Tegnap este Fábry Sándor a HírTv-ben járt, és kinyilatkoztatott. Megmondta a frankót, hogy Ókovács Szilveszter, a nemzeti oldal legjobb Bundesliga-feje meg sem tudott szólalni áhítatában. Egyrészt jó hír, hogy Fábry, például Hajós Andrással ellentétben jól látja a saját szerepét, és tudja, hogy azért, mert benne van a tévében, még nem biztos, hogy nyilatkoznia kell a kormányválságról, a megszorító csomagokról, meg az élet más végső kérdéseiről. Persze azért megteszi.

A monológ alapján Fábry egyébként teljesen normálisnak tűnik, leszámítva az enyhe Castro-komplexust, ami miatt csak bonyolult körmondatokban, minimum húsz percben képes válaszolni egy egyszerű eldöntendő kérdésre is.

A soha nem is létezett modern polgári értelmiségi, soha nem létezett modorában (sok német- és francia szakszó, kínos affektálással kiejtve) felszólaló Fábry meglepően higgadtan értékelte a politikai helyzetet és az utóbbi tizenhat év történelmét. Csak sajnos nincs tisztában a forradalom szó jelentésével.

Mert ha valaki az utóbbi másfél hónapot forradalomnak látja, lehet, hogy még nem teljesen hülye, csak csípi a szemét a könnygáz és sokat pétanque-ozott a Kossuth téren, de az már tényleg furcsa, ha a francia külvárosi zavargásokra is forradalmat kiállt. Ezek szerint Fábrynak a forradalom az, amikor kukákat gyújtanak fel és felszedik a macskakövet. Vagy csak túl sokat beszélgetett György Péterrel.