A kritikus gusztustalan, nyálkás dolog, nem is ember: állat. Piócaként szívja rá magát mások alkotásaira, genyózik, észrevételez, mindent jobban tud. Nem is ragozom, ismerjük ezt a férget. Megszelídítésének, kezelésének két módja lehetséges. Az egyik a Szeretet útja. Erre Bóna Évi, A Jó, a Rossz, a Csúf műsorvezetője mutatott jó példát nem is olyan régen, amikor kijelenette: "mi is szeretjük az Indexet." Nem vitás, hogy ezzel elejét lehet venni mindenféle gáncsoskodásnak, rosszindulatú okoskodásnak.

A másik a Sötét Erő útja. Amikor a törékeny, 150 centis, 40 kilós kritikust, a szellem emberét bújtatottan előre megfenyegetik egy kalapáccsal. Mint ahogy a Késműves című újság szakmai főszerkesztője, Fazekas József fegyverkovács tette.

"Továbbra is szelíden eltűröm, ha felhívnak, vagy ha levelet, e-mailt küldenek azzal, hogy jó az újság. A kritikát is bátran közöljék. Ne törődjenek azzal, hogy másfél kilós kalapáccsal dolgozom."

A Késműves egyébként nem rossz újság. Félig reklám, de azt gondolom, hogy ha egy késgyűjtő és egy fegyverkovács összeáll, és magyar késműveseket, kézműves késeket reklámoz, az nagyon-nagyon rendben van. Ráadásul a reklám-részt érdekes és szakszerű tartalom egészíti ki. A baj az, hogy a papír elég rossz minőségű, és a cirka hatvan-hetven oldalas terjedelmehez képest a 690 ft-os ár is irreális. Ezt kritikaként jegyzem meg, és én megtehetem, ugyanis én meg kétkilós kalapáccsal dolgozom.