem sok reményt látok.

- Mi a szépsége, mik a nehézségei a fordítói munkának?

- Imádom a filmeket, mindegyikben találok valami szeretnivalót, vagy egy figurát vagy egy helyszínt. Ritka, hogy egy fordítást nem élvezek. Külön öröm, ha valami jól sikerül, és az jön vissza a megrendelőtől, hogy elégedett a munkámmal. A fordítói munkának egyébként ugyanaz a szépsége, mint a nehézsége. Nagyon elszigetelten dolgozunk, nincsenek kollégák, igaz, nem is kell senkihez sem alkalmazkodni. Itthonról végezhető alkotómunka azonnali visszajelzésekkel. De részben az elszigeteltség, részben az anyagiak miatt szerelmesnek kell lenni ebbe a munkába ahhoz, hogy csináld.

- Volt kedvenced fordításod? Vagy olyan, amivel nagyon megszenvedtél?

- Több is. A Jóbarátok mindenképp, azt egyébként a szinkronszínészek és a gyártás is imádta. Nagyon szeretem a kosztümös angol filmeket, és minden pillanatát imádtam a L'Ecsónak. És szerettem a Jafar Panahi filmeket is a furcsaságuk miatt. A kínai filmekkel viszont a nyelv tagolása miatt nagyon nehéz volt, bár a végeredményen állítólag nem érződött. Viszont volt olyan, amivel egyáltalán nem szenvedtem, a szinkronrendező mégis azt mondta, hogy zötyögős lett.

- Milyen tulajdonságokkal kell bírnia egy jó fordítónak?

- Magyarul kell tudnia, ez a legeslegfontosabb. Ritmusérzék kell és türelem, meg, hogy jól bírja az ember azt, hogy egyedül kell dolgoznia. Intelligencia, olvasottság és műveltség nélkül is nehéz jó munkát végezni, no és egy kis alázat sem árt. Egyszer olvastam egy könyvet, ami tele volt fordítási hibával. Amikor ezt szóvá tettem a fordítónak, ő mélyen megsértődött és kikérte magának, pedig szerinte a történet egy része a "Közép-Keleten" játszódott, esténként az utcai világítás "feloltódott", a forradalmárok meg akarták dönteni a "sejket", a titkosügynök pedig "levált a falról".

- A fordítást lehet tanulni? Ismersz dramaturgiskolákat, - tanfolyamokat?

- A technikáját meg lehet tanulni, a többi vagy benned van, vagy nincs. Tudom, hogy léteznek ilyen iskolák, de nem ismerek egyet sem közelről, sem ott tanuló vagy végzett fordítót, így inkább nem nyilatkoznék róluk. Egy-két szinkronszakembert tudok, aki tanít ilyen helyen, ők jók. Azt is tudom, hogy a stúdiók nem szeretnek kezdőkkel dolgozni, és nem szívesen veszik az ilyen iskolák végzettjeinek a jelentkezését. Mindenkinek megvannak a maga emberei, akikkel szívesen dolgoznak. Nem irigylem a kezdőket.

- Nem zavarja a fordítókat, hogy legtöbb sorozatnál nem is tudjuk, ki készítette?

- De. De ha egy Oscar-díjas filmet elvághatnak az utolsó képkockánál, mert kell a hely a tamponreklámnak, akkor a sorozatok megcsonkításán ne csodálkozzunk.

- Vannak olyan fordítók, akiket szakmailag jónak tartasz?

- Vannak zseniális fordítók, akiket csodálok. Pl. Speier Dávidnak fantasztikus szövegei vannak. De ő erre született. Azt, amit ő tud, tanulni nem lehet. Heltai Olgára örökre felnézek a Blöff miatt, Tóth Tamás pedig fantasztikus munkát végzett többek között a Harry Potterekkel. A szinkronrendezők közül Mohácsi Emilt mindenképp meg kell említenem, tőle nagyon sokat tanultam a szakmáról. És azért a sorozatoknál is születnek jó fordítások, a House például nagyon jó lett.

- Egyre többen beszélnek nyelveket, néznek filmeket letöltve a feliratok.hu vagy a hosszupuska fordításait használva. Mit gondolsz a fansub oldalakról és a fordítói munka jövőjéről?

- Igen, egyre többen beszélnek angolul, de nem mindenki. Fordítóra mindig szükség lesz, mert senki nem beszéli a világ összes nyelvét, amelyeken filmek készülnek. A rajongói feliratos oldalakat nem nagyon nézegetem vagy használom, nincs is rá időm. De például amikor kezembe akadt a Nemzet aranya 1. egyik fordítása, akkor megsajnáltam azokat, akik azzal a feliratlistával nézték meg a filmet, annyira tele volt hibával. De ez persze csak egy példa, ettől még nagyon jó fordítások lehetnek ott.

Azt tudom, hogy ezek az oldalak azért indultak el, mert sokan elégedetlenek voltak a magyar szinkrondramaturgok munkáival. Megértem. Sokszor én is elégedetlen vagyok, mert tényleg találkozik az ember jónéhány színvonaltalan fordítással. Ezekről most ne is beszéljünk. De azt tudomásul kell venni, hogy a jó fordítás is nagyon szubjektív. Nincs szó szerinti fordítás, és mindenkinek más a stílusa. Néha a saját régebbi munkáimat látva is úgy érzem, hogy juj, ezt ma már másképp fordítanám. Azt nem hiszem, hogy a rajongói fordítások bárhogy hatnának a hivatalos fordítókra. Nem ismerek olyan jó fordítót, aki felhasználná az amatőrök fordításait, bár egy cikkben olvastam arról, hogy ilyen van.

- Felirattal vagy szinkronnal nézel szívesebben filmet?

- Is-is. A felirat zanzásított szöveg, hiszen a vásznon leírva már nem fér el minden kimondott szó, elvesznek mondatrészek, esetleg fontos szavak, és amíg olvasol, nem látod be az egész képet, kimaradhatnak fontos jelentrészek. Viszont eredetiben hallod a színészt, ami jó. A szinkron pedig - pláne, ha frappáns - akár még dobhat is a filmen, és a képet teljes egészében élvezheted. Szóval én mindkét formát szeretem. Ha jó.