Az Amazon idei pilotjai közül én a legjobban a Jean Claude Van Johnson címűn szórakoztam, ami arról szól, hogy Jean Claude Van Damme saját magát alakítja benne, egy kiégett, leharcolt, egykori sztárt, aki már senkinek nem kell (saját megfogalmazása szerint: visszavonult, de nem úgy, mint Nic Cage, hanem rendesen), és aki rég letűnt dicsősége maradványai (nagy ház, ahol a csapól csak kókuszvíz folyik, a falakon meg JCVD-filmplakátok sorakoznak) között él magányosan, egy-egy kósza numera mellett ébredve.

Igen ám, de ez csak egy álca. JCVD ugyanis egy titkos szervezetnek dolgozik (a rendes neve Jean Claude Van Johnson), ő a Jack Bauereba oltott Texas Ranger és James Bond szerelemgyermeke, aki világméretű problémákat hárít el, hótt titokban. És persze ehhez a fedősztori a színészet és Hollywood, az ügynöke a szervezet vezetője, a filmiparban fodrászként dolgozó excsaja az összekötője, és a hangtechnikus a fegyvermester. És többen is dolgoznak így, fedésben, van szakmai rivalizálás, meg minden, és természetesen JCVJ egy múltbeli elbaszás és szakítás után került ki a titkosügynökösködésből, de most visszamenne, mert a csaját szeretné visszakapni. Mivel az utóbbi időben ellustult, így ez nem egyszerű, és tessék, asszem az utolsó klisét is sikerült a halom tetejére feltenni.

De nem dől össze, mert JCVD elképesztően vicces és önironikus, a sztori meg egyszerre mutatja be egy filmforgatás kulisszatitkait és szól be az önelégült hollywoodi rendezőktől a tehetségtelen csöcskirálynőkig mindenkinek, és emellett egy közepesen fifikás, inkább kicsit béna, elnagyolt, de nagyon szórakoztató kémtörténet is egy idős szuperügynökről, akit pont a legszarabb pillanatban hagy cserben a szuperképessége: a bárhol spárgázás. Ha akarsz jót röhögni, szedd le, és reménykedjünk hogy sorozat lesz belőle. Eddig: 5/5.