Azokra a karakterekre használják, akik (ebben az esetben) egy sorozat szereplői közül a legnagyobb port verik fel, leginkább az érdeklődés homlokterébe kerülnek - még akkor is, ha a készítőknek rohadtul nem ez lett volna a céljuk velük. Az itthon is legismertebb példák közé tartozik pl. Jed Bartlett, az Elnök emberei címszereplője, aki a készítők elképzelése szerint egy harmadlagos karakter lett volna a sorozatban, de olyan jól fogadták a pilotban neki szánt 3 percet, hogy Sorkin villámgyorsan nekilátott átírni a szerepet. Martin Sheen azóta is hálás neki. Érdekesség még, hogy Jockey, a Dallas legendás rosszembere is csak mellékszerepnek indult, a többit tudjuk.

Van ennek persze ennek hátulütője is, most képzeljük el, hogy mondjuk Magdi néni a Barátok köztben hirtelen  nagyon népszerű lesz, és a készítők őt helyezik a középpontba - a sorozat rövidesen elkezd lecsúszni a lejtőn (bárcsak látnánk már), és jön a cápaugrás effekt.