Ahogy SzabóZ már megírta, ez a műsor tényleg olyan, mint a könnygáz, de abban az értelemben, hogy a fociultrák, akik már gyerekként tömegoszlató füstbombákon nevelkedtek, azok bírják, akik meg nem, azok nem. Akik már negyedik éve nézik az RTL nagyszabású énekes tehetségkutatóját, azoknak ugyanúgy tetszeni fog, mint eddig, és minden héten ugyanúgy fogják nézni, hiába a lecserélt zsűri, meg a felesleges nyafogás.

Eltekintve attól, hogy alapból nem szeretem a zenés, énekes tehetségkutatókat nyugodt szívvel mondhatom, hogy az RTL klub még mindig nem tudja igazán, hogy mit kezdjen a kapahangú szerencsétlenekkel, akik jó énekesnek képzelik magukat, mert a jóhiszemű anyukák és apukák némán tűrik az idegtépő vernyákolásukat. Majd az X Faktor színpadán szájukat énekre nyitva, csak úgy ömlik kifelé trágya, és az ütemben és tónusban sem passzoló hangok végtelen áradata. A Megasztárban valahogy jobban fel volt vezetve a gagyi szekció, mert bármikor felidézem Bikicsunáj, vagy Köteles „Perceket” Zsolt, vagy Veres „Why” László botrányosan rossz előadását. Az RTL pedig a kelleténél is jobban rágörcsöl arra, hogy az esélyteleneket is profin prezentálja.

Hiába az anya-lánya kombó Puma lányok formáció feledhető áriája, ha holnapután, már a nevükre se fogunk emlékezni. Ugyanez igaz az Originality rapper duóra, akik annyira eredetik, mint amennyire azt a nevük is mutatja. 2013-ban nem menő a ’90-es évekbeli rímfaragás. Az indokolatlan nagyképűség vonalán tovább haladva jött még Kocsis Alex, akinek nem csak a nevében van „x”, mondja ő, aztán győzhette magát összekaparni a padlóról, amikor a mentorok köszönték szépen a produkciót. De ott volt Füleki Dániel is, akinek már a dalválasztásának hallatán is el kellett motyogni egy imát, mert a Honfoglalást hozta magával, de a Kozmix verziót ám.

A jelentkezőkön túl a mentorok is szépen alakítottak. Szikora Robi igazi gyöngyszeme volt a szombati műsornak, amikor egy elszólását követően mindenkiből kitört a nevetőfrász, Geszti vonyítva kuncogott, Tóth Gabi röfögve hahotázott, míg Alföldi tartotta a frontot és némán tűrt. Ezt az alaphangulatot sikerült megfejelnie Kiss Alexandrának, aki tiszta hangoktól mentesen prezentált egy Zséda számot, mire Szikora kegyelemdöfése csak ennyi volt: „Ez olyan gidás volt.” Az odaszúrogatásban azért Istenes Bence is kivette a részét, aki a háttérben szurkoló, elfogult anyukákat kérdezgette, hogy még sose énekelt ilyen jól a fiú, ugye? Egyelőre még nincs meg az az igazi Z+-os Sebestyén Balázs féle szívből jövő türhőség, de azért alakul.

A továbbjuttatott énekesek neveit egyelőre még felesleges megjegyezni, mert még lesz pár rosta, ami után kialakul a végleges döntős névsor, akikre majd lehet a családi kasszát nem sajnálva SMS-szavazni. De abban azért mindenki egyetérthet, hogy Szabó Ádám Skyfalljától a fél ország libabőrös lett, annyira hibátlan volt. De itt van Tóth Marcell is, aki szerényen fogadta a mentorok verbális ajnározását, amikor csont nélkül továbbjutatták. Tóth Gabi  is odatette azt a szükséges pluszt, amikor szemmel vetkőztette a Fat Phoenix két tagját, a jobb vágású George Michaelt és a dobost, miközben előadták saját pop slágerüket, amitől mindenki lábában megindult a bugi. Lesznek ők még képernyőn, ahogy azt a papírforma megköveteli.

De persze a szimplán szar és zseniális énekesek mellé kellenek az olyan érthetetlen módon továbbjutott versenyzők is, akik belendíthetik a szóbeszédet, a vérre menő kommentháborút és a kocsmai anyázásokat. Erre Hegyi Ákos az etalon, akit erős kezdésnek sikerült bedobni, mivel tényleg a számára világot jelentő deszkákon toporgott, remegett és énekelt, elég felejthetően ráadásul, tapsoltatta a közönséget, mint egy falunapos sztárfellépő, de ezen kisstílűségeken túllendülve a vajszívű mentorok megkegyelmeztek, annak ellenére, hogy jó szót alig intéztek hozzá. A kegyelemből továbbrugdosott fiú viszont majdnem Blikk címlapot érő pánikrohamot kapott. Hát ezért igazán nem kellett volna továbbjuttatni, hogyha a sikerélmény ennyire rámegy szegény fiú egészségére.