A Dal második elődöntője pont olyan volt, mint az első. Jó, ebben a műfajban nehéz újat hozni, énekesek vannak meg zsűri, miniinterjúk a lihegőben és sztárfellépő, nettó 130 percben. Akár a kertévék hétvégi műsorába is bekerülhetett volna, látványvilágban nem volt semmivel sem rosszabb, mint a Hungary’s Got Talent vagy a Sztárban sztár, sőt, a technikára láthatóan több pénz volt, Vásáry Andé előadása végén, amikor már nem a férfihangján énekelt, hanem fejhangon sikoltozott, még tűz is volt, ami első ránézésre azt sugallta nekem, hogy a pali azért vinnyog ilyen elképesztően a színpadon, mert a pokol tüze emészti éppen el, de ez csak egy villanásra ugrott be az agyamba. Szóval a külsőségek stimmeltek, Tatár Csilla már rutinosan vezet le egy élő műsort, bár én a helyében ragaszkodnék ahhoz, hogy ne olyan ruhát adjanak rám, amiben egy hetvenéves svéd hercegnőnek tűnök, (ja, és a függönybojtot is levetetném a nyakamból) Harsányi Levente meg pont olyan kellemetlen látvány, amilyen egész pályafutása alatt volt, simulékony és tenyérbemászó, viccesnek viszont csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető.

A belbecs sem nagyon tért el a kertévés felhozataltól, hogyan is térhetett volna el, ha a tíz indulóból minimum hat a TV2 és az RTL tehetségkutatóiból került ki, onnan, ahol ugye népbutító értéktelen szemetet gyártottak, egészen addig, míg A Dalba be nem kerültek, mert onnantól a Nemzet Reménységei lettek mind. Ez a skizofrén helyzet A Dal első évada óta fennáll, lapozzunk, nincs itt semmi érdekes. A múlt heti főcímből kikerült a nagyzenekaros rész, amit ugye vagy vettek, vagy loptak valamelyik skandináv tévétől (erre rákérdeztem az MTVA-nál, valamiért a kérdést közérdekű adatigénylésként értelmezték, és 30 nap múlva válaszolnak, ügyes), maradt egy táncos felvezetés és a meglepődött műsorvezető, akit valami más tevékenységből rángatnak a színpadra - megjegyzem, ez is a lopott/vett főcím része volt, ahogy a lassított felvételben az énekesekre hulló konfetti is, kíváncsi vagyok, jövö hétre eltűnnek-e ezek is.

Azért lehet ilyen sokat feleslegesen pofázni az ilyen marginális dolgokról, mert addig sem kerül szóba a műsor lényege, az a tíz szám, amiből 6 továbbjutott a következő körbe, és még mindig esélyes arra, hogy Stockholmban, az eurovíziós döntőben is elénekeljék. És azért kerülöm a forró kását, mert nem nagyon lehet mit írni az előadásokról. Ahogy az első adásban is voltak tipikusan eurovíziós dalfesztiválra írt dalok, itt is előkerültek, Vásáry André háromésféloktávja vagy az utolsóként fellépő, de a legtöbb ponttal továbbjutó Kállay Saunders András nótája pont olyan, amilyenekből 22 legalább van a dalfesztiválon, de mindkettőből hiányzik valami, amitől emlékeznénk rájuk - reggel írom a posztot, de nem jut eszembe egyik dal sem, míg a hasonlóan eurovíziókompatibilis Freddie Pioneerját simán el tudom dúdolni, pedig múlt szombaton hallottam utoljára.

Volt aztán a műsorban tök átlagos tinipop (Patay Anna), hamiskás, bizonytalan hárfapop (Passed), unalmas James Bond-főcímdal-kópia (Group n’ Swing), és rémesen kínosan hamis elektropop (CET) is, egyikre sem fogunk emlékezni, talán a Group n’ Swingre, akik jóelőre megsértődtek, és úgy mentek el a műsorba, hogy a nótájukról azt nyilatkozták MÉG A MŰSOR ELŐTT, hogy majd mindenki azt mondja rá, hogy James Bond-főcímdal-kópia, PEDIG NEM IS. De, baszki, az, Pierrot is sík ideg lett tőle. És ha már Pierrot, személyében megvan minden idők legfaszább magyar zsűritagja, aki nagyon hosszan tud beszélni a zenéről olyan szakszavakat használva, amiket sem a Duna TV nyugdíjas törzsközönsége, sem a műsor célcsoportja, a 18-49-es korcsport nem ért, de annyira kurva jól és tök szakmainak hangzanak, hogy kérdés nélkül elfogadjuk a véleményét. És humora is van, a Vásáry André giccsére beígért tíz pont, majd az ironikusan megszavazott kilenc is ezt sugallja.

A továbbjutók közül nekem Oláh Gergő dala tetszett a legjobban, mert más volt, mint amit vártam tőle (nagyívű refrén, összeszorított kéz, szenvedés, pusztulás, de a végén remény), és a tradicionális roma elemek, amikre őszintén bevallom, azt hittem, arab vagy perzsa eredetűek, nagyon jót tettek a dalnak. Hogy a mennyezetről minek kellett homokot szórni szegény Gergő és táncosai fejére, azt nem tudom, de azon jót röhögtem, amikor Tatár Csilla jelezte, hogy nyugi, nem arany. Nem mintha nem futná erre is a nyócvanmilliárdból, de mindegy. Gáspár Laci tud énekelni és tud bőgőzni is, most ezt a kettőt művelte egyszerre, és tolta a tőle megszokott funkys soult, jó is volt, de ezzel nem lehet Eurovíziót nyerni. A Dalból valamiért kikopni képtelen Karmapolis idén Szécsi Böbével közösen indult, ami nagyon jót tett nekik, mert az elviselhetetlenségi hányadosuk nagyban csökkent, Böbének meg olyan egyedi hangszíne van, hogy hiába unalmas az alap, és liftzenés a produkció, akkor is emlékezni fogunk a nótára.

Személyes kedvencem sajnos nem jutott tovább, érthetően, hiszen nem nyerhet soha, sehol, már csak azért sem, mert az ilyen hosszú nevű zenekarokat sehol nem szeretik a tévések, de ettől még nekem tegnap a Maszkura és a Tücsökraj + Siska Finuccsi ellazult hiphopja jött be a legjobban, a cilinderes Maszkura pont annyira szuggesztív előadó, hogy akarjam nézni, és leszarja, hogy olyan pontatlanul énekel, mint én, amikor azt hiszem magamról otthon, hogy én vagyok Lemmy. 32 pontot kaptak, amivel esélyük sem volt, a továbbjutók:

• Kállay Saunders Band 41
• Vásáry André 39
• Oláh Gergő 39
• Gáspár Laci 37
• Karmapolis és Szécsi Böbe 36
• valamint a vigaszágas Passed.

Jövő héten még egy kör, aztán középdöntő, amiben megint meghallgatjuk a továbbjuttatott nótákat, majd döntő, amiben ismét.

UPDATE: Nem a Group 'n' Swing volt nagyképű a műsorban, jelezte nekünk a zenekar versenydalának zeneszerzője:

Az történt, hogy a szöveg, amit Pierrot idézett (vagy az ő hibája, vagy pedig szerkesztési hiba miatt) egyáltalán nem a zenekar, hanem a zeneszerző, vagyis az én szavaim voltak, amit amúgy - arcoskodó, vagy nem - teljes mértékben vállalok is, az adás napján délelőtt posztoltam: "Szerintem eredeti lett, ezért mosolyogva hallgatjuk majd a "James Bond főcím nyúlás" kritikákat az önjelölt zeneértőktől, akik a szóban forgó filmzenén kívül még életükben nem hallottak nagyzenekari unisonot."

Ezt Pierrot a zenekar szavaiként idézte, ezzel kárositva a zenekarnak, nagyképűnek állitva be őket. Már felvettem a kapcsolatot a TV-vel.

Kérlek szépen, belátásod szerint módositsd légyszi a cikkedet, nagyon hálásak lennénk.

Köszi szépen,
Üdv,

Áron