Utolsó előtti részéhez érkezett az HBO-n a Westworld. Tovább mögött spoileresen tárgyaljuk az epizód, illetve az évad legfontosabb kérdéseit.

Elég komoly fába vágta a fejszéjét Jonathan Nolan és Lisa Joy mikor kitalálták, hogy a Westworld című 1973-as filmből készítenek sorozatot az HBO-ra. Az első rész alapján úgy tűnt, hogy a mesterséges intelligenciával, erőszakkal és történetmeséléssel foglalkozó sorozat pontosan az a Trónok Harca-pótlék, aminek az HBO szánta. Aztán a későbbi részekben feltűntek a problémák és mintha túlságosan gyorsan előlegeztük volna meg a sorozat zsenialitását. Az látszott az elején, hogy nehéz lesz minden egyes epizódban jól bűvészkedni a különböző történetszálakkal, de ilyen szintű rejtély labirintusra talán senki sem számított. 

A rajongói konteó gyártás persze azonnal beindult, ezek között egyre több olyan van, ami pontosan be is igazolódott. Az utolsó előtti epizódból sem maradt ki egy újabb leleplezés, viszont hiába volt tele látványos jelenetekkel, amiket a mindig megbízható Michelle MacLaren rendezett, egyre inkább kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy egy tényleg érdekes történetet mesélt el a sorozat első évada. Ez igen komoly visszalépés onnan, hogy először azt éreztem az HBO tényleg megtalálta azt a sorozatot, amire építhet a következő 4-5 évben.

A legnagyobb baj pedig az, hogy legtöbbet azzal kell foglalkozni, hogy kitaláljuk mégis hogyan történhet meg az, ami a képernyőn zajlik. A készítők becsületére legyen mondva, hogy emellett igyekeznek az epizódokat úgy felépíteni, hogy legyen bennük valami összekötő tematika, amin a néző rágódhat. Ezekre kellene jobban fókuszálni, például ahogy korábban bemutatták az emlékeket tökéletesen felidéző robotokat, az érdekes kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy az illékony és sokszor nem túl részletes emlékeink valójában megóvnak minket a traumáktól. Mikor a sorozat az emberi tulajdonságokat, érzéseket, jellegzetességeket modellező robotokra koncentrál, akkor érdekesebb tud lenni, mint mikor párhuzamos idősíkokon van a hangsúly vagy azon, hogy valaki lakó-e vagy sem.

Ugyanez a helyzet az utolsó előtti epizód egyik nagy csavarjával, mikor kiderült, hogy Clementine-nak nem tudták annyira lemosni a robot agyát, hogy Fordnak ne engedelmeskedjen. Az erre szolgáló a zongora sem lövi le a zongoristát, ha nem tetszik neki a zene, azt hiszem a készítők egyik kedvenc metaforájává vált, hiszen Maeve szalonjában is sokat láttuk a szolgai módon zenélő zongorát, Ford irodájáról vagy a főcímről nem is beszélve. Ettől függetlenül Bernard és Ford jelenetében sokkal több feszültségnek kellett volna lennie ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen. Nincs azzal gondom, hogy Ford továbbra is mindenhatónak tűnik, bár félek, hogy ez is csak a finálé előkészítése, ahol majd érte is eljön a végzet.

Az epizód szerkezetére túl sok panasz így sem lehet, bár az HBO sorozataiban általában az igazán durva dolgok az utolsó előtti epizódban történnek, hogy a finálé már inkább a következő évadnak adja meg az alaphangot, ehhez képest úgy tűnik, hogy itt a fináléban lesz a tűzijáték és ide inkább az előkészítés került. Szintén ezt erősíti meg, hogy Dolores visszakerült a fősodorba és rajta mutatják be azt a zavarodott érzést, amit a különböző idősíkok okoznak a nézőknek. Bernardhoz hasonlóan ő is elveszett az emlékeiben, de kevésbé kontrollált körülmények között.

Ez jelenleg puszta feltételezés, mindenesetre úgy tűnt, mintha 3 különböző idősíkon is járkált volna felváltva. Az első a hőskorba visz vissza, amikor még nem voltak vendégek a parkban, a második az a szál, ahol a legtöbbet láttuk, és feltételezzük, hogy a fiatal fekete ruhás emberrel kalandozik együtt. A harmadik pedig a jelen, ahol újra találkozik is Ed Harris kissé megviselt figurájával. Ez a szál bennem azt az érzést is erősítette, hogy minden megtörtént már korábban és attól, hogy igyekeznek ezt szokatlanabb formában prezentálni még maga az ismétlődés nem lesz izgalmasabb. Vagy csak már annyira hozzászoktunk, ehhez a megoldáshoz, hogy oda a varázs.

Az összekötő kapocs ezen a szálon a mészárlás, amit Dolores már korábban is látott. Mintha ez egy kicsit sztenderd dolog lenne, Teddy-t ugyanis szintén az kínozza, hogy két különböző helyzetben, egyszer seriffként egyszer meg katonaként írt ki egymaga egy teljes falunyi embert. Aztán ha nem lett volna elég a vérengzésből, akkor még Williamben is felébredt a benne lakozó gonosztevő és lemészárolt mindenkit a táborban, akit csak ért. Sőt még fel is darabolta őket. Valószínűleg ennek is lesz még jelentősége, de egyébként nem egy túl kreatív megoldás a történetben, hogy mindenkit népirtás utáni poszt traumás stressz kínoz. Mégha egyébként nem is számít annak, mert robotokról van szó. Amit még felvetett ez az egész, hogy a templom és a labirintus között lehet némi kapcsolat, illetve volt abban valami irónia, hogy a színfalak mögötti termekre Maeve pokolként hivatkozott, Dolores pedig a templom gyóntatófülkéjéből tudott eljutni ebbe a pokolba.

De ezzel is az a baj, hogy megint a látottak megfejtésén van a hangsúly nem azon, hogy ki mit érez, gondol, hogyan hatottak rá az eddigi események és így tovább. Kicsit irigylem azokat, akik majd egyben ugranak neki a 10 résznek anélkül, hogy közben bármilyen teóriával foglalkoznának és azt hiszem egyben nézve az ember kevésbé várja előre az olyan csavarokat, amik így hétről hétre nézve már nem tudtak túl nagy meglepetést okozni. Ebből a szempontból érdekes hibrid a sorozat, ami hétről hétre ment ugyan, de lehet jót tett volna neki, ha Netflix-módon egyszerre lett volna elérhető. Mondjuk akkor egészen biztos, hogy nem született volna ennyi magyarázó, kibeszélő, megfejtő írás és podcast. Vagyis az HBO-nak továbbra is igaza van, amiért kitart a klasszikus megoldás mellett.

Az elég sok kérdést felvetett például, mikor arról volt szó, hogy a fejükbe programozott történetek túlságosan heves érzelmeket hoznak ki a robotokból. Maeve öngyilkossága elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy hiába törölnek valamit a lakók agyából, azokhoz mégis képesek hozzáférni, sőt annyira erős bennük a védekezési mechanizmus, hogy inkább megölik magukat, mintsem, hogy örökös fájdalommal éljenek. Bernard szerint ennek viszont nem kellene benne lennie a programban, amivel nem is tud szegény mit kezdeni és jól bele is zavarodik. Ezzel az volt a bajom, hogy egy újabb pillanat, ami azt hangsúlyozza, hogy Bernard robot jellege már korábban is kiderült, de Ford képes volt mindig titokban tartani.

Az empátiával a a meta jelleg is kijön, mert ugye ahhoz, hogy a nyilvánvalóan kitalált karakterek valódi érzéseket váltsanak ki belőlünk, ahhoz az kell, hogy bele tudjunk helyezkedni a bőrükbe. A sorozat karaktereinek a bőrébe viszont nem tudom, hogy ki akarna belebújni, legyen az lakó vagy vendég, ezzel pedig megint a Westworld egyik alap problémájához jutottunk vissza. Az is lehet, hogy a sorozat ezt szerette volna valami mással pótolni, de nekem nem sikerült megfejteni, hogy pontosan mi is az, lehet csak túl közelről néztem az eseményeket.

Maeve öngyilkossága még azért is érdekes, mert az előző epizódban azt hallottuk, hogy a feketeruhás ember akkor döbbent rá arra, hogy milyen gonosz, mikor megölte őt meg a kislányát. Ha viszont ő William, akkor ez nem tudom, hogyan lesz igaz, hiszen ha a most látott trancsírozás tényleg az ő műve, akkor már itt világossá kellene válnia számára, hogy milyen egy beteg állat valójában. Persze lehet azt mondani, hogy az előző részben mondott meséje hazugság, de az meg egy elég olcsó kitáncolás vagy utólagos magyarázat. Persze többször volt már szó a sorozat azon pillanatairól, amikor azt hangsúlyozza, hogy ne várjuk azokat a válaszokat, amiktől majd minden elnyeri az értelmét. Most hoztak ebből egy újabbat, Sizemore bankrablós története teljesen béna Tarantino koppintás, ahol

a banditák egy üres széf miatt lemészárolnak egy csomó embert, majd a végén mielőtt kinyitnák lelövik egymást.

Maeve töri meg a szokásos menetét a történetnek, ezzel talán előre vetítve, hogy megkapjuk azt a bizonyos lázadást, ami szerintem leginkább eldönti majd, hogy melyik irányba is megy tovább a második évad. Ha végre sikerül Fordot váratlan helyzetbe hozni, akkor talán el is búcsúzhatunk Anthony Hopkins karakterétől, viszont ha ez is kalkulálva van, vagy Maeve sem tud rátámadni, akkor a sorozat csak hosszabb távon tervezi igazán felborítani a jelenlegi status quo-t. Mondjuk a készítők előtt ott van a lehetőség (bárhogyan is alakul majd a finálé), hogy rebootolják a sorozatukat. Ez mondjuk azért is fordulhat elő, mert nem igazán sikerült olyan emberi karaktereket a történetbe tenni, akik a nézők szívéhez nőttek volna. Valahol mondjuk lenyűgöző, hogy így is sikerült egy jó sorozatot készíteni, ami akkor is megáll a lábán, ha nem a megfejtésre koncentrálunk. De nehéz elvonatkoztatni attól, hogy egy ilyen felütéssel akár egy mestermunka is születhetett volna, és nincs az a finálé, ami kompenzálni tudna ennyi évad közbeni frusztrációt, de azt hiszem a Westworld 90 perces fináléja meg fogja próbálni a bravúrt. 

Egyéb felfedezések:

• Dolores legjobb kérdése volt eddig a sorozatban, mikor elmorfondírozott rajta, hogy miért akarna kimenni Westworldből? Ha olyan sokan fizetnek azért, hogy ide jönnek, akkor miért menne innen ki? Ezzel pedig kifejezte a nézőknek azon frusztrációját, akiket zavar, hogy semmit nem tudunk a Westworldön kívüli világról. (Mondjuk Ford utalt rá, hogy az emberek kifogytak a leigázandó dolgokból. Elfogytak talán az állatok is?)
• Elsie haláláért azért is kár, mert ő lehetett volna egy olyan karakter, akivel képes kialakítani valami empátiát a néző, akit végigkísérünk az elkövetkezendő évadokon. Viszont az az érzésem, hogy ilyenből végül csak robotok maradnak. Meg max a fekete ruhás ember. (Mondjuk az interneten az egyik legnépszerűbb teória, hogy Elsie-nek nem láttuk a holttestét és annál fontosabb szereplő volt, mintsem hogy így kiírják a történetből.)
• Maeve-et többször láttuk már szándékosan meghalni, de a mostani volt a leginkább HBO-s, mert egyébként ki akarna szex közben halálra égni?
• Stubbs sorsa azt hiszem nem érdekel túl sok mindenkit, szóval nem volt túl nagy jelentősége annak, hogy elrabolták az indiánok, viszont mi van, ha azért nem tudta őket irányítani a hangjával, mert ők valójában emberek? Elképesztő duplacsavar lenne!
• Említettem már a Westworld kapcsán többször A hátrhagytottak (The Leftovers) című sorozatot, most pedig komolyabb átfedés volt a készítők között, Michelle Maclaren nemcsak Trónok Harca meg Breaking Bad részeket rendezett, de A hátrahagyottakon is melózott, ahogyan az epizód egyik írója (Kath Lingenfelter) is.