Magam sem tudom, milyen befejezést vártam a Fringe-től, mert a harmadik évad után kétségbeejtően félrecsúszott történetet talán nem is nagyon lehetett volna normálisan lezárni. Jó, hiába sír a szánk az observeres jövő miatt, és a szürke, lepusztult (CGI) világra gondolva, mert ez már így alakult és kész, a lejtmenet viszont ott indult el, amikor Petert meg nem történtté igyekeztek tenni, és ahonnan nem volt logikusan megvalósítható visszatérés. Spoileresek leszünk.

Pedig jó kis sorozat volt ez, az első évadban lassan építkező mitológia kibontásához nekem például kurvára nem hiányzott, hogy megtudjam, kik azok a kalapos, kopasz figurák, mert egyszer már megszívtam, hogy egy olyan sorozattól vártam mindenre kiterjedő válaszokat, amihez JJ Abrams-nek köze van, és most Carlton Cuse és Damin Lindelof felé nézek szigorúan. Jó volt együtt felfedezni az eszement marhaságokat, amiket az írók kitaláltak hétről hétre, és drukkolni az első perctől egymásnak szánt Peter-Olivia kettősnek, hogy dugjanak már végre egy kiadósat. Waltert az első perctől fogva imádtuk, mert John Noble szenzációs karakterré tette - hatalmas igazságtalanság, hogy egy árva Emmy-vel nem díjazták a teljesítményét, pedig ő aztán simán megérdemelte volna mind az öt évadért (jó, idén még kaphat egyet).

A Fringe addig volt jó, míg a nézőket is belevonták a játékba, míg a szereplőkkel együtt, közösen fedeztük fel az újabb darabjait a nagy kirakósnak, ami a háttértörténetet adta, de onnantól kezdve, hogy előjött az időutazás, baszhattuk az egészet rejtélyestől, mindenstül, mert mindig ott volt a "majd valaki egyszer vissza/előre megy az időbe, és helyre tesz mindent" lehetősége, amivel tulajdonképpen be is fejezték a sorozatot.

Az ötödik évadban a hajánál fogva előrángatott Szeptember, vagy a kisgyerek megfigyelő, aki majd helyretesz mindent, két olyan elem volt, amiről messziről üvöltött, hogy az írók olyan zsákutcába írták magukat, ahonnan nem volt más kiút, csak a kifarolás. Pedig eleinte az írók és a producerek nagyon odafigyeltek arra, hogy ha valami nem működött, akkor nem erőltették, és habozás nélkül hagytak fel fontosnak látszó szálakkal, írták át a saját szabályaikat (bizonyos keretek közt persze), azért, hogy a történet rendületlenül haladhasson előre. 

Azt nagyjából a záróévad első perceitől fogva (pontosabban onnantól, hogy megjelent a Zöld Mezőn Piknikező Szerelmespár) sejtettük, hogy az utolsó képsorokon a kis Etta mögött nem a kopasz csávók, hanem maximum Bambi és az anyukája fog megjelenni a záró képsorokon, aki ezen meglepődött, nem látott még elég tévésorozatot. A bajom az egésszel csak annyi, hogy miközben 12 epizódon át drukkoltunk Walternek és Astridnak, hogy szedjék már elő az összes kazettát, és derüljön már ki a nagy terv, végig ott volt Szeptember, aki pontosan tudott mindent, hiszen a jövőböl jött, és egyszer már azért ment vissza a múltba, hogy megmentse Petert és Waltert, hogy az az idővonal, amiben a nagy tervnek majd meg kell valósulnia, létrejöhessen.

Ráadásul az, hogy a Nagy Tervről kiderült, egy szimpla radírozás az egész, amiben majd a jövőben (még de még a megfigyelők megteremtése előtt) lesz egy katartikus esemény, ami az egész megfigyelős szálat lenullázza, na szóval abban a pillanatban lett érdektelen a kétórás finálé, amiben mindegy ki, mit csinál, hiszen az utolsó percekben minden lenullázódik, MINDEGY ki hal meg, nincs tétje az egésznek. Márpedig ha nincs tét, akkor miért drukkoljunk?

A sorozatról ettől függetlenül jó emlékeket őrzünk majd kollektív emlékezetünkben, különösen az első három évadról, és szorítunk Noble-nek, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben. A végére még Anna Torv is kinőtte magát, és ugyan Jessica Lange soha nem lesz belőle, de az eleinte használt három arckifejezése mellé sikerült még négyet elsajátítani, ami a mai hollywoodi mezőnyben azért nem rossz eredmény. A mellékszereplőkben egyébként rettentő erős (Lance Reddick, Kirk Acevedo) sorozatot biztos meg lehetett volna jobban is csinálni, de azért volt vagy hatvan olyan része, amit bármikor szívesen visszanézünk, és ezt nem sok kortársáról lehet elmondani. Csak az időutazást kéne hatóságilag betiltani a tévében.