Sztalin elvtársnak nagy, kérges tenyere volt, de amikor azokkal a bütykös ujjakkal megcirógatta az arcomat, boldog voltam tőle. Melegséget sugárzott minden rezdülése, a félmosoly a szája sarkában, az a jellegzetes mozdulat, amivel megpödörte a bajszát. És amikor tettetett szuszogással felemelt, és a térdére ültetett, madarat lehetett volna velem fogatni. A kezemben egy pirog, nagyobb, mint a két kis öklöm egymás mellé téve, ott ülök a dohányszagú mellénynek dőlve, és nézem, ahogy a kulákokat véresre verik a katonák. Boldog gyermekkor volt.

Azzal az erővel, amivel Stier Gábor a Magyar Nemzet online-ban leírta, hogy

Jó három éve volt, amikor a Valdaj Klub ülésén Vlagyimir Putyin csak úgy jobbra nézve, s a szemével csippentve annyit mondott, hogy minden rendben lesz. Beszélt az energetikai együttműködésről, Paksról, és sok minden másról. Arról, hogy Magyarország ebből csak nyerni fog. Néztem a szemébe, s láttam, hogy mindezt őszintén gondolja, s Magyarország ebből igazán nyerhet,

éppen egy ódát is írhatott volna az orosz elnökhöz és Orbán Viktorhoz, akik így ketten lettek hirtelen az ország energiagondjainak megoldói, a Megváltók, Akik A Jövőbe Viszik A Komenisták Által Széjjelrabolt Hazát. 

A cikk többi része sem jobb, Oroszország követendő példa, Nagyon Jó Barát státuszba került a nagy vállveregetés és hurráoptimizmus közben, csak úgy fröccsennek a nyálcseppek meg a buborékok a cikk mellé.

A mostani szerződés hosszú távon nemcsak olcsó áramot jelenthet. Ez teljes mértékben magyar nemzeti érdek. Mint ahogy az is, hogy ez a szerződés a lehető legátláthatóbb legyen, mivel a homály csak olyan támadási felületet ad, amely rontja a stratégiai szerződés hatékonyságát. Éppen ezért a kormánynak mindent meg kell tennie azért, hogy a lényeg ne vesszen el. S ebben komoly az ellenzék felelőssége is. Nem lehet ugyanis kicsinyes belpolitikai érdekek oltárán feláldozni a hosszú távú érdekeket.

A mostani cikk persze szöges ellentétben áll azokkal amiket az MNO 2008-ban hozott le, akkor, amikor a szemétgecialjasbolsevikhazaárulórohadékok az oroszokkal tárgyaltak a Déli Áramlatról, titokban, a sunyi szemétládák, ugye, a parlament bevonása nélkül, hogy szakadtak volna meg.

A Fidesz elnöke úgy fogalmazott, hogy „történik valami Magyarországon, ami mindannyiunk számára figyelmeztető lecke. Anélkül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkoznék, szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy Magyarországon éppen puccs van. A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen, a magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen".

Pedig akkor "csak" 300 milliárd forint elköltéséről volt szó, nem 3000-3600 milliárdról, amivel évekre adósságba verik az országot, és aminek elköltéséről (hoppácsak) úgy döntöttek, hogy nem kérték ki hozzá sem az ellenzék, sem az országgyűlés véleményét. Ez valahogy kimaradt a mai írásból, aminek utolsó bekezdése végképp értelmezhetetlen.

Ha valamit Putyinnal beszélgetve megtanultam, akkor azt, hogy a nemzeti érdekeket mindenáron védeni kell. Ha úgy van, akkor Oroszország ellenében is. De most, itt nem erről van szó. Paks bővítése olyan érdek, amely nem nemzeti összefogást igényel. Ehhez kell felnőni!