Aaron Sorkin a jelenleg alkotó írók egyik legjobbika, aki olyan dialógusokat tud írni, mint rajta kívül legfeljebb hárman-négyen (David Milch, David Simon, David Chase, Joss Whedon), és kész, utána van egy szakadék, és jönnek a többiek. Sorkint lehet és kell is idézni, pont úgy, ahogy Simont a Drót fuckokkal elmesélt gyilkosságáért vagy Milch zseniális jelenetét, amiben Al Swearingen motherfuckerezik a kínai Wu-val, és még sorolhatnánk. Sorkin nem vulgáris, nem közönséges, illetve ha igen, akkor annak súlya van, ő inkább gúnyos, cinikus, szarkasztikus, de emellett romantikus, idealista és fennkölt. Néha az elviselhetetlenségig pátoszos és szemforgatóan demagóg, de még akkor is annyival jobb, mint egy (egyébként kiválóan megírt) Good Wife-epizódot jegyző kolléga, amiért ezt is megbocsátjuk neki. Meg azt, hogy olyan szemérmetlenül nyúl saját magától, mint nem sokan Hollywoodban. Íme, a Sorkinizmusok című videó második része, újrahasznosított, de minden esetben odaillő és odabaszós Sorkin-sorokkal. Az első részt korábban már lehoztuk, de az ugrás után betoljuk emlékeztetőül. Ja, és kurvára újra kellene nézni Az elnök embereit.