A Homelanddel a Showtime húzott egy okosat, és abba a környezetbe vitte el a (kém)drámát, amit olyan jól ismernek az amerikaiak, a kertvárosba, ahol az Irakból kiszabadított Brody őrmester lakik kedves kis családjával. Az FX a The Americans fejlesztését nagyjából akkor kezdte el, amikor a Showtime a saját sorozatáét, így nem is fogjuk rá hogy nyúlás, de az alapfelállás azért valahol hasonló: kémek laknak a Lila akác közben. Spoileresek leszünk.

A szovjetek hidegháborús kémprogramja sok filmest és tévést megihletett már, az Alias egyik epizódja egy olyan városban játszódott például, amiben az oroszokat képezték ki az amerikai társadalomba való beépülésre, a főszereplő anyjáról nem is beszélve, aki meg ugye azért érkezett az USA-ba, hogy Jack Bristow felesége legyen, és így kémkedjen a CIA-ügynök után. A The Americans rendkívül lendületes pilotja a nyolcvanas évekbe, pontosabban Ronald Reagan elnöksége idején játszódik, és egy olyan párról szól, akik oroszok, de amerikaiaknak adják el magukat, gyerekkel, kertvárosi lakkal, tokkal-vonóva, csak Fidó, a kedves labrador hiányzik a tökéletes képből.

Közben persze kémek, de nagyon: az asszony, ha kell, szájjal szeret egy külgyminisztériumi lúzert, aki a szopatás közben árulja el a hivatali titkokat, a faszi meg az álcázás nagymestereként szedi ki az infót a gyanúlan FBI-titkárnőből. A pilot az alapfelállás felvázolásán kívül két-három konfliktusforrást is belenget, a szomszédjukba például egy kémvadász FBI-ügynök költözik, Philip, a férj ki akar szállni a buliból, de Elizabeth olyan hithű orosz, akit nem lehet Oreo keksszel és légkondícinált nappalival eltántorítani az anyaföld szeretetétől, és akkor még ott van az orosz felettesük, aki egyszer csak megjelenik, hogy megkavarja a szart picit.

A pilot nemcsak nekünk, hanem szinte az egész tévés kritikustársadalomnak bejött, mert a színészek, különösen Keri Russel (Elizabeth) és Noah Emmerich (Stan, az FBI-ügynök) jó, de Matthew Rhys, az orosz-amerikai családfő sem lóg ki nagyon a sorból, csak valahogy túl merev az arca ahhoz, hogy mindig hiteles lehessen. A sorozat ráadásul jól, bár kissé szájbarágósan alkalmazza az elkerülhetetlen flashbackeket is - kifejezetten érdekes az, hogyan ismerkedtek meg a szereplők még valahol Moszkva-alsón, és hogyan képezték ki őket, a múlt itt nem hézagkitöltő, hanem a sztori szerves része.

Ami nagyon tetszett még, az a vágás, amivel egy egyszerű emberrablást is iszonyú feszültté és tempóssá tettek a készítők. A képi viágból nekem hiányzott a nyolcvanas évek erőteljesebb ábrázolása, bár a Russellre adott, derék fölé érő farmer, az odavág rendesen. Tévésorozattól meglepő módon az akciójelenetek is nagyon stimmelnek, a verekedések egy pillanatig nem tűnnek megrendezettnek, akit itt eldobnak, annak szar, ez látszik a mozdulatokon. Érdekes, izgalmas pilot jó színészekkel - ennél többet nem vártunk a sorozattól. Értékelés: 5/4,5