Elkezdődött a tábor, az X-Faktor kétnapos parasztvakítása, ami elméletileg azt a 24 énekest és zenekart hivatott kiszűrni, akikkel majd jövő héten, a mentorházban találkozunk, hogy ott lefeleződjenek, és kialakuljon az élő adások mezőnye. Nincsenek illúzióink, ez egy tévéműsor, ami nem olyan szempontok mentén működik, mint egy igazi tehetségkutató, nem az a lényeg, ki milyen jól énekel, hanem az, kiből mit lehet majd kihozni tévés szempontból. Jó, ha úgy nyitna a műsor, hogy itt van a 12 arc, akivel majd két hónap múlva találkozunk, mert őket választottuk ki jóelőre, akkor senkit nem érdekelne a bikicsunájozás, és nem lenne 50 százalékos közönségaránya a műsornak, a néző így belemegy a játékba, és úgy tesz, mintha nem tudná pontosan, hogy amit lát, az nem több egy színjátéknál.

Az első tábor-adásban aztán menten azzal kezdtünk, hogy miközben a 150 továbbjutó önfeledten bulizott valami szállodában, a zsűri látványosan nagyokat sóhajtva megnézte az összes produkciót és szelektált, kihajítva vagy ötven jelentkezőt, akiket ki tudja, miért juttattak tovább, illetve, de tudjuk, mert állandóan mondják: mert tehetségesek, és mert fasza a hangjuk. Na persze, mint Sárközi Józsefnek, Bikicsunáj 2.0-nak, akit Alföldi bosszúból engedett be a szerencsés száz közé, ugye. A saját szabályok és állandóan hangoztatott válogatási elvek szemen köpése nem újdonság az X-faktorban, volt már, lesz is még, csak éppen nagyon szarul jön le a dolog úgy, hogy egy színpadra és éneklésre tökéletesen alkalmatlan férfit csak azért tesznek be a műsorba, mert ki lehet röhögni, miközben a kiesők között tuti volt olyan, aki kettőnél több hangot eltalál.

József Csipkerózsika-álma aztán nem sokkal tíz óra előtt véget ért, mert hát nem tud énekelni szegény, de ettől még Szikora felajánlotta neki, hogy majd egy R-Go koncerten bizonyíthat, nagyszerű ötlet, csak támogatni tudom, én a gidák helyett is Józsefet tolnám a színpadon. És ha már biodíszlet, Lilu is előkerült a műsorban, igaz, a szerepe annyiban merült ki, és most nem viccelünk, hogy a válogatóról kijövő énekesek hol a nyakába ugrottak, hol a vállán sírták ki magukat. Öröm az ürömben, hogy Istenes Bence csak hat másodpercet kapott csak a műsorban, de az ilyen kis dolgoknak is lehet, sőt kell is örülni.

A műsor aztán akkor indult be igazán, amikor azok az énekesek jöttek, akik nem tanulták meg a szöveget, és Alföldi bekeményített. Igaza van, aki nem tud nyolc sort egy éjszaka alatt elsajátítani, az menjen vagont rakodni vagy adóügyi előadónak, de akkor tetszett volna következetes lenni, mert így is akadt olyan énekes, aki papírból olvasta a szöveget, mégis továbbjutott, a kiesés feletti bánatával a Blikket telesíró Bencsik Adriennt meg azért zavarták haza, mert az egyik társát kitakarva énekelt, nem pedig azárt, mert semmi hangja nincs. Az idei évad egyik újítása, a zenekarok elindítása egyelőre elég vegyes eredményt hozott, a továbbjuttatott produkciókat látva nem igazán tudni, mi alapján kerültek be a hamisan éneklő, pontatlanul játszó formációk a következő körbe, hacsak azért nem, mert ha már van egy ilyen kategória, mindenképpen fel kell tölteni - a tapasztalatok amúgy is azt igazolják, hogy az együtteseknek és zenekaroknak semmi esélyük a végső győzelemre.

Ha az első tábor-adásból indulunk ki, Horváth Dávid, Danics Dóra és Nagyváradi Nelli nagyon sokáig eljuthat, de Danicsról tavaly is ezt gondoltuk, aztán Malek Miklósra rálőcsölték a bulvárfaktorban erős de hangban már gyengécske Csobot Adélt ugye, szóval még bármi lehet. (Ezt most a naiv énünk mondja.) A mezőny viszont valóban erősebbnek tűnik, mint a tavalyi, nincsenek olyan kilógóan rossz előadók, mint Jimmy Fia Krisztián vagy Stone, talán szólhat majd az idei X-Faktor a hangról is, nemcsak a bulvárról. A zsűrivel nekem semmi bajom, sőt, Tóth Gabi és Alföldi kifejezetten jót tett a műsornak, Szikora pedig kiválóan hozza az aranyos, kissé szenilis nyugdíjas bácsit, akinek minden tetszik, még az is, ha valaki a szöveget elfelejti.

Nincsen X-Faktor kamuszerelem és dráma nélkül, mondja az ősi albán tévés közmondás, de a semmiből előhúzott románc és a két tehetségesnek mondott, istenigazából csak átlagos rádióhangnak tűnő srác baszogatása (nem adtok bele anyait-apait, stb) nekem kicsit erőltetettnek tűnt, de sebaj, még mindig inkább ezt nézem, mint a negédesen selypítő Csobot Adélt vagy Jimmy Fia Krisztián kilátástalan küzdelmét a hangokkal. Ma este folytatás, Alföldi mindenkit hazazavar, aki nem veszi komolyan a műsort, lesznek lassított felvételben potyogó könnyek és sok-sok égre nézés.