A poszt ötletét az adta, hogy tegnapi kötői kérdésünkre (Mit titkolnak a tévésztárok?) érkezett kommentek között nem egyből az jött le, hogy a Győzike-show tulajdonképpen a magyar kereskedelmi televíziózás állatorvosi lova, mi pedig ezzel rohadtul nem értünk egyet, sőt.

Van itthon egy műsor, amit talán többet anyáztak bemutatása óta, mint az aktuálisan regnáló kormányt, ami pedig nagy szó, akárhogy nézzük is. Gáspár Győző és családja kalandjai 2005 óta követhetjük nyomon a képernyőn, előttünk cseperednek a gyerekek, élik mindennapjaikat a szereplők, igaz? Nem igaz. Kérem szépen, a Győzike-show-val kapcsolatban nem ártana mindenkorra a kollektív agyba bevésni egy tényt: ez nem a valóság, ez egy tévéműsor. Annak viszont iszonyú profi, semmivel sem rosszabb, mint amerikai testvérei, sőt, bizonyos szempontból még szórakoztatóbb is.

Természetesen nem vagyok sem hülye, sem vak, és nagyon is jól tudom, hogy mi az, ami a fent említett indulatokat kiváltja, de a vicc kedvéért próbáljunk most meg egy kicsit elvonatkoztatni ettől, és szigorúan csak mint műsort vizsgáljuk meg a produktomot.

Kezdjük a castinggal, ami minden celebreality (ez a hivatalos besorolása a műsornak) alapja: az ugye adott, hogy olyan ismert embert kell hozzá keresni, aki kellőképp érdekes a nézettség folyamatos szinten tartásához, akitől várható, hogy csinál is valamit a képernyőn, és nem csak ül egy fotelben, és olvas (amivel semmi probléma nincsen, csak éppen nem lehet sikeresen tévére vinni). Ebből a szempontból Győzike tökéletes választás, a nép egyszerű gyermeke, akit a sors (illetve a forgatókönyírók kénye-kedve) furcsábbnál furcsább helyzetekbe sodor, de ő valahogy mindig helyt áll, és még akkor is pozitív figura marad, ha egyébként orbitálisakat szív a kalandok közben.

Választhattak volna egy másik, kevésbé harsány celebritást is a készítők, de van rá egy söröm, hogy mondjuk egy Liptai Klaudia családi életét feldolgozó műsor nem élt volna meg hét évadot, és ezt nem azért mondom, mert bármi bajom lenne a vörös hölggyel, egyszerűen csak nem produkálna annyi konfliktusforrást az ő személye, mint amennyit Gáspár Győző és kedves felesége tud. Bejjaasszony ugyanis szintén telitalálat, kell egy ellenpont is a főszereplő mellé, aki őt a megfelelő irányba tereli, vagy akadályokat gördít elé, és ezt a szerepet ez a nő kiválóan hozza. Ha tehát csak magát a szereplőválasztást nézzük, azt, hogy ezekkel az emberekkel el lehet-e adni a műsort, akkor kijelenthetjük, hogy igen, el hát, heti egymillió néző bizonyítja.

A következő faktor, ami elég szorosan kapcsolódik az előzőhöz, az illető életvitele, teszem azt, foglalkozása. Győző a Romantic énekeseként a klasszikus alany megtestesítője, szórakoztatóipari szakmunkás, mint Ozzy Osbourne vagy Gene Simmons, akik szintén beszálltak a valóságshow-bizniszbe. A szakma képviselőiről az ember alapból feltételezi, hogy életük érdekesebb, mint egy kazánkovácsé vagy irodalomtanáré, amiről ugyan szintén lehetne tévéműsort forgatni, csak éppen senki nem nézné tíz percnél tovább. Turnézás, csajok, fellépések kulisszatitkok - ezt is magában hordozza az alapfelállás, habár Győző esetében ez a vonal annyira nem volt előtérben.

A harmadik nagyon fontos szempont a környezet. Az ilyen műsorok egy bazi nagy házban játszódnak, amit a lehetőségekhez mérten a legízléstelenebbül kell berendezni, mert  erről (is) lehet másnap beszélni a személyzetis Juliskával, láttad azt a zebracsíkos ágyelőt? Győző háza egy cseppet sem tűnik rosszabbnak vagy családi életre alkalmatlanabbnak Gene Simmons, esetleg Ozzy házánál, és itt legalább a háziállatok számát minimalizálták. Érdemes megemlíteni a mellékszereplőket, a háttérből előrángatott rokonokat, a főszereplőt megkísértő haverokat, és így tovább - a magyar celebreality ebben sem mondott szégyent, meglehetősen színes és vicces bagázst sikerült összetrombitálni.

Végül ott van a stáb, a műsort készítő csapat, ahol az RTL műsora igazán nagyot dobott. Kiváló minőségű műsort készítenek, a kameraállások jók, megfelelően tolakodó képeket kapunk a reggeli ébredéstől a kutya szőnyegre szarásáig, nem lóg be a mikrofon, nem látjuk a tükörben a kameramant, a zene nem idegesítő, hanem hangulatot teremt, a vágás pedig tökéletesen követi az epizódok hangulatát, minden ki van centizve, meg van tervezve, a végtermék pedig egy tökéletesen kiszámított, és megfelelően manipulált műsor, aminek egyetlen célja van - a szórakoztatás. Nem bölcsészeknek készült, nem népnevelni akar, ne adj isten tanítani, csak szórakoztatni. Ez miért nem elég?

A nézettségi adatok magukért beszélnek: Győzikét nem nagyon lehet megverni a hétfő esti sávban, habár az rivális NCIS meg-megszorítja, sőt, 18-49-ben az is előfordult, hogy meg is veri, de így is simán hoz 1 millió felett, és 600 000 körüli 18-49-es számokat.