Látta ezt már valaki? Gondolom, nem, miért is látta volna. Az egyházi műsor olyan, mint a kisebbségi magazin: soha egyetlen kisebbséget nem tudtam még rajtakapni, hogy nézné az ő műsorát; ezek a közszolgálat, vagyis a műsor mindenképpen megmarad, míg át nem játsszák egy aktuális kurzusbéli havernak. A kontraszelekció a vallási és kisebbségi műsoroknál dolgozik a legdurvábban, azokat merik a legkevésbé kikúrni, ha rosszak, mert a készítők azonnal vallásgyalázásra vagy a kisebbségek jogainak sárba tiprására hivatkoznak, pedig ezeket a bűnöket általában épp maguk követik el a borzalmas, igénytelen műsoraikkal.

Szörfözés közben óhatatlanul beakadnak kisebbségi és vallási műsorok, hiszen a szörfözés lényege épp az, hogy nem gondolom végig, na most itt vallási/kisebbségi műsor megy, az M1-et át is ugrom, tehát nem ugrom át, és adok nekik egy esélyt, hiszen ahogy egy könyvnél egy bekezdésből, sőt gyakran egy mondatból is látni, ha szar, a tévénél is fontos szűrő az első perc. Most valahogy direkt ilyet kívántam, úgy éreztem, egy viszkis másnaposságra pont jó lesz egy borzasztó kisebbségi magazin, aszpirinem úgysincs.

Viszont az M1-en valami érdekes oktatóműsor ment. Persze béna a kép, egy asztalt ülnek körül fiatalok és egy szakállas, a srácnak egy teli pohár vízbe bele kell öntenie egy teli pohár cukrot, mert izé, elfelejtettem, de van valami érdekes fizikai magyarázata. Miközben a kiscsávó a cukrot csorgatja, a fizikai magyarázat mellett valami kapcsolódó bibliai idézet is elhangzik, de annyira lazán, hogy még mindig nem esett le, ez nem egy very low budget oktatóműsor.

Majd megtudom, hogy a valamilyen paradoxon megoldásaként egy iskolás rájött, mélyhűtőben miért fagy meg gyorsabban a forró víz, mint a hideg, és az egészből valami citromfagyi jött ki, vagy mi. Elnézést, hogy pont a lényegre nem emlékszem, de kicsit kómás voltam még, ráadásul egyszerre csak kiírták, hogy a szakállas XY lelkész. Véreim, magyarok: ez egy jó vallási műsor! Mindig is irritált a tökörészés, hogy tudomány és hit összeegyeztethető-e, ami színvonalában olyan, mint hogy ha van isten, miért nem megy neki az űrhajó. A díszlet a setét függöny előtt lebegő, ördögűző-vörösen derengő kereszttel kicsit meredek, de annyi baj legyen. Barkácsolás az asztalnál, érdekes sztorik, lazán befogadható mennyiségű, egyáltalán nem szájbarágós hittan. Egyszer írtam már az egyházak autópark-üzemeltetési gyakorlatáról, és a reformátusokon már akkor elcsodálkoztam, milyen életrevaló brigád. Még két ilyen impulzus, és esküszöm, megtérek.

Csak két javaslatom lenne a műsor további javítására. Az egyik, hogy szerintem a hit és a vallásosság szexi. A műsorban látható csajok legyenek jó csajok. Nem Kelemen Annára gondolok, hanem egy szolid, de jó csajra, vagy többre. A fiúk se olyanok legyenek, akik életképtelenségüket mély vallásosságnak próbálják álcázni, a horgolt mellény helyett öltöztesse őket egy stylist valami sörreklámos pasztell szettbe, vagy amibe akarja. Egy vallási műsor legyen menő, ne csak jó.

A lelkész meg király volt.