A legfeltűnőbb, hogy a poltikai természetű hírek kisebbségben voltak például a gazdasági hírekkel szemben, de olykor még a kulturális hírekkel szemben is. Míg a mai híradók belpolitikai részét a "mit mondott az ellenzék, meg a kormányfő"-típusú hírek teszik ki, addig a hatvanas években ide tartoztak az üzemi röpgyűléskeről szóló tudósítások is. A politikusok jobbára csak akkor bukkantak föl a hírekben, ha valamelyik baráti országba látogattak, vagy onnan látogatott hazánkba valaki. Ja, és ide tartoztak a kötelező üzemlátogatások is, ahol Kádár elvtársat virágcsokrokkal halmozták el, majd védősisakba bújt és szemrevételezte a munkafolyamatokat.

Oknyomozó riportokról nem beszélhetünk ekkoriban, viszont a Tetszik - nem tetszik rovatban a nézők levelei, telefonjai alapján jártak utána egy-egy témának. A kritika ilyen formában kaphatott helyet.

És persze volt még a színes hírek rovat, apró hülyeségekkel, mint például Rodolfo ezredik bűvésztrükkje, meg a kánikula beköszöntéről szóló híradások. Egyébként ennek a rovatnak merőben gyakorlati funkciója is volt: ha nem készült el egy riport időben, akkor ilyesmikkel lehetett pótolni a hiányt, vagy ha a műsor valami miatt csúszott, akkor a színes híreket le lehetett keverni, azokért nem volt kár.

Azt persze ne gondoljuk, hogy a Híradó nem változott az idők során, elég csak a '70-es, vagy a '85-ös megújulásokra gondolni. Matúz Józsefné viszont sokáig állandóságot jelentett a változásban. Kezdetektől legendás főszerkesztője volt a Híradónak, nem csoda, hogy neve annyira beivódott a tudatunkba, 28 éven át olvashattuk mindennap a stáblistán, hiszen 1985-ig állt a szerkesztőség élén.

Ma a Budai Skála átadásáról készült riporttal (1976!) és egy Rodolfóról szóló 1962-es anyaggal kedveskedünk!

(Híradós cikkeink Horváth Edina tanulmánya alapján készültek.)