Csütörtökön mutatják be itthon az új Godzilla-rebootot, amiről Sixx és Stöki már megmondta a tutit, most viszont inkább azzal foglalkozunk, hogy az alapvetően filmes franchise hányszor próbálkozott a tévével, aminek mindig meglehetősen érdekes eredménye lett. A tévéfilmeket leszámítva összesen négy Godzilla-sorozat készült eddig, két japán és két amerikai, de egyik sem élte túl az ezredfordulót.

Zone Fighter (1973)

Az ember azt gondolná, hogy egy alapvetően komoly költségvetést igénylő szörnyfilmet nem érdemes átültetni tévére, de Japánban ennek pont az ellenkezője történt a '70-es években. Akkora népszerűségnek örvendtek a rengeteg speciális effektet tartalmazó, városromboló verekedéseket bemutató szuperhős-/szörnyfilmek, hogy a Godzillát gyártó Toho cég is elindította a sajátját, angolszász országokban Zone Fighter néven. Ebben egy Földre menekült földönkívüli család testvérhármasa védte a bolygót különböző idegen lényektől és más gigantikus entitásoktól. Godzilla öt alkalommal is feltűnt a főhősök szövetségeseként, és a Toho végül hivatalossá tette, hogy a Zone Fighter világa illeszkedik a Showa-éra kánonjába, és  Godzilla vs. Megalon - Godzilla vs. Mechagodzilla filmek között időben játszódik. A sorozat végül két évadot élt meg, ami Japánban általában kétszer 13 epizódnak felel meg.

Godzilla (1978)

Az első amerikai próbálkozás Godzillával, méghozzá Hanna-Barbera és a Toho koprodukciójában. A Hanna-Barbera kicsit átértelmezte az eredeti koncepciót, és a hatalmas kaiju harcok csak a körítést jelentették egy tudományosnak álcázott családi drámának. Ebben az időszakban futott a szintén Hanna-Barbera gyártású, sokszor a Godzillával együtt vetített Johny Quest is, ami szintén családi kalandsorozatként működött. Itt egy kutatóhajón követhettük végig Dr. Quinn Darient és csapatát, köztük az unokaöccsét, az asszisztensét, egy tengerészt és Godzookyt. Ő Godzilla távoli rokona, a bohókás, gyáva, de szerethető szörnyecske, aki esik-kel, pont ezért gondolták viccesnek. Úgy képzeljük el, mint egy minimálisan szerethető Jar Jar Binkset, akitől a készítők a drámai helyzeteket akarták kicsit feloldani. Ettől sajnos full komolyan vehetetlen lett a sorozat, amiben Godzilla méretei állandóan változtak, hol elfért a kezében egy anyahajó, hol egy ember is csak alig. Ráadásul az eredeti Godzilla-üvöltést sem sikerült megszerezni, végül a sorozat sem ért meg két évadnál többet. Az angol nyelvű Cartoon Network magyarországi elindulásakor itthon is vetítették a sorozatot, amiből egy dolog biztosan megmaradt az akkor gyerek korosztálynak: ez abszolút EPIC intró, benne a kis cuki kiállással.

Godzilla Island (1997)

Az összes közül talán ez volt a legfelfoghatatlanabb próbálkozás. 256 darab, háromperces részt gyártottak belőle, de az egész semmi másról nem szólt, mint a Bandai-akciófigurák pofátlan reklámjáról. A történet 2097-ben játszódik, az összes kaiju egy szigeten él békességben egymás mellett, amit Godzilla Islandnek hívnak. Nem is vették túl komolyan a készítők a dolgot, mondjuk elég nehéz is lett volna egy olyan sorozatnál, amit nagy részben játékfigurákkal vesznek fel. Ilyen fantasztikus jelenetek voltak benne.

Godzilla: The Series (1998)

Sokak szerint az egyetlen vállalható tévés Godzilla-adaptáció, ami abból kiindulva, hogy a botrányosan szar 1998-as Godzilla-film folytatása, valóban megsüvegelendő teljesítmény. Ezt már nem a Hanna-Barbera, hanem az Adelaide (Astro Boy, Kertvárosi gettó) gyártotta. A történet egy kutatócsoportról szól, főszerepben Matthew Broderick filmes karakterével. Az 1998-as film után egyre több szörny tűnik fel a környéken, akik ellen nem mást vetnek be, mint Godzillát. Ő azonban nem a filmből ismert Godzilla, hanem annak az egyetlen leszármazottja, amit a rajongók csak Godzilla Juniorként emlegetnek. A sorozat egész sokáig bírta, két évad, összesen 40 rész készült belőle. A sors iróniája, hogy kezdeti népszerűségnek akkor lett vége, amikor az először kizárólag amerikai produkcióban készülő Godzillát maga alá temette a Japánból érkező Pokémon/Digimon-harc a Warner és a Fox között. Pedig meglepően komor, sötét, néhol felnőttes hangulata volt a sorozatnak, még a halál sem számított tabu témának, ami azért elég ritka egy alapvetően gyerekek számára készülő animációs sorozatnál. Az animáció ugyan megragadt az előző évtizedek Hanna-Barbera és a 2000-es évek letisztult, áramvonalasított stílusa között, ezért az emberek kifejezetten röhejesen néztek ki, cserébe viszont a szörnyek és csatajelenetek elég látványosra sikeredtek. Ez az egyetlen a négy sorozatból, aminek a nagy része fent van Youtube-on is, köszönhetően annak, hogy nem japán a forgalmazó. A sorozatot Magyarországon is sugározták, legutoljára a Viasat6.