A geekség egyik netovábbja szerintem a Trekkie-ség, azaz a Star Trek-franchise olyan szintű ismerete, amire annak kitalálója, Gene Roddenberry sem számított soha. És most nem arra gondolok, hogy az ember fejből sorolja a sorozatokban szereplő hajók lajstromjelét, hanem arra, hogy klingon feliratot követel a sorozatok alá, mert beszéli a nyelvet. Amit, ha már itt tartunk, tényleg összeraktak. Szóval valahol csodálom azokat az embereket, akik olyan mélyen képesek elmerülni egy képzeletbeli világba, hogy az a párválasztásukat is befolyásolja, és a szekrényükben több Csillagflotta-egyenruha lóg, mint zakó. Értem én, egyfajta menekülés ez onnan, ahol most vagyunk, oda, egy idealizált jövőbe, ami soha nem jön el, pedig milyen jó lenne. Én viszont nem vagyok ilyen.

Az eredeti Trek-sorozat engem elkerült, a hetvenes években voltam gyerek, és mire elérhető volt, már a tévében a TNG ment Picard kapitánnyal és mérföldekkel jobban megírt/megcsinált tartalommal. Nem is pótoltam a kiesést, pár rész kivételével képtelen vagyok megnézni a TOS részeit, mert bénák, Kirk kapitány meg egy gyökér, akit legszívesebben szájba vernék. A modernebb sorozatokat viszont követtem, imádtam a DS9 komplikáltságát, a kifinomult karakterépítést és az évadokon átívelő nagyobb szálakat, sztorikat, lekötött a TNG esetlensége és Patrick Stewart játéka, jó volt látni a Voyagerben, hogy el lehet rugaszkodni még jobban az ismert, kitaposott úttól, és például női kapitányt rakni egy csillaghajóra, és nem volt semmi bajom az Enterprise-zal sem, mert érdekelt a múlt, mármint mai szemmel és megvalósításban.

De soha nem voltam nagy kánonfüggő, nem zavartak az új mozifilmek vagy éppen az Enterprise belepiszkálásai a Szent Történetbe, ez a része soha, semmilyen szinten nem tudott felizgatni a Trek-univerzumnak. Éppen ezért mondom azt, hogy a Star Trek Discovery a legjobb dolog, ami hosszú évek óta ezzel a franchise-zal történhetett. A meglehetősen hányatott és elhúzott fejlesztési időszak végén végre műsorra tűzött sorozat ugyanis pontosan olyan, mit amilyennek egy sci-fi-sorozatnak 2017-ben lennie kell, és nem olyan, mint amilyen egy Trek-sorozatot a rajongók nagy többsége látni szeretne.

Nem volt egyszerű szülés, 2015-ben kezdték el fejleszteni, beszállt Bryan Fuller a Hannibal mellől, majd összeveszett mindenkivel és lelépett Amedikai isteneket csinálni, de nemcsak vele volt baj - ennek a sorozatnak van a legtöbb producere és executive producere az tuti, szám szerint 15 (Bryan Fuller, David Semel (csak az első rész), Eugene Roddenberry, Trevor Roth, Akiva Goldsman, Heather Kadin, Gretchen J. Berg, Aaron Harberts, Alex Kurtzman, Geoffrey Hemwall, April Nocifora, Aaron Baiers, Jill Danton, Nicholas Meyer és Craig Sweeny), a premier csúszott, mert az alkotók nem voltak elégedettek a trükkökkel, szóval ezek után ha az egész beleáll a földbe, akkor senki nem csodálkozik.

Erre a premier egészen jó számokat hozott a CBS-en, majd az All Access nevű saját streamingplatformjukon is, ahová többen iratkoztak fel egy óra alatt, mint addig összesen - nem csoda, az itthon a Netflixen látható sorozatot a CBS a saját kis mininetflixén vetíti, dettó előfizetési díjért cserébe. Az első évad 15 részes lesz, ebből ment le egyelőre kettő, és jön majd a többi szépen sorban, hetente, két hónapos szünettel az évad közepén. A CBS azt akarta, hogy a Discovery a Trek szellemiségét megőrző, arra építő, de modern sorozat legyen, ami a Netflixen, Amazonon, HBO GO-n és Hulun edződött, peak TV-fogyasztó nézőket az All Accessre tereli, és soha nem tagadták, hogy aki retrofutiurisztikus kalandot vár az új szériától, az csalódni fog.

A Discovery időben az eredeti sorozat előtt játszódik, 2256-ban járunk, a Csillagflotta hajói a békés felfedezés és a nagy rácsodálkozások korán már túl vannak, de alapvetően a flotta nem harcra, hanem tudományos missziókra van felkészülve (Klingont 100 éve nem látott senki), amikor is egy hajójuk egy tök ártalmatlan küldetés során beleütközik egy Klingon hajóba, és az első tisztnek köszönhetően, már ha ez a szó itt bármennyire is értelmezhető, megint áll a bál a Csillagflotta és a Klingonok között. Az első két rész ezzel a konfliktussal, a katalizátorral foglalkozik, szóval az előzménysorozat előzményét látjuk másfél órában, a lényegi sztori majd még csak most jön - a Discovery nevű hajó pl. fel sem tűnik ebben a két részben.

A főszereplő sem a kapitány vagy az állomásparancsnok (DS9), hanem az említett első tiszt, szóval már rögvest ebben is szembe mennek mindennel, ami Trek volt eddig, de itt nem áll meg a dolog, sokkal kevésbé idealista a sorozat, vannak valós kérdések és konfliktusok, egy-egy rossz, vagy inkább elhamarkodott döntésnek vannak morális és más következményei, a problémák nincsenek elütve egy viccel vagy megoldva a 39. percben a semmiből előhúzott fluxuskondenzátorsíberű bekapcsolásával, úgy érezheti az ember, hogy tétje van a dolgoknak, és ez fontos. Az alkotók azt ígérték, hogy ha minden jól megy, és lesz több évad, a Discovery kifutása a TOS eleje lesz, szóval nagyon nem kúrják szét a kánont, csak apróságokban.

Ilyenek a Klingonok, akik teljesen másképpen néznek ki, mint eddig, radikálisan másképpen, amitől sok rajongó kiborult, mert a Worf hadnagy féle emberszabásnak nyoma sincs, ezek az űrtatárok (copyright by Hancu) teljesen elvadult változatai az eddigi klingonábrázolásnak, amivel nekem semmi bajom, sőt, imádom a sokszínűségüket, azt, hogy minden ház más és más, és nem egy massza a klingon nép, hanem egy törzsszövetség. Azzal egyszerűen nem lehet mit kezdeni, hogy 2017-ben egy sorozat nem nézhet ki úgy, mint 1966-ban, és ma egy játékszámológépből kialakított kommunikátor a vicc netovábbja lenne, olyan pizsamaszerű dzsörzéegyenruhát meg senki nem ad a színészekre, amiben Kirk ugrált és akkor a csizmáról még nem is beszéltem. A látványtervezőket nem irigylem, iszonyú kemény meló lehet ezt úgy eladni, hogy utána ne maradjon keserű szájíz valahol, de kénytelenek voltak modernizálni a sorozatot, és szerintem ízléssel csinálta, sőt.

A állítólag elég magas gyártási költség látszik is az első két részen, a trükkökre panasz nem lehet, elképesztően életszerű minden, a hajók, az a bináris csillag, aminek környékén az akció zajlik, a hologramok megjelenítése, szóval minden - persze a szokásos, leginkább vértelen Trek-hagyományoknak megfelelően kissé steril harci jelenetekkel, de hát ha vérengzést akar az ember, akkor nézzen Hannibalt. A hagyományoknak megfelelően a szereposztás elég diverzifikált, az első két részben kulcsszerepet játszó hajó kapitánya kínai, a vulkánok nevelte főhős fekete, és megvannak a kötelező idegen lények is, akik közül a tudományos tiszt Saru a legérdekesebb - van egy dialógja, ami után nem fogsz ugyanúgy nézni rá, mint addig, azt garantálom. A színészek közöl a kapitányt alakító Yeoh szokásosan nagyon jó, a nő tehetségéhez nem fért kétség eddig sem, egy-egy szemvillanása is elég az érzelmek közvetítéséhez, és ez az általában rémesen túljátszott Trek-sorozatokban üdítő újdonság.

A legjobb viszont Sonequa Martin-Green, a főszereplő Michael Burnham szerepében (őt a The Walking Deadből ismerhettük Sashaként), az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, így fontos volt, hogy a néző azonosuljon vele, vagy legalább érdekelje, és ez megvalósult, én kilóra megvettem a logikus vulkánénjével és emberi érzelmeivel folyamatosan küzdő karaktert. A Michael nevet a nő azért kapta mellesleg, mert Fuller hagyományosan férfi neveket ad a sorozatai női főszereplőinek (Geroge Lass - Ded Like Me, Jaye Tyler - Wonderfalls).

A Discovery persze nem tökéletes, itt is mindig a főszereplőknek kell mindenhova elmenniük, hogy veszélybe kerüljenek, és a naiv idealizmus pont annyira jelen van minden jelenetben, mint az eddigi sorozatokban. A lens flare használatától a második rész végére már a tévét hajigáltam idegességemben, és sírtam dühömben a béna dialógusok és a legyekként hulló statiszták láttán, szóval fejlődni van hová, de bőven. A legnagyobb problémát az jelentheti, hogy az első két részben látott karakterek közül a többi 13-ban alig látunk majd valakit viszont, szóval valahol tök felesleges bármilyen érzelmi kötödést kialakítani velük, mert úgysem lesznek képernyőn többé. Ha ezen túllendülünk, és a színvonal nem csökken, akkor a Discovery helye ott van a legjobb Trek-sorozatok között.

A folytatás ilyen lesz: