Amióta van ATV, azóta velünk van, minden vasárnap, csak a fikuszok fejlődnek a háttérben, a lényeg ugyanaz marad. Ez az a show, amiért az egész ATV Friderikuszostól, emelt díjas telefonos játékostul még létezik, ez a lényeg, a többi csak körités.

Persze nem hiába, hiszen a hitgyüli-féle showműsor a legszórakoztatóbb vallási műsor, amit valaha is láttunk. Leszámítva a baromi hosszú szónoklatot, ugyanis Németh Sándornak nem kellene nagyon megerőltetnie magát, hogy ráverjen a félnapos maratoni beszédeket tartó Castróra. Egyébként mostanság épp megürült arrafelé egy hely, csak jelzem - akinek füle van, hallja. A Vidám vasárnap, amelyet az ATV-n tekinthetünk meg vasárnaponként, vagy letölthetünk a honlapról, fergeteges oldies slágerekkel indít. Jók ezek a zenék, mindegyikbe raktak egy olyan szakaszt, amire lehet pogózni. Az extázishoz való jog a hitgyülist is megilleti, van is direkt egy sor sárgainges ember, akik a legjobban táncolnak, biztosan ők hergelik a tömeget. A dalszövegek viszont szabályosan kerékbe vannak törve a zene ritmusára. "Benne hinni egy végső realitás." Mindegy, hogy mi a szöveg saját ritmusa, csakazértis ráéneklik a dallamra.

Mire a zene hatására pudinggá kocsonyásodik a tömeg, megjelenik Németh Sándor is, de ez a jelenet nem lett elég hatásosan kidolgozva. Ha én rendezném ezt a sót, akkor Németh Sándor mindenképpen vastag füstfüggöny mögül bukkanna elő, vagy pedig a mennyezetre fölaggatott hungarocell-felhők közül szállana alá. Persze ennél a megoldásnál a félórás zene alatt fönt kéne ücsörögnie valahol a díszletfelhők között. Szóval megjelenik a lelkész, és felolvassa a nyereményjáték nyerteseit, akik Bibliát nyertek. Érdekes dolog ez, mert ahhoz, hogy tudjunk válaszolni a kérdésre, nem árt, ha van már Bibliánk: nem lepődnék meg, ha itt is azok halmoznák föl a nyereménybibliákat, akiknek már egyébként is volt sok, mert olyan családba születtek.

A beszédet magát egzotikus környezetben tartja a prédikátor. Háta mögött, a színpad lépcsőjén nagy tálakban műanyag banánok és zöldségek dícsérik az Urat. De a figyelmet leginkább az Orion űrhajóból kiszerelt ovális, bíborszínben világító, talponállópultként is remekül használható pulpitus köti le, amin a mester a könyveit és egyéb ingóságait tartja, például a mikrofonját. Kicsit túlméretezett berendezés ez ennek a kevés dolognak, és a lelkész nem is szokott mögüle szónokolni, viszont bármelyik pártvezér megirigyelhetné.

A csarnok egész berendezése egyébként, zöldségestül és asztalostul, mintha egy kertibútor-áruházban eltöltött fekete bevásárlóhétvége tragikus nyomait viselné magán. Például a fehér márványoszlop, tetején a kékvízű csobogóval csodálatos, habár megkívánna maga mellé egy barátságosan mosolygó kertitörpe-kompozíciót, vagy egy muskátlikkal teleültetett szekeret, szóval még nem tökéletes. A legrejtélyesebbek a rózsaszínben és világoskékben derengő oszlopok. Ha jobban megfigyeljük azonban, akkor semmi rejtélyes nincs ebben, mindenki találkozhatott már ilyennel, aki járt már kínai piacon. Ezek ilyen színváltó oszlopok, citromsárgában, rózsaszínben és világoskékben pompáznak, ahogy a szentlélek éppen akarja. Réges-régen színjátszó fűcsomó formájában lehetett kapni hasonlót a tévé tetejére, na ez pont ugyanolyan, csak sokkal nagyobb, mert egy szent helyen vagyunk.

Viszont tartalmilag teljesen rendben van az egész mise. Soha sehol nem láttam még embereket ennyire komolyan imádkozni a baromfitartókért, és azt kérni, hogy „állítsd meg, Uram, ezt a madárinfluenzát! És őrizd meg Uram az embereknek a baromfiait, libákat, kacsákat, tyúkokat, madarakat.” És zsenge gyökereket, és gyönge szekereket. Ámen.