Véget ért a harmadik Éden Hotel, ami az ismert események miatt (nyugi, lesz róla szó) igen valószínűleg az utolsó is egyben, legalábbis a TV2-ről nem tudom elképzelni, hogy belátható időn belül belevágna egy negyedik évadba, kurva drága licenszdíj ide vagy oda. Az ideális az lenne, ha a Viasatot megvásároló Sony az AXN-Viasat portfóliója valamelyik csatornájára forgatna egyet, hiszen kell nekik a saját gyártás, de erre nagyjából annyi esély van, mint normális választ kapni az állami nemiszerv sajtóosztályától.

1. Régen minden jobb volt - casting

A harmadik évad alatt a legtöbbet hangoztatott dolog az volt, hogy bezzeg az első két évad. Bezzegmúltazni én nem nagyon szeretek, úgy meg pláne nem, hogy ha nagyon megerőltetem az agyam, akkor a második évadból úgy hat, az elsőből nyolc játékost tudok felidézni, míg ha nagyon muszáj lenne, a VV5 teljes gárdáját fel tudnám sorolni. Az idei műsorban legalább nyolc olyan játékos volt, akit simán beválogattam volna az első és a második évadba is. Hiába fújnak most a veteránok a harmadik etapra, Peti, Loki, Mariann, Bence, Patrik, Snezi, Gyula és Barbara befért volna oda is, és akkor a fájdalmasan korán kiesett Naomiról még nem is beszéltünk.

Ahol viszont nagyon megcsúszott a dolog, az volt, hogy a szereplők közül elég sokan ismerték egymást már a hotel előttről is, ha már nem, érintőlegesen, és ugyan a szerkesztők igyekeztek ezt titkolni és titkoltatni is, de mindent nem lehet kivágni, a testbeszédről nem is beszélve - Mandula Ádám és Snezi kapcsolata egyértelmű volt az elejétől fogva. Erre pedig pompás kis feladatokat lehetett volna felépíteni, sőt, simán hagyni, hogy tudják a többiek, mert úgyis a stabil párok, ismeretségek ellen fordulnak, ha van egy kis eszük. Az már más lapra tartozik, hogy az idei évadban nem sok olyan szereplő volt, aki tényleg játszotta a játékot és nemcsak nyaralni ment Costa Ricába.

Az alpári viselkedésre persze nincs mentség, és ezt nem a bennem lakozó zsebpuzsér mondatja velem, de szerintem az, hogy két csaj odahugyozik a teraszra, az, hogy valaki beleköp a másik sörébe és a faszik egy szál faszban mászkálnak naphosszat kvázi ismeretlen emberek előtt, az nem fér bele a normális viselkedésbe. És tudom, hogy ez egy tévéműsor, és igen, az első évadban Levi szakmányban hányta tele a hotelt, a másodikban meg Máté hugyozta oldalba a kaktuszt, de ezek kiugró gyökérségek voltak, nem a norma.       

Ahol a szereplőválogatás megcsúszott viszont, az nem csak és kizárólag az ezért felelős kreatívok bűne, hanem egy sokkal összetettebb kérdés eredménye.

2. A formátum - kell-e nekünk 70 epizód?

Röviden: nem. A TV2 kényszerhelyzetben volt, hiszen amikor megvették a formátumot, azaz tavaly nyáron, a műsort nagyon helyesen a Super TV2-re tervezték, amin ez lett volna A műsor, a húzókontent, ami fazont szabhatott volna a csatornának. A TV2-re ekkoriban még a Big Brothert tervezték, de aztán kiderült, hogy állambácsi a reklámtörvénnyel nemcsak az RTL Klubot akarja baszogatni, hanem mindenkit, illetve egy másik intézkedéssel, a kábeldíj szedésének betiltásával jó pár milliót kiugrasztott a csatorna zsebéből. A Big Brother jegelve lett, az Éden pedig átkerült az anyacsatornára, a casting alatt pedig óhatatlanul merítettek a Big Brotherre jelentkezőkből is, pedig a két műsor valahol másfajta játékosokat kíván meg.

Azzal ráadásul, hogy a TV2-re került a műsor, és kimondva-kimondatlanul ezt szánták a tavasz nagy durranásának (napi 3 óra Éden két csatornán), az évad hossza is megváltozott, hiszen május végéig kellett kontentot tolni. Amennyire én tudom, a tavaly nyári terv az volt, hogy két évadot forgatnak le ugyanott, két gárdával, és akkor megvan a tavaszi-őszi szezon a Super TV2-n (nem mellesleg a Survivor is így csinálja, szóval ez cseppet sem ördögtől való babonaság), de a TV2-re kerüléssel borult ez is, egy hosszú évadot kellett forgatni, ami alaposan odavágta a formátumot.

Tudom, hogy van olyan ország, ahol még hosszabb, az amerikaiaknál meg hagyományos heti műsort csináltak belőle, a norvég dettó hetven részes, a dán és svéd formula pedig 48 és 60 epizód között mozog. A Viasat a 48 részes verzió mellett döntött, mindkét évadot így adták le, ezt szoktuk meg, ez a tempó vált be a nézőknek, és ugyan én értem, hogy a TV2-t nem érdekli az előző két évad (ezért is cserélték le az esetlen, de szerethető Horváth Évát a semmilyen Berki Krisztiánra), de a hardcore júzereket igen. A TV2 heti öt adásával szemben a Viasaton csak négy volt, azaz minden napra jutott valami. Hétfőn bejött az új szereplő, kedden elment randizni, szerdán Pandora ceremónia, csütörtökön párválasztó.

A TV2-n az egy plusz nap ezt a rendszert felborította, és az egy plusz nappal nem tudtak mit kezdeni a szerkesztők. A játékosok nem voltak mozgatva eleget, nem voltak kint sokszor, sőt elégszer sem, a villa falain belül punnyadva meg szépen lassan egymás agyára mentek, és előtérbe került az a fajta szemétkedés, amiből az első két évadban nem volt annyi, hogy szemet szúrjon, vagy inkább volt elég más történés ahhoz, hogy ne ezen túráztassuk az agyunkat. Egy nap nem tűnik soknak, pedig nagyon is az, és én valahol megértem, hogy nem akarták kivinni a lakókat lépten-nyomon, mert kurva drága, de akkor a szállodán belül kellett volna mozgatni őket. Ráadásul a játékosok is belefáradtak már a dologba, és a hatvanadik napra olyan szinten kikészültek idegileg, hogy már kurvára nem tudtak szórakoztatók lenni.

3. A formátum - unalmas játékok és kiszámíthatatlan játékmenet

Egy dolgot jóelőre tisztázni kell: az Éden Hotel formátumának egyik alapköve a nagyfokú szerkesztői szabadság. A játékban tulajdonképpen 3 dolog állandó: a beköltözés, a Pandora és a párválasztás. Hogy ezek mellé az egyes formátumgazdák mit tesznek mellé, az az ő dolguk. A semmiből előrángatott védettségek, visszaköltözések, kiesés utáni visszaszúrások, a kismillió ceremónia mind ide tartoznak, emiatt olyan háborogni, mint azon, hogy az egyik parkban van terített Durchmars piros húsz-százzal ultival és négy ásszal kombinálva, másutt meg a a terített Durchmars a legnagyobb (24 forintos) bemondás és kalap.

Az megint más lapra tartozik, hogy a TV2 nem volt elég kreatív ebben a kérdésben, és a random, “az Édenben bármi megtörténhet” elv alapján bekövetkező események és a meglepetések helyett néha értelmezhetetlen és iszonyú béna nevű ceremóniákat kaptunk, a védettség, ami az első két évadban a folyamatos rettegés tárgya és egyben fegyver volt a megfelelő kézben, itt alig játszott szerepet, és ha igen, akkor sem megnyerni kellett általában, hanem kapni lehetett. Hol vannak már azok a régi szép idők ugye, amikor Levi párduc, oppardon, ocelotmintás alsógatyájának megszerzése ért védettséget Pókmajom Szandrának.

A következetlenség a feladatokban is megnyilvánult, Mandula Ádám feladata pl. az volt, hogy a csajának találjon egy megbízható párt, először bejelentette Lokit, majd két órával később már Patrik volt az, de mégis teljesítettnek vették a feladatot és még sorolhatnám. Ez lehet a vágás miatt alakult így, simán elképzelhető, hogy azért maradt ki valami fontos, mert az időhiány miatt kapkodni kellett, de sajnos túl sok ilyen volt ahhoz, hogy ne lássunk bele valamiféle tendenciát a dologba. Amikor viszont volt feladat, akkor sem erőltették meg magukat túlságosan az alkotók, a csajok vetkőzzenek bikinire, öltözzenek dögösen, rázzák a seggüket vagy legyen szépségverseny, abból több is, Miss Bikini, Miss Neglizsé, stb. Ez így elég karcsú azért.

4. A TV2-es átok

Az a fura, hogy az évad, ami 18-49-ben olyan 10 százalék körüli közönségarányt tudott, a Super TV2-n 8 körül tuti hozott volna, azaz nem sokat nyert azzal a TV2, hogy az országos csatornára pakolta. Veszíteni viszont annál többet - a botrányok visszafele sültek el, még a “kiszivárgott” Ádám-Meli dugás utáni komplett házipornó sem nem hozta sem azt a nézettséget, sem azt a bulvárérdeklődést, amit elvárható volt tőle. Ez persze azzal is magyarázható, hogy a nézők már belefásultak az ilyen kontentba, és már a bulvárlapok címlapjára kipakolt csöcs sem vonzza annyira a szemeket, illetve azzal, hogy ez az Éden Hotel nem találta meg a közönségét. Aki nézte volna, az a Super TV2-n lehet megtalálja, de a TV2-n nem keresi, mert ezt a tévét nem az ilyen kontentért nézi, már ha nézi egyáltalán, ugye.

A TV2 is azt kommunikálja, hogy 18-59-ben mér, az a fontos korcsoport, na ennek a tetejét, a 45+-os nézőket az Éden Hotel rohadtul nem érdekli. Van rá egy fogadásom, amit persze soha nem fogok megnyerni, de ha ez az Éden így ahogy van, Berkivel súlyosbítva, ezzel a szereplőgárdával, pontosan így megvágva, megszerkesztve, az RTL Klubon ment volna az Éjjel-nappal Budapest után, úgy hozta volna a 20 százalékos közönségarányt, mint a kisangyal. És ez nem vicc, az Éjjel-nappal Budapest a TV2-n a 15 százaléknak is örülhetne. Ez van, a két tévét másért nézik a nézők, akiknek nem lehet csak úgy, egy menetben megváltoztatni az ízlését.

Érdekes, de a skandináv országokban is kellett pár évad, mire rendesen rákaptak a nézők a műsorra: a norvég és svéd kiadásnak öt év kellett ahhoz, hogy megkerülhetetlen darabja legyen a műsorrendnek, a dánoknál pedig mára hagyományosan az egyik legnézettebb műsor az egész tévés évadban, volt olyan finálé, ami 50 százalékosnál is nagyobb közönségarányt hozott. A TV2 most két dolgot tehet: vagy hagyja a fenébe az egészet, és az Éden Hotel megy az Összeesküvők és még kismillió másik produkció mellé a süllyesztőbe, vagy azt mondja, bízik a formátumban, alakít rajta, és forgat egy újabbat, és ezt addig csinálja, míg a nézők rá nem kapnak.

Erre az esély kb. 1 százalék sajnos, a műsor iszonyú drága (850 millió forint körül van a büdzsé), és a TV2 helyzete most amúgy is olyan ingatag, hogy egy ilyen beruházást 2015-ben biztos nem vállalnak be.

5. A Gábor-botrány

Ez volt az a pont, ahol a műsor iránt tanúsított jóindulat írmagja is elpárolgott a nagyközönségben: amikor a Gábor nevű versenyző hullarészegen erőszakoskodott a Nóri nevűvel, majd a csaj mindezt sírva mesélte a kamerának. A jelenettel kapcsolatban persze merülnek fel kétségek az emberben, hiszen a botrányt kiváltó képsorok nem a teljes történetet mesélik el, csak egy összevágott másfél percről van szó (rém szerencsétlenül megválasztott aláfestő zenével), de az tagadhatatlan, hogy Gábor túlment azon a határon, amit a gyomor bevesz a részeg nyomulás témakörben. Ezt úgy lehetett volna a legjobban kezelni, ha ott a helyszínen kizárják, és kész, nem lett volna az esetből semmi.

Az ügyben egy rakás ember hibázott, kezdve a kamerákat kezelő shaderektől a felelős szerkesztőn át a producerekig, de az biztos, hogy egy életre megtanulták a leckét. Az sem menti a TV2-t és a műsoron dolgozókat, hogy ilyen eset a magyar valóságshow-k történetében már kismillió történt, de valamiért pont ez volt az, ami kiverte a biztosítékot és futótűzszerűen végigfutott a magyar sajtón. Ebből a helyzetből pedig jól kijönni nem lehetett - az Éden Hotel nevéhez sajnos mostantól mindig hozzátapad majd a “ja, az a műsor, ahol majdnem megerőszakoltak valakit” félmondat, és ha a nézők felejtenének is, a sajtó nem fog, és amint lesz 4. évad, ezt a botrányt menten felmelegíti. Mert a sajtó meg így működik.

Ez a harmadik évad, ha szimplán csak azt nézzük, mennyire volt szórakoztató, nem sokkal maradt el a második kanyar mögött. 22 résszel rövidebben, töltelékjátékosok nélkül, jobb feladatokkal és jobb műsorvezetővel pedig még élvezetesebb lehetett volna. Az is fura, hogy a Super TV2-re pakolt Éden Éjjelben számtalan esetben érdekesebb tartalom került képernyőre, mint magában az adásban, és most nem a pucéron zuhanyzó játékosokról beszélek, hanem a poénokról, iszonyú vicces, de rém ostoba beszélgetésekről, amiken jókat lehetett volna röhögni a “nagy” műsorban is. Ez szerkesztői döntés, egyéni ízlés kérdése, én tuti másképp csináltam volna, de mit értek én a műsorkészítéshez. Nézőként viszont maradt egy kis keserű íz a számban, és ezt kurvára sajnálom, mert azt Éden hotel volt messze a kedvenc hazai reality-formátumom, és nagyon tartok attól, hogy soha többé nem fogom látni a magyar tévén. Még a végén megtanulok dánul.