Vannak olyan ikonikus dolgok, melyek úgy hozzánőttek egy-egy karakterhez, hogy azok nélkül az illetőt nem lehet komolyan venni. BB Évi nyuszis baszópapucsa, Berényi Miki kopasz feje, Magnum bajsza. És baszki, Tom Selleck úgy hordta azt a bajuszt, meg a tökét láthatóan rémesen szorító, a combtőnél lényegében csak két centivel lejjebb érő rövidgatyát, hogy mai szemmel is menő. Na jó, kicsit ciki, de inkább menő, és ugye ott van a tűzpiros Ferrari 308GTS is, amiben MINDENKI menő.

Mármint ha van bajusza.

Mert a reboot főszereplőjének, Jay Hernandeznek nincs:

Illetve van valami a fején, amit gyakorlatlan szem bajusznak láthat, de az ilyen szemeknek mutatunk bajszot:

Ugye.

Szóval a reboot nálam, és az internetes kommenteket figyelve a nép 90 százalékánál máris elbukott, de a pilotnak (aminek a történetét az előzetes cakkpakk össze is foglalta) adok majd egy esélyt, annyit a McGyver-reboot is kapott. A sztori most is az, hogy van Magnum, aki magánhekus, és egy bazinagy hawaii birtok vendégházában lakik a tulaj meghívására, aki valami író (de sose látjuk) és akinek Magnum teljesít pár megbízás, ha úgy alakul, emellet meg vállal ügyeket, és ebből él. Minden fasza lenne, ha Higgins, az egykori brit ügynökNŐ (mert ebben a kiadásban Higgins nő lett, mutatjuk legott) ne lenne olyan szabálykövető. Magnum nyomoz, töri össze a Ferrarikat meg saját magát, és majd a 3. évad végén megdugja Higginst. Mert odáig úgysem jönnek össze, és ha a sorozat bejön, akkor sem, mert a szexuális feszkó jót tesz a sorozatoknak. A pilotot Justin Lin rendezte (Halálos iramban-franchise), és ami a legjobb benne, hogy megtartották az ikonikus főcímzenét.

Ránézésre fullgagyi persze az egész, béna trükkök, béna színészek, szar dialóg, de hát a Hawaii Five-0 is ilyen volt, és tessék. De a bajuszt nem lehet megbocsátani.