A köztársasági elnöknek nagyon kell vigyáznia minden kiadott szavára, a riporternek meg minden kérdésre. Ez talán túlságosan is érződött Az első év című közös MTVA-TV2-es köztársasági elnöki interjúban, amit vasárnap este mutattak az M1-en. Az elnök úgy vette az akadályokat, hogy a rutinos kérdezőknek a szava is elakadt. "Mi volt a legnagyobb dilemmája?" - tette fel a nyitó kérdést Azurák Csaba. "Maga a döntés" - válaszolt Áder János.

A másik kérdező, Szöllősi Györgyi Áder a pártpolitikai múltját firtatta, de Áder szerint ez egy olyan előny, amit egy ország számára lehet kamatoztatni. Áder riasztónak tartotta kimondani, de már 25 éve a magyar belpolitikában dolgozik, és ez olyan tapasztalattal vértezte fel, ami segített bizonyos problémák megoldásában. Azurák szerint az elmúlt egy év legnagyobb vívódása "talán" az alaptörvény negyedik módosításának az aláírása volt, Áder maga is hozott fel pro és kontra érveket. "Mi volt az a legfontosabb érv, ami miatt mégis az aláírás mellett döntött?" - kérdezett rá. "Az alkotmányos rendelkezés számomra világos volt és egyértelmű. Egy közlekedési hasonlattal, ha élhetek: mindannyian vezetünk. Átmegyünk-e a piroson, amikor a lámpa pirosra vált?"

Költői kérdés után költői csend következett. Áder maga válaszol tanár uras stílusában: "Nem szoktunk. Tilos. Veszélyes. Az alkotmány itt egy világos piros lámpát mutat fel a köztársasági elnöknek, bizonyos rendelkezése úgy szól, hogy egy határidőn belül alá kell írnia, ki kell hirdetnie az alkotmány módosítását. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy ha ilyen egyértelmű ez a rendelkezés számomra, mások viszont vitatják ennek az egyértelmű értelmezésnek a helyességét, akkor hátha én gondolom rosszul. Nagyon sok alkotmányjogásszal beszéltem, elolvastam az összes hozzám érkezett beadványt, észrevételt, és a végén arra jutottam, hogy a helyzet olyan egyszerű, mint ahogy az előbb mondtam: nem szabad átmenni a piros lámpán" - nyomatékosította. Szöllősi Györgyi szerint többen azért átmentek volna a piros lámpán, Sólyom Lászlót hozta fel, aki azt írta, hogy a jelenlegi elnöknek igen is jogában áll megvétóznia a törvényt. Áder bevallotta, nem beszélt erről Sólyommal, majd szégyenlős, de sokat mondó nevetéssel (mintha Sólyom valami csintalan rosszfiú volna) nyugtázta, hogy Sólyomnak más lehet a véleménye a piros lámpán való áthaladásról.

Itt következett Azurák legbelemenősebb kérdése: tetszik-e neki a módosítás. "Az hogy nekem tetszik-e vagy sem, az ebből a szempontból érdektelen" - tért ki ügyesen Áder. "A köztársasági elnök az alkotmányra esküszik fel. Szép is lenne, hová is jutna ez az ország, ha a köztársasági elnök sértené meg az alkotmányos rendelkezéseket." "Akkor miért mondta ezt a mondatot?" - jött a helyén való kérdés Szöllősi Györgyitől. Szerinte ez már önmagában jelentett valamit, hogy "függetlenül attól, hogy tetszik-e nekem vagy sem". "Arra szerettem volna utalni, hogy nagyon sokan nem feltétlenül alkotmányjogi szempontból közelítik meg a kérdést, hanem inkább hitvitát szeretnének lefolytatni ezzel kapcsolatban. Ízlésbéli kérdést. Vagy erkölcsi kérdést. Ilyenkor mindig fel kell tennem magamnak a kérdést: át lehet-e menni a piros lámpán. Az volt rá a válasz hogy nem" - mondta, majd jött a széles mosoly.

"Milyen elnök ön?" - ez valóban olyan kérdés volt, amivel Szöllősi Györgyi megfogta Ádert. Az elnököktől viszonylag szokatlan gesztusaira (például hogy elmegy kapálni vagy Afganisztánba halászlevet főzni, vagy kiáll Schweitzer rabbi mellett) gondolt. Áder teljesen elpirult a kérdéstől, álszerény arccal tudott csak válaszolni: "Azt gondolom, nem nekem kell eldönteni, hogy én milyen elnök vagyok".

A kritikák mellett kapott az ellenzékről dicsérő szót is, például a médiatörvény vagy a választási regisztrációs törvény visszadobása. Emiatt volt konfliktusa a kormánypártokkal? - kérdezte Azurák. "Nem, nem soha" - válaszolt. Áder már az egyik első interjújában megmondta, hogy ő nem árul zsákba macskát, és ezt továbbra is tartja. Volt egy másik jó mondata is a beiktatási beszédben: "Ha száz jó törvényt kapok, akkor mind a százat alá fogom írni, ha száz rosszat, akkor mind a százat visszaküldöm" - idézte saját zseniális mondatát Áder.

Az unió vs. Magyarország témakört azzal merítették ki, hogy Áder szerint a magyar demokrácia vitája nem olyan központi kérdés az EP-ben, mint ahogy innen látszik, és országunkkal szemben kettős mércét alkalmaznak.

Geréb Ágnes kapcsán felmerült az elnöki kegyelem kérdésköre. A témát viszont nem Geréb példájával, hanem egy másik üggyel magyarázta el, amikor egy halálos balesetet okozó fiatalembert mentett fel, aki miután két és fél évre ítélték, felvágta az ereit, és amputálták mindkét karját. Áder azért mentette fel a fiatalembert, mert szerinte ő már megbüntette magát eléggé, ezt a büntetést a börtönben már nem tudnák fokozni.

Ez után a sokkoló példa után öt másodpercig egyik riporter sem tudott megszólalni. "Nehéz innen tovább kötni a beszélgetést, de az időnk véges" - vágta ki magát a nyomasztó helyzetből Szöllősi Györgyi, majd kellemesebb vizekre evezett: hogy bírják a gyerekei, és hogy áll családapaként helyt. Julitól, a legkisebb gyerektől a négyből kap kritikákat (jogosan), hogy mostanában kevesebbet van otthon, szerencsére a többiek már nagyobbak. A nyáron akarja majd kompenzálni, valamilyen elégtételen gondolkozik.

Az interjú során minimum három, de lehet, hogy négy mosolyt is összeszámoltak a kérdezők, fel is emlegették Kuncze Gábor egyik mondását, hogy "nagy nap ez a mai, mert Áder János viccet akart mesélni". "Hát akkor ha Kuncze Gábor nézi ezt a műsort, akkor neki szereztünk egy jó estét, de lehet, hogy másoknak is" - mondta Áder. Ez valószínűleg egy vicc volt tőle.

Az interjú zárása elég lazára sikerült: "Szokott-e horgászni? Kiszökik-e néha a Sándor Palotából?" - kérdezte Azurák Csaba. "Kiszökni nem szöktem, de horgászni azért el szoktam menni" - vallotta be. Amikor elvállalta a posztot, eldöntötte, hogy megtartja ugyanazt a baráti társaságot, ahova eddig is járt, akik már akkor is a barátai voltak, amikor még nem volt parlamenti elnök. Elárult egy titkot: egy évben egyszer eljár evezni, ezzel szokott feltűnést kelteni, amikor a Duna-parton megjelenik egy sátorral, és látják, hogy ott bográcsban főznek. "Nem szoktam kiszökni, hanem megmondom, hogy én most néhány órás szabadidőt engedélyezek magamnak. Jobb kedvvel kezdem a munkát, ha előző este fogtam egy jó pontyot vagy egy jó süllőt" - derült fel ismét az arca a végén.