Szeretném, ha a versem beolvasnák a Magyar Rádióban. Van például egy ódám a kórházreformhoz, egy rövid haikum Kóka János kamatlábáról, meg egy borongós szonettem, amiben Hiller István fodrásza kesereg. Kifejezetten Lukács Sándor hangjára írtam mindegyiket, már alig várom, hogy mély átéléssel elszavalja őket péntek délután fél kettő felé, amikor párezer irodalomkedvelő hallgatja a Kossuth rádiót. „Úgy szeretlek Hiller, javadra élek/ minden rosszat elvállalok érted”.

De óh, jaj minő keserűség, a múzsák keble szakad, nem lesz több vers, vagy ha mégis, hát nem úgy és nem annyiból, mert a Magyar Rádió meg akarja szüntetni az önálló Művészeti Főszerkesztőséget, és be akarja az egészet olvasztani a Kossuth rádióba. Jogokat csorbítanak, költségvetést kurtítanak, és nem értik meg, hogy az irodalmat nem lehet megszorítani, megcsonkítani, és a vegytiszta, éteri művészetet nem lehet alávetni Mammon hatalmának.

Mert mi lesz így a Társalgó művészeti magazinnal, a Szabó családdal vagy az éjjeli dzsessz-közvetítésekkel? Na jó, azok ezután is lesznek, de nem lesz művészeti főszerkesztő, meg irodalmi főszerkesztő-helyettes, meg szerkesztőségi titkár, és a művészeti főszerkesztőnek nem lesz céges mobilja, az irodalmi szerkesztő-helyettes nem mehet céges kiküldetésre berlini dráma-szimpóziumokra, a szerkesztőségi titkár meg nem kávézhat többet az irodapénzből. Ki törődik itt a művészettel? Apollónt létszámleépítésre hivatkozva kirúgják?

Még szerencse, hogy van egy maroknyi művész, értelmiségi közgondolkodó, aki fel meri emelni a szavát, és nyílt levélben tiltakozik a Művészeti Főszerkesztőség megszűntetése ellen. A Magyar Nemzetben és a Népszabadságban megjelent rövid segélykérés összehozta a jobb és a bal oldalt: mert milyen más fontos, a magyarság sorsát ilyen súlyosan érintő kérdésben értett egyet mostanában Kertész Imre és Usztics Mátyás? Vagy Nemeskürty István és Mundruczó Kornél?

Jancsó Miklós, Makk Károly, Katona Tamás Závada Pál, Konrád György. Több tucat név sorakozik a nyilatkozat alatt, talán csak Bencsik András és Tamás Gáspár Miklós távolmaradását sajnáljuk. De ne legyünk telhetetlenek! A jobb és baloldali értelmiség elitcsapata minden bizonnyal ki tudja harcolni, hogy ezentúl is legyen államilag támogatott irodalom és szerkesztőségi búrkifli, hogy ezentúl is készüljenek magas művészi színvonalú rádiójátékok, amiket még a dramaturg anyja sem képes végighallgatni, és egyébként is, hogy évente több százmilliót pumpáljunk egy olyan műfajba, ami már rég fillérekből és lelkesedésből készül az interneten.

A műhely védelmében
Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a Magyar Rádió vezetése meg akarja szüntetni az intézmény önálló Művészeti Főszerkesztőségét és be akarja olvasztani a politikai főadóba, a Kossuth Rádióba. Ezáltal nemcsak a magyar kultúra (irodalom és társművészetek), a magyar nyelv színvonalas szellemi műhelye tűnhet el, hanem a szellemi élet egészét figyelemmel kísérő, azt érvényesen bemutató, annak értékeit közvetítő és nem utolsósorban új alkotásokat inspiráló, létrehozó fóruma is. Az átfogó szellemi folyamatok jelenségeinek felmutatása, követése kikerül az elemző szakértelem köréből, és az aktualitás, a politikai újságírás pillanatnyi érdekeinek alárendeltje lesz. Szerintünk egy értékközpontú, nagyhagyományú, ám megújulását, szerepét, függetlenségét és önállóságát éppen a rendszerváltás után megteremtő szakmai közösség tudatos szétverése kezdődik meg ezzel a döntéssel. A kortárs irodalom és művészetek egyik utolsó fóruma, s ezzel maga a közszolgálatiság került veszélybe. Kérjük a Magyar Rádió vezetését, hogy a beláthatatlan következményeket mérlegelve vizsgálják felül döntésüket. 

Az aláírók névsora itt