Ne becsüljük le a Magyar Kommunista Munkáspártot, mert mostanában alakult át „marxista-leninista, mozgékony, gyors reagálású harci szervezetté”. Nem ajánlatos commentcomos kenyérgalacsinnal pöckölgetni az oroszlánt.

A szabadság című központi politikai lap Szent Istvánnal és augusztus 20-ával foglalkozó cikkén is csak a Lenin-szobor mögé bújva mosolyogjunk, és vigyázzunk, meg ne tudja a szomszéd. A cikk szerzője, Hegedűs Sándor szerint augusztus 20-án a ’49-es Alkotmányt is ünnepeljük, az eredeti verziót, „Európa egyik legdemokratikusabb törvényét”, mert a '89-es javított kiadás elég gyatrára sikeredett. „A mai alkotmány - ha tiszteletben tartjuk is – nem a miénk, hanem a rendszerváltó elité, mely megteremti a törvényes alapokat az elnyomásra és kizsákmányolásra.” Ezzel egyet is értek, mert például a mostaniból valamiért kifelejtették azt a paragrafust, hogy „A Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja a dolgozó nép ügyét szolgáló tudományos munkát, valamint a nép életét, harcait, a valóságot ábrázoló, a nép győzelmét hirdető művészetet s minden rendelkezésére álló eszközzel elősegíti a néphez hű értelmiség kifejlődését” (53. §), viszont teljesen fölöslegesen belevették azt, hogy tilos embereket vesén rugdalni hatóságilag (54. §, 2.). De nem tudom, mit várt Hegedűs Sándor egy olyan országban, ahol nem fejlődött ki rendesen a néphez hű értelmiség.

A rövid marxizmus-leninizmus szeminárium természetesen István király forradalmi szerepére is kitér. „A külső tényezők mellett felgyorsult az ősközösség bomlása, kialakulóban voltak a társadalmi ellentétek, amelyeket a feudális elit érdekében csak egy erőszakszervezetre támaszkodva lehetett kordában tartani. Az államalapító tettei ebben az értelemben forradalmiak voltak.” Mondjuk, a honfoglaló magyaroknak közük nem volt az „ősközösséghez”, így a „társadalmi ellentéteket” is ismerték már egy ideje, ezeknek orvoslására pedig minden tornácon ott szalonnázott egy kisebb-nagyobb „erőszakszervezet”. Mindegy, a lényeg, hogy István, a király forradalmár volt, és valószínűleg kommunista is, csak még nem eléggé megbízható.

Viszont ajánlom figyelmébe a harci kommunistáknak Könyves Kálmán törvényeit, mert azok még a 49-es alkotmánynál is jobban megmondják a frankót. Kálmán Király Dekrétomainak Első Könyvének 33. fejezetében ott áll, hogy „Olyan kalmárok, a kik csak azért üznek kereskedést áruikkal, hogy gazdagodjanak, kétszerezzék meg régi adójokat: de a szegények, a kik vásárból élnek, a szokott adót fizessék.” Tök világos, hogy Kálmán király forradalmi tette nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a dolgozó nép fokozatosan kiszorítsa a tőkés elemeket és következetesen építse a gazdaság szocialista rendjét.