Mi történik, ha a Homeland egyik alapvetését (ki a terrorista) összerakjuk a How to Get Away With Murder szerkezetével (megmutatjuk a végeredményt, aztán visszamegyünk kicsit múltat mesélni, és oda-vissza ugrálunk időben), és a Scandal és a Grace klinika szereposztási elveivel? A Quantico című sorozatot, mínusz Shonda Rhimes. Nem is működik úgy, ahogy kellene.
A Quantico az ABC új, nagyívű, összeesküvéses, szépemberes sorozata, amiben a főszereplő a 2000-es világszépe, Priyanka Chopra, akinek akkora szeme és olyan vastag szája van, hogy nincs néző, aki ezt nem venné észre. Az indiai színésznő egy FBI-újoncot alakít, aki Quanticóba megy egy 20 hetes kiképzésre több, nála nem sokkal rondább társával együtt (Josh Hopkins, Jake McLaughlin, Aunjanue Ellis, Yasmine Al Masri, Johanna Braddy, Tate Ellington, Graham Rogers, Anabelle Acosta, Rick Cosnett), és ez az egyik szál, a fiatal, bohó, szexéhes ügynöktanoncok mindennapja a bázison, plusz lövöldözés és karate, a másik meg 9 hónap múlva zajlik, a kiképzés végéve, New Yorkban, ahol valaki felrobbantotta az egyik pályaudvart, és perszehogy az akadémista újoncok közül az egyik a terrorista.
Ez így jól hangzik, lelkes is voltam a tervek hallatán, de a megvalósítás annyira pocsék lett, hogy háromszor kellett nekimennem az epizódnak. Kezdve azzal, hogy az első jelenetben a főhőscsaj dug egy jót egy faszival, akiről persze a 8. percre kiderül, hogy dettó FBI-tanonc, és ez ugye már el lett lőve sokszor, legutóbb a Grace klinikában, de mindegy, mert a 11. percben már a HTGAWM köszön be a feladattal, amit a Nagyon Határozott és Hozzáértő Fekete Főnökasszonytől kapnak a hallgatók: nyomozzatok egymás után, és tudjatok meg valamit, ami nincs benne a hivatalos aktában. Két perc elteltével már a Botrányra hajaz a történet, amiben egy budipapírdarabból azt a következtetést vonja le az egyik diák, hogy a másik David Hasselhoff transznemű, törvénytelen gyermeke, és töppedtikerszarkómás nagyanyja kardigánját rejtegeti az ánuszában, vagy valami hasonló.
A lendület egyébként töretlen, következmény nélküli, sehová nem vezető, sehonnan nem induló szálak kerülnek elő percenként, a náző csak kapkodja a fejét, hogy akkor most kinek van eltitkolt ikertestvére, és ki dugott meg egy 14 éves fekete kislányt Afrikában, kit ki szervezett be az osztályban, kinek ki ölte meg az anyját, és ki nyomoz ki után. A kaotikus történetvezetés mellé semmi olyasmi nem járul, ami mankót adhatna a nézőnek, mire egy karakter szimpatikus lesz, vagy kezdünk valamiféle állandóságot megsejteni benne, történik valami teljesen váratlan és indokolatlan, mire megváltozik a viselkedése, kezdhetjük előröl az azonosulást. Ez nem segít abban, hogy a néző bármelyik szereplőnek is drukkoljon, az egyetlen biztos pont meg az marad, hogy a főhősnő szája olyan vastag, mint az alkarom. Ez nekem nagyon kevés, kasza. Értékelés: 1/5.
