Először azt hittük, hogy nem igaz. Aztán mi is megláttuk. Minden idők legdurvább kifelejtett betűje. Mert, hogy van úgy, hogy az ember nyomja, de hiába, vagy, hogy még csak nem is nyomja, de hogy valaki megrendel egy szpotot, megnézi, ámul, hogy „olyan fiatalos, trendi, mégis megnyugtatóan konzervatív, ugye igazam van, Sanyikám?”, de azt már nem veszi észre, hogy hiányzik onnan egy „l”. Aztán van, aki berakja az adáskazettát, van, aki elindítja, és van az az icipici, aki mindezt hivatalból nézi. És senki nem látja, hogy nincs ott az a rühes betű, sehogy sem. (Azért persze előbb-utóbb csak észrevették).