Folytatódik az HBO-n a Trónok Harca, ezúttal is kibeszéljük az epizód legfontosabb témáit. Ha még nem látta az epizódot az ne kattintson a tovább mögé.

Havas Jon a saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen nehéz megváltoztatni a világot. Jobban mondva a benne lévő embereket, akik igen gyakran nem látnak túl saját magukon,  nehezen hiszik el, hogy az évszázados hagyományok nem tökéletesek és nem érdemes eltérni tőlük, hiszen régen tök jól kitalálták, hogyan kell mennie a dolgoknak, nekünk ezen hagyományok mellett kell kitartanunk míg meg nem halunk. Az eddigi évadok során jónéhány olyan helyzetet láthattunk, ahol emberek jó vagy rossz szándékkal, de eltértek a megszokottól és megpróbáltak újszerűen gondolkodni. Ez gyakran eskü- vagy törvényszegéssel járt. Legtöbbször halál volt a jutalmuk, az egyik legjobb példa Robb Stark este, aki ráfázott arra, hogy tiniszerelme miatt megszegte a korábban Walder Freynek tett ígéretét és nem vette el a sok csúnya lánya közül az egyiket.

Féltestévre(?) Havas Jon hasonlóképen járt, csak az ő esetében még hatalmasabb volt a tét. Ő nem az Ygritte iránt táplált érzelmei miatt engedte át a falon a vadakat, hanem azért, hogy halálukkal ne duzzasszák még nagyobbra a lassú gyaloglás világrekordját tartó, Mások seregét. Ezek a fura fehér lények megváltoztatták a játékszabályokat, úgyhogy a régi módszereket el lehet felejteni. A sorozat nem a legtökéletesebben építette fel ezt a konfliktust, ugyanis nem Havas Jon volt az egyetlen, aki meggyőződhetett a fagyos zombik számáról vagy erejéről, mégsem tudott elterjedni a hír rendesen az Éjjeli Őrség tagjai között, hogy sokkal nagyobb gondjuk akadt, mint a vadak.

Ennek ellenére a sorozat legfontosabb konfliktusával kapcsolatban jól működnek a párhuzamok, illetve a már múlt héten is emlegetett előkészítések. Ugyanis ha egy mondatban kell összefoglalni Jon történetét, akkor most elég világosnak tűnik: visszajött a halálból, hogy megállítsa a halálból visszajöttek seregét. Aemon mester tudhatott valamit, mikor mondta, hogy a fiúnak meg kell halnia, hogy a helyébe léphessen a férfi - akkor kevesen gondolták, hogy ezt szó szerint kell érteni. Mindenesetre Jon szavainak talán mostantól elég súlyt ad, hogy egyszer legyőzte a halált és mostantól végre mindenki arra fog koncentrálni, ami igazán fontos. A másik remek párhuzam az epizódban, hogy Jon és Ser Alliser, Olly meg többiek azt tették, amit helyesnek gondoltak, mégis meghaltak miatta. Ezzel sikerül érzékeltetni, hogy mikor az új rendszer még nem, a régi már nem működik, akkor mindenki ráfázik.

Mielőtt ráfeküdnénk az igazán fontos problémára, előbb a Stark családi összeborulásnak kell megtörténnie, vagyis a Mások azt hiszem még mindig nem fognak a kapuk alá érkezni. Ebben a pillanatban nagyon egyértelműnek tűnik, hogy Jon megindul haza, dél felé, ahol most már Rickon is ott van, de Jon ezt nem tudja, ő azért megy, hogy Ramsey fejét vegye, meg kicsit seggbe rúgja az Umber meg Karstark házakat. (Brienne korábbi remek időzítéseiből kiindulva valószínűleg nem lesz gond azzal, hogy Sansával is találkozzanak.) A családi sérelmek mellett persze Jonnak egyesíteni kell az északi házakat, hogy valami esélyük legyen majd, mikor végre megérkeznek a jeges zombik.

Az epizód újra hangsúlyozta, úgyhogy van lehetőség megemlíteni, hogy a Stark gyerekek sorsa a szenvedés és egy kevés tanulás. Különböző módokon, de mindenkinek kijutott belőle és mikor azt gondoltuk, hogy a sorozat szándékosan szembemegy a megszokott klisékkel, akkor rajtuk keresztül látszik, hogy ha elnyújtva is, de a legszokványosabb hőssé váláson mennek keresztül. Mindenki van egy specialitása, ez ad némi változatosságot a dolognak, ráadásul tényleg annyit kellett szenvedniük, ami után még inkább szurkol a sikerükért a közönség. A lányokról kicsit egyszerűbben el lehet mondani, hogy mi a végcél, hiszen Aryából gyilkológépet, Sansából meg uralkodót faragnak a körülmények, ez már évadok óta jól látszik. Mindkettőjük esetében el kellett veszíteni a Stark identitásuk egy részét, annak érdekében, hogy jobban alkalmazkodjanak ehhez az új világrendhez. Nem lehet mindig tisztességes és becsületes lenni, mert senki sem az.

Brannél ez nem annyira fontos, de kevésbé látni egyelőre, hogy ha véget ér a kurzusa a barlangban, akkor mit is fog tud, azon kívül, hogy a múltba tudja vinni a nézőket, akik ettől igazán boldogok, mert régen vágyott válaszokat kapnak, plusz pár perces menekvést nyújtanak ebből a kilátástalan világból. Az tuti, hogy nagyon erős lesz, mert 1000 évet csak ilyen megváltószerű alakokra szoktak várni, szóval Havas Jon mellett itt van egy másik jelölt arra, hogy komolyan szétcsapjon a kontinensen. Már csak Sansa miatt sem gondolom, hogy számára nem az uralkodás lesz a lényeg, inkább a harc, meg az emberek vezetése. Robert Baratheon példájából okulva azt is tudjuk, hogy más típusú ember kell ahhoz, hogy megszerezze a trónt és más ahhoz, hogy megtartsa, illetve életben tartsa. Jon lehet az egyik, Sansa meg a másik, ha nem számolunk Danyvel. Rickont nem igazán volt lehetőségünk megismerni az eddigi részek alatt, így fogalmunk sincs, hogy vele pontosan mi történik majd. Lehet, hogy a legkisebb fiú klisét úgy forgatja ki Martin, hogy ő valójában a Starkok red herringje, aki végül nem is lesz fontos. Ennek az ellenkezője is simán igaz lehet, egyelőre örülünk, hogy ő is visszakerült a képbe és teljes a létszám.

Visszatérve Daenerysre, akinek szintén sokat kell szenvednie és tanulnia, továbbá a saját identitásának elfogadásával is konfliktusba kerül, hiszen nem merte szabadon tartani a sárkányokat, inkább bezárta őket, megtagadva saját örökségét. A másik párhuzam, hogy csupa jó szándéktól vezérelve igyekezett eltörölni az idejétmúlt és embertelen rabszolga rendszert, de hiába, mert túl sokan vannak, akik csak ezt ismerik és máshogy nem tudják és akarják elképzelni az életüket. A sorozat szerencsére megmutatta, hogy nemcsak a mesterek, de a rabszolgák sem tudnak máshogy élni és hiába engednék őket szabadon, legtöbbjüknek fingja sincs, hogy mit csináljanak a szabadsággal. Ezért inkább azon vannak, hogy visszaállítsák a régi rendet.

Ez makro szinten egy erős téma, de látjuk, hogy a tanulás különböző szakaszai, heti epizódos formában elmesélve, ennyi szereplő mellett, könnyen unalmassá válnak. A másik probléma, hogy mennyi idő után lehet azt mondani, hogy maga a kiképzés megérte és pontosan annyi ideig tartott, ami után elégedettek lehetünk. Ha kicsit visszatérünk még Aryára, és azt vesszük, hogy ő vak és folyamatosan ütik, rövid idő után repetitívvé válik. Ezen belül nagy dolog, hogy a látását is elveszítette. Ezek után azt gondolná az ember, hogy valami komoly dolgon kell átmennie, mire újra visszanyeri szeme világát. Akkor azt érezhetik a nézők, hogy hiteles és kielégítő, amin keresztül ment a karakter. Ebben a leegyszerűsített formában, amit végül az epizódban láttunk, nem jön a katarzis, csak egy üres pukkanás. Örömre az ad okot, hogy ezek után megvan az esély, hogy újabb, valóban érdekes kalandokba keveredik, esetleg ő is elindul haza, a nagy Stark találkozóra.

Nem véletlenül ugrottam Danyről Aryára, ugyanis a sorsa jól a Starkok mellé rakható, hasonló leckéket tanul ő is. Jelenlegi zsákutcájából elég egyértelműnek tűnik a menekülése. Kapóra jön, hogy az összes khalasaar egy helyen lesz, mert így a lehető legszélesebb tömegeket győzhet meg arról, hogy érdemes melléállni, persze ehhez az kell, hogy Drogon a legjobb pillanatban bukkanjon fel. Több fontos szálon már csak néhány lépésre vagyunk az igazán meghatározó eseményektől, az eheti epizód pedig pontosan annyi ízelítőt adott ebből, hogy mindenki továbbra is kitartson a történet mellett, mert tényleg mindjárt elindult az ereszd el a hajam.

Addig persze várakozunk és készítői részről mintha lett volna némi szándék, hogy érzékeltessék ezek a karakterek nem csak akkor léteznek, amikor mi látjuk őket. Ez nagyon nehéz feladat, mert hiába az óriási költségvetés a tévében megszokotthoz képest, a sorozat még így is gyakran érződik színpadi feldolgozásnak. Mindennek sokkal nagyobbnak kellene lennie, de ezt csak képtelenség megvalósítani, így viszont ez a fajta hitelesség erős csorbát szenved. Nagyon jól észrevehető volt ez az összes Dorne-ban játszódó jeleneten, ami elképesztően steril volt, de ugyanez igaz, mikor Jon kisétált a falon túlra és simán oda tudott menni Mance sátrához gond nélkül. A legtöbb helyszín, amiben a szereplők vannak, díszletnek néz ki, nem olyannak, amiben tényleg emberek élnének. Általában ettől eltekintünk, de ehhez szükség van arra, hogy sodorjon minket magával a történet és ne álljunk le ilyeneken filózni. Meereenben azonban pontosan ez történik és el tudom képzelni, hogy sok nézőnek működött a jelenet, de nekem a kínos időhúzás Tyrionnal, Szürke Féreggel és Missandeivel egy cseppet sem adott hozzá az epizódhoz.(Azon kívül, hogy felhívta a figyelmet Tyrion súlyosbodó alkoholizmusára.)

A várakozást legjobban persze a flashback-ekkel lehet eltölteni és a mostani epizódnak is ez volt az egyik legemlékezetesebb pillanata és ahogy mindenki tippeli, valószínűleg már tényleg csak egyetlen lépésre vagyunk attól, hogy kiderüljön az igazság Havas Jon szüleiről. Technikailag szerintem jól kivitelezett volt a harc, de gondolom voltak a nézők között, akik túlságosan filmesnek találták, ahogy az Eddardot és Howland Reedet kísérő négy lovag nem bírt el a királyi testőrség két tagjával. Hiába volt belőlük az egyik minden idők egyik legjobb kardforgatója. Személy szerint nem volt vele gondom, főleg azért nem, mert tematikusan kapcsolódott ahhoz, amit a Starkoknak meg kell tanulniuk: a túléléshez néha hátba kell szúrni a másikat. Ráadásul arra is figyelmeztet, hogy a történelem nem mindig vág egybe azzal, ahogy a dolgok valóban megtörténtek. Ha ez nem lenne elég, akkor még azt is felveti, hogy apa talán mégsem volt az a kikezdhetetlen figura, akinek gondoltuk. Ez együtt jár a felnőtté válással. Ezeket a pillanatokat el tudják adni a készítők.

A Királyvár történéseit viszont talán kevésbé - itt ugye Tommen az, akinek koronával a fején, de gyerekként kell kiismernie magát ebben a bonyolult játékban. Az értékelendő, hogy felismerte a mintát abban, hogy idősebb férfiak, hogyan próbálják őt manipulálni. Már megint azt mondták neki, hogy fontos milyen tanácsadókkal veszi körül magát. A trükk az, hogy tényleg sokat számít, hogy legyen embere arra, amit ő nem tud, viszont jelen helyzetben nagyítóval sem talál olyat, aki önzetlenül állna mellette. Tommen mindenki számára csak egy eszköz, a főseptonról most is leginkább csak azt tudhattuk meg, hogy egy nagyon ravasz figura, aki tökéletesen használja a vallást a saját céljai érdekében. Ha valaki figyelt, az eddig is észrevehette ezt, kérdés, hogy az ifjú király mit fogott fel ebből.

Cersei története túlságosan Robert Strong körül forog, talán túlságosan nagy előkészítést kap az újabb harcos tárgyalás. Az ügyes húzás volt, hogy rögtön kisajátították Varys madárkáit, de nagyon meglepődnék ha mindenütt máshol is ilyen könnyen találnának besúgókat. A kistanácsos jelenet annyira nem volt ügyes, ráadásul a Dorne jelenet játszódott le itt is: a forrófejű nő szemére vetette a szerinte impotens vezető szerepben lévő férfinak, hogy miért nem tesz lépéseket a női rokon halála miatt. Ez a kevésbé leleményes párhuzam és egyre kevésbé tűnik érdekesnek bármi, ami Királyvárban történik. A magam részéről én már lemondtam Cersei-ről, most viszont nagyon úgy tűnik, hogy bosszút tud majd állni, de meglepődnék ha az újabb harcos tárgyalás nem végződne egy újabb sokkoló tragédiával.

Egyéb megfigyelések:

• A rész legokosabb dumája egyértelműen Varyshoz köthető, aki nagyon okosan belátja azt, amit olyan kevesen. Ahhoz, hogy megoldjunk egy helyzetet szükség van arra, hogy a velünk szemben álló fél szemével nézzünk a helyzetre.
• A kistanácsos jelenetben nem lehet elmenni a profin időzített fingás mellett sem. Gondolom ezt jó ötletnek tartották, hogy egy kicsit oldják a feszültséget.
• Vajon az csak egy szívatás volt, vagy a Karstark fiú, aki lepaktált Ramseyvel tényleg pedofil? Ebben a sorozatban nem lenne meglepő.
• Sam azért indult el Óvárosba, hogy segítsen valami stratégiát kidolgozni a mások ellen. De előtte még beugrik haza. Nem kellenne egy kicsit jobban sietni ennél?
• Miután Jon magához tér és Melisandre látja, hogy bejött a varázslata kicsit visszatér a hite, de aztán kicsit mintha ugyanabba a csapdába esne. Rögtön jelentőséget akar tulajdonítani Jon visszatérésének. Ennek ellenére azt hiszem nem véletlenül láttuk, hogy korábban Berric Dondariont teljesen véletlenül hozták vissza az életbe. Úgyhogy nem kell ahhoz különleges küldetés, csak el kell mondani a szavakat és vissza lehet hozni az embert.
• Az, hogy Jon nem tud beszámolni a túlvilágról az jelentheti azt, hogy nem létezik, de akár azt is, hogy mikor visszahozták akkor egyből elfelejtette.