Ha Robert Adler annak idején nem kap rohamot attól, hogy minden két percben fel kell kelnie a fotelből ahhoz, hogy csatornát válthasson, akkor lehet, hogy más elkészíti a tévéfüggők egyetlen igazi barátját, a távkapcsolót, de mivel ő volt az, aki inkább leült szakemberkedni az állandó járkálás helyett, így róla emlékezünk meg ma.

Adler mintegy 180 találmányt szabadalmaztatott hosszú pályafutása alatt, melyeknek a nevét sem tudjuk lefordítani, így azt sem vagyunk képesek elárulni, hogy mit csinálnak, de biztos van benne olyan cucc is, ami a tér-idő kontinuum széttépésére képes, esetleg annak összehegesztésére, ha muszáj. Amiről viszont mindenki tud, az a szürke/fekete doboz, tele gombokkal, ami az életünket könnyíti meg és a seggünket szúrja, ha ráülünk.

Az osztrák származású fizikus a II. Világháború után kezdett el behatóbban foglalkozni azzal a kínzó kérdéssel, hogyan lehetne elérni, hogy ne kelljen kézzel nyomogatni a nyüves gombokat a tévé előlapján. A távirányítás, mint olyan, már akkor sem számított újkeletű dolognak, a gonosz tudósok már az első világégés alatt kimódolták a rádióval vezérelhető hajókat, a második alatt pedig egyre több távirányítású fegyvert fejlesztettek ki, de mi persze ehhez sem értünk, így hülledezünk a kedves olvasóval együtt.

A polgári felhasználás legeklatánsabb példáját megelőzte még egy kezdetleges kísérlet: a távkapcsolót egy zsinór kötötte össze a tévével, de a családtagok állandóan belebotlottak, sötétben részegen fejeket törtek be miatta, így valamit tenni kellett az áldatlan állapot ellen. 1955-ben a Zenith (annak idején ez volt a világ legnagyobb szórakoztatóelektronikai cége) kifejlesztett egy olyan kapcsolót, ami fotocellákon alapult, ezekből egyet-egyet helyeztek el minden sarokba, és így lehetett kapcsolgatni.

A meglehetősen megbízhatatlan szerkezet upgrade-re szorult, jöttek az ötletek (rádióhullám, hanghullám), majd a zseniális áttörés: az Adler féle ultrahanggal működő kapcsoló, ami eredeti formájában még elemeket sem igényelt: a dobozban négy aluminium rudacska hevert, melyeket a gombok megszólaltattak, a tévébe épített vevő pedig tette a dolgát. 1960-ra a találmány már elektromosan állította elő a kívánt hangot, és a távkapcsoló alapkiegészítő lett a készülékekhez. 1980-ban az iparág átált az infravörös elven működő nyomogatókra (copyright by nagyanyám), de Adler találmányányából becslések szerint már 9 milliót adtak el.

Robert Adler február 15-én 93 éves korában hunyt el szívelégtelenségben. Köszönjük neki a távkapcsolót innen is.